Nem, kedves Olvasó, nem új kiállítóhely nyílt a közelben, hanem a HubArt Galéria és Hubert Laci otthona Dusnokon a Bagolyvár, ahol a hétvégén nyílt a dusnoki önképzőkör éves rendes tárlata barátok és vendégkiállítók részvételével, idén először Pannon Art néven.

A Pannon Art szabadkai kezdeményezésre indult, majd a horvátországi Belistye csatlakozott, tavaly pedig személyes kötődések révén elindult egy ismerkedés, közös táborok, közös kiállítások a dusnoki önképzőkörösökkel, és immár a Pannon-Art nemzetközi alkotóközösség magyarországi bázisa Dusnok.

– A dolgok nem kívül kezdődnek, hanem belül, és nem alul, hanem felül, és nem a láthatóban, hanem a láthatatlanban. – mondta Zsigmond Enikő kiállításmegnyitójában, majd azzal folytatta, hogy ez igaz azokra a festményekre, rajzokra is, melyek jelen kiállítás alkalmából a HubArt Galéria falaira kerültek. Hogy megszülethettek, valami belülről, fölülről és láthatatlanul indult el, hogy aztán az alkotó ember keze nyomán láthatóvá legyen.

Akik ezen a tárlaton láthatóvá tették a láthatatlant: Balla János, Dudás Magdi, Facskó Antal, Farkas Ferenc, Hubert Fecó, Hubert László, Kiss István, Kerekes Jenőné, Pesztalics Márta, Szűcs Mária, Viczay Lajos, Vlocskó János, Zsigmond Enikő; vendégkiállítók: dr. Mónus Ildikó és Kelcs László.

„Mihelyt kész, kopni kezd. Szál szál után Válik egymástól és visszaszövődik a semmibe./Először másokkal van az ember./Aztán maga./Aztán csak a helye.” – hangzottak a megnyitón Szabó Lőrinc verssorai. – Tulajdonképpen pár sorban megfogalmazta, hogy mennyi az életünk a születés és az elmúlás között. S hogy a két végpont között ezt mivel töltjük ki, hogyan élünk meg belőle minden pillanatot, az csak rajtunk múlik. És az is, hogy marad-e helyünk, hagyunk-e nyomot a világban. Akár egy-egy alkotás formájában, akár a barátaink, szeretteink lelkében. Hogy képesek legyünk arra, hogy így együtt boldogok legyünk. Most és itt – mondta Zsigmond Enikő, utalva arra a versre, melyet a már tíz éve eltávozott alkotótárs, Jánosi András írt Vedd észre, hogy épp most vagy boldog címmel, s amelyet Mihalik Emőke tolmácsolásában hallhattak a jelenlévők. Emőkén kívül Vörös Lili verssel, Koprivanacz Lilla pedig fuvolajátékával és Demjén: Kell még egy szó című dalának csodálatos előadásával emelte a rendezvény fényét.

A házigazda, Hubert László a megnyitó végén baráti koccintásra, beszélgetésre invitálta a galériát megtöltő közönséget, ahol a jóféle itóka mellé finom sós és édes sütemények is kerültek az asztalra barátok, ismerősök, falubeliek jóvoltából.

(Fotók: Viczay Lajos)