A kalocsai kistérség a szerencsésebbek közé tartozik azzal, hogy elegendő csak évi néhány alkalommal klórozni a vizet. Ez nagyrészt a természeti adottságoknak köszönhető, és az egyhetes fertőtlenítés hiába tűnik soknak, tényleg kiváltságos helyzetet jelent. Ha nem a barákai vízbázisról kapná a vizet mindenki, Dusnoktól Dunatetétlenig, akkor akár az állandó klórozásra is szükség lenne.

– Amennyit klórozunk, az a minimum szint, és évente csak négy alkalommal van fertőtlenítés a kistérségi rendszeren. A fogyasztók számára azért tűnik hosszúnak, mert tényleg egy hétig tart – reagált egyes lakossági panaszokra Szigeti Attila. A Kiskunsági Vízi-közmű-Szolgáltató Kft. műszaki igazgatója megérti, hogy az embereknek kényelmetlen volt például a múlt héten véget ért, legutóbbi klórozás is, viszont muszáj így eljárniuk, ha tisztán akarják tartani a csőrendszert. A barákai vízbázison 20 település számára termelik ki az ivóvizet. Az ehhez kötődő hálózat Dusnoktól Dunatetétlenig van lefektetve, és ez halad át Kalocsán is. Az, hogy a megfelelő klórmennyiség végig is menjen a hálózaton, sokáig tart, és vannak olyan szakaszok, ahol valóban nagyon magas a fertőtlenítőszer koncentrációja. Egészségügyi kockázat persze ezeken a településeken sincs, ám érezhetően rosszízűbb, szagosabb a csapvíz. Ezt a szakember szerint Foktő szenvedi meg a legjobban, hiszen ők vannak legközelebb a barákai bázishoz.

– Ha az egyik csütörtökön felrakjuk a klórozót, csak a következő csütörtökön vesszük le, tehát a foktőiek kerek egy hétig „élvezik” a fertőtlenítést. Kalocsa már egy fél nappal kevesebbet kap, de a peremterületeken, azoknál, akik a legmesszebb vannak a barákai vízbázistól, 3-4 napra korlátozódik a klórozás – vázolta Szigeti, hangsúlyozva, hogy az eljárás mellett a természeti adottságoknak is köszönhető, hogy „csak” ennyi kellemetlenséggel sikerül tiszta vizet produkálniuk. – Az ÁNTSZ sosem tudta ezen a kistérségű részen bebizonyítani, hogy magas lenne a baktériumszám. Ez azért van, mert a parti szűrésű víz hideg. Ha elérné a 20 fokot, mint például a mélyfúrású kutaknál, már más lenne a helyzet. Tehát ha mondjuk a negyven-szállási vízbázis látná el a környéket vízzel, akkor a folyamatos fertőtlenítés mellett kellene döntenünk, hogy kordában tudjuk tartani a „bakter-számot” – magyarázta.

A víziközmű-szolgáltatóra egyébként nagyon komoly szabályozás vonatkozik: folyamatosan ellenőrizniük kell, hogy milyen magas számban fordulnak elő baktériumok, egységnyi ivóvízben. Megvan, hogy egy ml vízben, maximum 37 fokon, legfeljebb 500 baktérium lehet; amíg ezt tudják tartani, nem kell fertőtleníteni, amint viszont nem, akkor azonnal. Ha a megengedett mértéket visszatérően meghaladná a baktériummennyiség, akkor az egészségügyi hatóság előírhatná a folyamatos fertőtlenítést is. A klór egyébként a lehető legjobb megoldás ahhoz, hogy egészségügyi kockázattól mentes legyen az ivóvíz: 0,3 milligramm/ liter (ez egy úszómedence esetében például a legalsó határ) már elegendő belőle ahhoz, hogy az utolsó baktériumot is eltüntesse.