Naima Tabet, a marokkói oktatási, kulturális és tudományos nemzeti bizottság főtitkára vetette fel 1998-ban egy az UNESCO-hoz írt levelében a nemzetközi költészet napjának kijelölését. Az UNESCO 1999-ben a költészet napjának március 21-ét, az északi félteke tavaszkezdetének a napját nyilvánította. Ezen a napon minden ország a saját eszközeivel, a nem-kormányzati szervek aktív részvételével, a nyilvános és civil szervezetek bevonásával ünnepli a költészetet.

Kalocsán a Kulturális Központ és Könyvtár a Kalocsai Színházzal, valamint a Szent István Gimnáziummal közösen programsorozatot kezdeményezett ezen a napon. Március 21-én délután három órakor a könyvtár első emeleti terme megtelt a költészet iránt fogékony diákokkal és felnőttekkel. Torgyik Tamás magyartanár, a gimnázium könyvtárosa ráhangolódásként kedvenc versrészleteivel, idézeteivel tisztelgett költő nagyjaink előtt. Őt követte Pálfy Margit színművész, aki egy sokkoló előadással, mondhatjuk monodrámával állt a publikum elé, melynek címe: Kussoltat a sors. Ez a darab Latinovits Zoltán tragikusan elhunyt színészóriásunk emlékére született, a darab rendezője Szokoly Tamás, s mint ahogy a művésznő jelezte, ezt a darabot mintegy húszan szokták előadni. Itt Kalocsán viszont egyedül állt a nézők elé. Az előadásban elhangzott versek és prózai idézetek olyan költőktől, íróktól származtak, mint Ady Endre, Alföldi Jenő, Csoóri Sándor, Csurka István, Déry Tibor, József Attila, Juhász Ferenc, Nagy László, Utassy József, Veress Miklós, Zelk Zoltán. Tragikus sorsú művészek mind, hiszen sokuk az öngyilkosságba menekült, egy adott korban, amikor vagy nem értették meg őket, vagy, mert értették, el kellett, hogy hallgassanak. Pálfy Margit egy személyben volt Ady, Latinovits, Huszárik Zoltán és a többi művész és tudós, akiknek nevét egy pergamenről felolvasta, akik között ott volt Bubik István és a hat éve elhunyt Kaszás Attila is. Ők mind azok az elnémított, elnyomott, őrületbe, vagy halálba kergetettek voltak, akiket egy rendszer ölt meg. A művésznő szinte betöltötte azt a szőnyegnyi teret, amely rendelkezésére állt, káromkodott, játszott a hangjával, karjaival, egész testével. Volt, hogy nem létező keresztre feszült. Mi pedig döbbenten ültünk és nem értettük a katarzist. Azt csak most, vagy még később éljük meg. Mi nézők.

Az „Irodalomról mindenkinek” c. programsorozat a Kalocsa Kulturális Központ és Könyvtár, a Kalocsai Színház és a Szent István Gimnázium közreműködésével, a Nemzeti Kulturális Alap finanszírozásával valósul meg.