A maga ötszázötven oldalával nem túlzás azt mondani, hogy „súlyos” könyvvel lett gazdagabb Dunapataj, amelyet advent harmadik vasárnapján mutattak be hivatalosan a nagyközönség számára. A „Dunapataj a 19-20. században” című kötetet a megújult művelődési házban a nagyközség első embere, Dusnoki Csaba polgármester ajánlotta az ünneplők figyelmébe, annak szerkesztője, Schill Tamás pedig a településtörténetét tekintve megkerülhetetlennek nevezte a sokéves munka gyümölcseként született művet. Tudjon meg róla többet Ön is – első kézből!

A könyv megszületésének a története abba a sorozatba illeszkedik, amely a 2006-ban alakult önkormányzat egyik korán meghatározott törekvésének eredménye – nevezetesen, hogy a korábbról írásos formában szegényes forrásokat jegyző Dunapataj helytörténetét méltóképp megörökítsék. A Dusnoki Csaba polgármester vezette képviselő-testület megfogalmazta tehát, hogy patronálni és támogatni fogja ezen hiány minőségi pótlását, és egy évvel később már meg is jelent a helyi, Kossuth Lajost ábrázoló szoborról szóló értekezés, amelyet további kötetek követtek. A legutóbbi 2016. december 11-én jelent meg hivatalosan „Dunapataj a 19-20. században” címmel, ami az említett időszak történetét és néprajzát dolgozza fel.

– A kiadást sokéves előkészítő és háttérmunka előzte meg, a helyi művelődési házban megrendezett könyvbemutatót pedig nem túlzás kutatás és kultúrtörténeti szempontból sem kiemelt eseménynek nevezni, amely a Dunapatajért Közalapítvány szervezésében történt, a helyi adventi ünnepségek részeként – idézi fel a történéseket a könyvben szerzőként és szerkesztőként is közreműködő Schill Tamás. – A könyv megjelenésének az előzményéről talán annyit érdemes tudni, hogy felmerült az önkormányzat részéről, hogy lenne külsős személy, aki átfogó munkát készítene Dunapatajról, azonban az illetékes döntéshozók végül helyi, illetve Patajhoz kötődő személyeknek szavaztak bizalmat ezen feladatra. Így jött lére a szóban forgó kötet szerzőgárdája is, akikre egytől egyik illenek a meghatározottak – folytatja. – Én legalább három évre vissza tudnám vezetni ennek a kötetnek az összeállítását, az utolsó év pedig minden korábbinál több munkát és erőfeszítést igényelt, hogy a bemutatón látott formátumban tudjuk a kiadványt az olvasóközönség elé tárni.

A szerkesztő-szerzőtől azt is megtudtuk, hogy az tisztán látszott a kezdetektől, hogy Dunapataj történetének a teljesség igénye szerinti feldolgozása túl nagy feladat lenne, a címben jelölt két évszázad viszont olyan érákat fed le, amelyről megannyi, mai is élő embernek van személyes tapasztalata, élménye. Ugyanakkor a 19. századi dualizmus korának a vívmányai még mindig kihatnak az életükre, és ha csak a napi szintű dolgokra koncentrálunk, példaként említhető a községháza, amely ekkor épült, de a mai napig annál a Kossuth-szobornál ünnepelik Dunapatajon a március 15-ét, amelyet szintén a 19. században emeltek.

– Helyet kaptak a kiadványban mindkét századra vonatkoztatható néprajzi cikkek is, amelyek ugyanakkor helyütt visszanyúlnak a 18. századig. Mindent egybevetve a kötetbe került írások jól reprezentálják Dunapataj elmúlt évszázadait, amelyek a mindennapjainkig vezető leírásokban csúcsosodnak ki – így Schill Tamás.

Ha fellapozzuk a könyvet, Toldi Lóránt pataji születésű történész-levéltáros tollából az 1848 és 1920 közötti időszak politikatörténeti, részletes, nagy ívű tudományos munkája olvasható. Riportalanyunk, Schill Tamás az 1919-es megemlékezések történetét dolgozza fel, különös tekintettel az 1919-es emlékmű históriájával. Dr. Rákóczy Rozália a pataji emlékezettel foglalkozik az első világégés kapcsán, amelyben kéziratos naplókat és frontharcosok emlékeit közvetíti az olvasók felé. Dr. Botykai János, Dunapataj jegyzője a közigazgatásról és a helyi önrendelkezésről értekezik, amely mindkét évszázadra vonatkoztatható. Általa érthetővé válik, hogyan jutott a 19. századtól a közigazgatás a mai napi állapotokig. Szabó Zsigmond a Pataji Hírlap időközben eltávozott főszerkesztője az újság történetét írja le, ami kuriózum, vallja Schill, hiszen az újság krónikájáról korábban ilyen részletességgel sehol nem olvashattunk.

Helyet kapott a könyvben egy százoldalas krónika is, amely az elmúlt huszonöt évet, azaz a rendszerváltás utáni időszakot öleli fel képekkel gazdagon illusztrált formátumban, míg Szabó László a néprajz fejezetben a dunapataji dialektusról értekezik, Schill Tamás pedig egy néprajzi szemelvény-tanulmánnyal zárja a tanulmánysort, míg általában a kiadvány záróakkordja egy színes melléklet, amely a történelmi jelentőségű helyi eseményekről, programokról és falukép-változásokról készült fotóanyaggal vezeti a múltból a mába az olvasót.