Az országgyűlés elnöke szerint „Magyarország jobban teljesít, de nem jól”, és ezért kizárólag a rendszerváltás óta regnált, nem fideszes kormányokat tette felelőssé, múlt szerdai, kalocsai fórumán.

A környék polgármesterei, képviselők, intézményvezetők szerep nélküli vendégekként ültek a színpadon, Font Sándornak nem tetszett, hogy egy hozzászóló T–34-es tankkal tapostatná el Gyurcsányt, és kiemelte, hogy a családokat pedig meg kell védeni.

Mindez a Fidesz-fórumon, telt ház előtt, a Kalocsai Színházban.

Kövér László kalocsai fórumát két helyszínen lehetett követni: egyrészt a színházteremben, másrészt kivetítőn, a volt Tiszti Klub szomszédos épületében. Az országgyűlés elnöke a választókerületünkben zajló 29 állomásos kampánykörút derekán ért el Kalocsára, ahol a Fidesz jelöltje, Font Sándor látta vendégül – szokatlan módon a régióbeli polgármesterekkel együtt, akik kalocsai városatyákkal kiegészülve a színpadon foglaltak helyek. A helyi politikusokat a pódium mögé felsorakoztatott széksorokban ültették le, mintegy szimbolizálva a közös célokat, a csapatszellemet.

Az est házigazdájaként először Font Sándor ragadta magához a szót, és jóízűen nosztalgiázott az országgyűlésben eddig eltöltött 16 évéről. Kalocsának bókolt a népművészetéért és kultúrájáért, amelyről igyekezett az utóbbi években minél többet megtudni, de úgy véli, még „nem fejezte be ezt a tanulási folyamatot”. A felvezető után átadta a szót a lakossági fórum díszvendégének, Kövér Lászlónak, akit „a Fidesz lelkiismeretének” nevezett, mondván: a házelnök nem rejti véka alá a véleményét, és
„mindent megmond úgy, ahogy az van”. A házelnök óvatosan hárította Font dicsérő szavait, mivel úgy érzi azokat „nem érdemli meg”; majd gyorsan leszögezte: elfogult beszámolót fog tartani, és előre bocsánatot is kért, amiért nem lesz tárgyilagos. Legelőször 2002-re emlékezett, amikor pártja elvesztette a választásokat, és kénytelen volt távozni a hatalomból, csupán azért, mert „kevesen mentek el” szavazni. Ami azt illeti, Kövért a 12 évvel ezelőtti kudarc árnyéka mintha még mindig kísértené: szavaiból nem a győzelemre álló párt magabiztossága sugárzott.

– A helyzetünk nem rózsás, még akkor sem, ha sikerült talpra állítani az országot. Az ország jobban teljesít, de nem jól. Csak valamihez képest jobban – magyarázta, később lényegében a Fidesz két ciklusa között eltelt évek kormányait okolva a nehézségeikért. – Ha a következő négy évben folytathatjuk, akkor sikerülhet ledolgozni a hátrányt, ezt a feleslegesen elpazarolt nyolc évet. Tessék még felénk egy kis türelmet tanúsítani – kérte Kövér László. Az országgyűlés elnöke ezt követően hosszasan sorolta a korábbi kabinetek hibáit: Bajnai Gordon kormányzásának például 500 milliárd forintos nem tervezett hiányt tulajdonított, amely miatt ők „tűzoltással töltötték” az elmúlt négy évet. A sokak által ostorozott, ezért jó párszor védelembe vett rezsicsökkentésről is beszélt: erre véleménye szerint azért volt szükség, mert a magyar társadalom európai mércével mérve is nagyon magas árakat fizet, amiről pedig meglátása szerint egy még korábbi ország-vezetés, Horn Gyula kormánya tehet.

– Olyan országot még nem láttam, ahol a politikusokat szeretik – mondta aztán, némileg megfagyasztva maga körül a levegőt. – Ezért ha van olyan pillanat, amikor épp’ valami jót lehet mondani a politikusokról, azt ragadjuk meg – tette hozzá, majd megköszönte azon képviselőtársainak munkáját, akik április 7-e után biztosan elveszítik a mandátumukat, lévén az új parlament a mostani 386 fő helyett már 199-cel alakul meg. Elismeréssel adózott azok felé, akik annak tudatában szavaztak igennel az új választójogi törvényre, hogy emiatt nagy valószínűséggel teljesen új tevékenységbe kell fogniuk áprilistól. A házelnök szóba hozta az államadósság kérdését is, amelynek kezelését rendre számon kéri rajtuk az ellenzék (mind a Kormányváltás, mind a Jobbik és az LMP), azzal érvelve, hogy nem csökkent, pedig ennek szándékával vette át az állam a magánnyugdíj-pénztári vagyont, mintegy 3000 milliárd forintot.

– Sikerült csökkenteni az államadósságot. Ez persze a forintárfolyam függvényében más képet mutat, de a 2010 óta tartó tendencia ezt mutatja – summázta Kövér László. A foglalkoztatottsági adatok tekintetében megállapította: a rendszerváltás óta nem dolgozott annyi magyar, mint most. „Négymillió ember dolgozik ma Magyarországon”, és 250 ezerrel több, mint 2010 előtt. – És ez nem a közmunkából származik, mint ahogy azt a baloldal és a Jobbik is igyekszik beállítani – állította határozottan, úgy számolva aztán, hogy a következő 4-5 év során „vissza-térhetünk a régi kerékvágásba”; ami feltehetően az 1998 és 2002 közötti időszakot jelentheti számára, hiszen a beszédében sokszor került elő nosztalgiával ez a korábbi fideszes ciklus.

– A családokat meg kell védeni, mert ha elfogy a gyerek, nem lesz kinek politizálni. Üzenem ezt önökön keresztül a liberálisoknak, akik csak a gazdasági nyelvből értenek – mondta Kövér László, majd hangsúlyozta a kormányzat ez irányba tett lépéseit. – Sokat tettünk a társadalom felzárkóztatásáért. A legjobb lelkiismeretünk szerint jártunk el. Az elmúlt négy év alatt eljutottunk a biztos szakadékba vezető útról addig, hogy a romeltakarítás végére értünk. Az, hogy mi várna ránk, ha Gyurcsányék visszakapnák a hatalmat, ahhoz nem kell nagy fantázia. Mindent tönkretettek, amit 2002-ig felépítettünk – sugallta a házelnök. – Mindenki ragadja meg tehát mások kezét, nézzenek mélyen a szemükbe, és mondják meg nekik, hogy jól gondolják meg, hova adják a szavazatukat – zárta beszédét az országgyűlés elnöke.

A pulpitushoz ismét Font Sándor állt, aki még gyorsan elmesélt egy „a kommunisták hazudnak”, illetve „a rendszerváltás most történt meg” (amelyet „pár év múlva már az elemzők is leírhatnak”) végkicsengésű történetet, mielőtt a fórumozóknak átadta volna a lehetőséget, hogy kérdezzenek. A nézők között körbejáró mikrofon többnyire idős és a kormányt ugyan tisztelő, ám mégis elégedetlen kérdezőkhöz került. Többen tették szóvá, hogy a mezőgazdaság és az állattenyésztés „romokban áll”. Egy másik hang azt követelte, hogy támogassák jobban a paprikatermesztőket, hogy egyáltalán dolgozni tudjanak. Ezekre a felvetésekre reagálva Kövér László még korábbra nyúlt vissza a történelemben: a mezőgazdaság rossz állapota miatt az első szabadon választott kormányt és annak élelmiszeripari privatizációit hibáztatta, és nem mellesleg az uniós szabályozás sem használt neki, de mint mondta: „az unió egyik oldalról áldás, a másikról átok. Viszont nem léphetünk ki az unióból, mert nem engedhetjük meg maguknak. Ami egyébként baj”.

Egy másik kérdező a rezsicsökkentést firtatta, mondván minden aktuális gázszámláját összevetette az előző években fizetettekkel, és neki az jött ki, hogy még magasabb összeget fizet, mint korábban. Ennek a problémának a „tettesét” a szolgáltatóban vélték felfedezni, aki új költségeket épített a gázszámlába.

Egy nézői kérdés vonatkozott arra is, hogy valóban igaz-e az a Paks II. projekt kapcsán terjedő felvetés, hogy duzzasztógát épülne a Dunán. Ennek lehetőségét egyből Font Sándor zárta ki, úgy reagálva, hogy nem látná értelmét egy ilyen gát építésének, csupán az új erőmű hűtéséért, hiszen a mostani blokkokhoz is a Dunából viszik a hűtővizet, ilyen létesítmény nélkül. Az újonnan épülő atomerőmű pedig nem lesz a mostaninál (amit tulajdonképpen idővel kivált) nagyobb kapacitású. Az országgyűlési képviselőjelöltnek viszont akadt „fegyelmeznivalója” is. Egy férfi Kövér László és Gyurcsány Ferenc múltjának közös pontjára célozgatott, hogy miért nem lehetett már jó időben elkapni a DK-s politikust gyerekkorukban (Gyurcsány két évvel fiatalabb Kövérnél és mindketten pápaiak), a játszótéren, hátha kevesebb bajt okozott volna. De ha már így alakult, az indulatos kérdező azt találta mondani, hogy az ellenzéki politikust és környezetét tessék „letaposni T–34-es tankokkal, vagy bármivel!”. Ezt Font Sándor – csitítva a kitörő tapsot – higgadtan, de határozottan hárította: „mi a demokrácia eszközeivel szeretnénk megnyerni a választást”.