Nagyon kevés információval rendelkeznek a középiskolások a továbbtanulási lehetőségeikkel kapcsolatban. Több eset is jól mutatja, hogy a középiskolások és tanáraik nem ismerik ki magukat a szinte naponta változó felsőoktatási szabályozásban. Az alábbi beszélgetés a Tomori Pál Főiskola Rektori Hivatalában zajlott:

MR: – Most érettségizik a fiatalember?

Anyuka: – Igen, már nagyon készülünk rá!

MR: – Gratulálok! És tudják már, hol tanul tovább?

Anyuka egy távoli egyetemet említ, és egy olyan szakot, amely Kalocsán is elérhető.

MR: – Óh! Ilyen jól állnak anyagilag?

Anyuka: – Hááát… Egyáltalán nem állunk túl jól…

MR: – Akkor miért nem helyben tanul a gyerek?

Anyuka: – Hisz nem is tudtuk, hogy itt is van ilyen lehetőség…

Pedig a TPF Kalocsán három nyílt napot is tartott decembertől februárig, amelyeken az érdeklődők részletesen tájékozódhattak a helyi és az országos lehetőségekről, törvényi változásokról. Ezen kívül a Kalocsa Kulturális Központ és Könyvtár ifjúsági referense kétszer is megszervezte a Továbbtanulási Fórumot, ahová a helyi középiskolásokat várták, és ahol több hazai felsőoktatási intézmény is bemutatkozott.

A főiskola képviselői többször is sikertelenül próbáltak bejutni a középiskolákhoz, hogy a tanárokkal és a diákokkal beszélgessenek a továbbtanulással kapcsolatos kérdésekről. A zárt ajtókat az intézményi vezetők mindig ugyanazzal indokolták: a diákok mindent tudnak (?), és közülük senkit sem (???) érdekelnek a helyben adott lehetőségek. Februárban minden kalocsai középiskolából jártak már a főiskolán érdeklődők, akik, bevallásuk szerint semmit sem hallottak iskolájukban a helyi főiskoláról, de a felsőoktatásról sem túl sokat.

Nem tudom, hogy a középiskolai pedagógusok prezentálták-e egyszer is, hogy több millió forintba kerül diákjaiknak, ha elszakadva szüleiktől, valamely nagyvárosban tanulnak tovább, s nem helyben. S nem tudom, hogy a helyi pedagógusok felmérték-e annak a jelentőségét, hogy a helyben történő továbbtanulás, bizony, megtartó erőt jelenthetne a városnak.