A Kalocsa Kulturális Központ és Könyvtár értékmegőrző előadássorozatának harmadik részében Bolvári Andrásné népművésszel ismerkedhettünk meg közelebbről április 14-én, délután.

A program főszereplőjét és a közönséget Simon Zoltán alpolgármester köszöntötte. Emlékeztette a jelenlévőket, hogy az illetékes bizottság nemrégiben nyilvánította hungaricummá a kalocsai népművészetet, amely így a magyar kultúra legfőbb értékeinek sorába emelkedett.

– Legyünk erre büszkék – jelentette ki a városatya –, és ápoljuk ezt a kincset. Ehhez avatott kezekre van szükség, vagyis olyan népművészekre, mint amilyen Ica néni is, aki a kalocsai virágmotívum-kincs egyik fontos formálója immár évtizedek óta. Nélkülük nem válhatott volna a kalocsai népművészet azzá, amilyennek napjainkban ismerjük, és ismeri már – hála nekik – a világ.

Ezt követően Bolvári Andrásné vette át a szót, aki a kivetítőn megjelenő, életének fontos állomásait felvillantó prezentáció kommentálásával (készítette a fia, Bolvári András) ismertetett meg bennünket azzal a folyamattal, amelynek során a mindenekelőtt rajzolni szerető szakmári kisleányból a kalocsai népművészet nagykövetévé vált, hiszen több hazai és külföldi útján vitte el a nagyvilágba a tarka virágok üzenetét. Legjelentősebb útjáról mi is részletesen beszámoltunk, amikor tavaly nyáron Washingtonban, a Smithsonian Folklife Festivalon a kalocsai asszonyok jóvoltából az amerikaiak is beleszerettek népművészetünkbe, ételeinkbe.

Bolvári Andrásné Herenden tanulta meg a porcelánfestés művészetét tizenharmad magával, és ez a 13 asszony lett az első kalocsai porcelánfestő üzem alapja. Pedig, mint mondta, fiatalként leginkább arra vágyott, hogy a falujában maradva folytathassa nagyszülei, szülei életformáját, s lám, milyen messzire sodorta az élet!

Herenden próbálkozott először a minták tervezésével, fali táljára azt mondták: az egy szépasszony legszebb álma lehet. Étkészleteket is tervezett, sokáig készültek az ő mintájával a szebbnél szebb porcelán garnitúrák, amelyek a világ számos országába kerültek később, előkelő családokhoz, nagykövetségekre, még a Vatikánban is van belőle.

Az Alföldi Porcelángyár kalocsai porcelánfestő üzeme sikeresen működött a rendszerváltásig. Ica néni dolgozott: festett és tervezett, közben elvégezte a közgazdasági technikumot, porcelánfestő szakmunkás képesítést szerzett, majd ő maga is tanította a porcelánfestést a Szent István Gimnáziumban. 1990 után más vezetés, más elképzelések váltották a korábbi tevékenységet, és Geri István, valamint Dániel Géza kezdeményezésére önálló üzemet indítottak az Érsekkert bejáratánál álló épületben. Ez sajnos gyorsan tönkrement, és ahogy Ica néni kesernyésen megjegyezte: az ott dolgozó 42 nőből lettek az első munkanélküliek Kalocsán. Ez annyira bántotta, hogy belebetegedett, de – mivel az élete már elválaszthatatlanul összefonódott a kalocsai folklórral – merészen egy családi vállalkozásba fogtak. Ekkor (1995-ben) született a ma is működő Panita Népművészeti, Termelői és Kereskedelmi BT. Az sem mindegy – sőt, mondhatni sorszerű –, hogy hol létesült: Pécsiné Ács Sarolta egykori házában. Festőműhely, bemutatóterem és bolt egyben, ahol meg lehet csodálni, hogyan készülnek a porcelán, kerámia tárgyak, hímzések, pingált tojások.

Számtalan kiállítás, hazai és nemzetközi fesztivál követte egymást az évek során, egyre többen megismerték, egyre többfelé hívták és hívják Ica nénit és társait, és mindenütt elragadtatással szemlélik a szemük láttára formálódó csodaszép tárgyakat az emberek. A kalocsai motívumkincs újra reneszánszát éli, és Török Ferenc polgármester közreműködésével egy új tevékenységi forma lépett be Ica néni életébe: Hrivnák Tünde divattervezővel kezdett együtt dolgozni, és ez a közös munka számtalan gyönyörű, kalocsai mintával ékes ruhacsodát eredményezett.

Arra a kérdésre, hogy mit szeretne még megvalósítani, elérni, ezt válaszolta:

– Aggódom a jövő miatt. Kiesett egy egész generáció, mert úgy tűnt, hogy a kézimunkából nem lehet megélni. Egy fiatal tanulónk van jelenleg, és vagyunk mi, öregek. A könyvtár elindított egy népművész szakkört, ezt nagyon fontosnak tartom. Szeretnénk, ha tovább tudnánk adni a tudásunkat, a bennünk élő szépet, a hagyományokat, különben egy nagy űr marad csak utánunk, és ez nem volna jó. Talán a kalocsai motívumok újbóli népszerűsége meggyőzi a fiatalokat, hogy érdemes megtanulni a hímzést, festést, pingálást.

A Kalocsai Kincsesláda című programon közreműködött Vén Ferencné vezetésével a Mezei Virágok Népdalkör, amelynek Bolvári Andrásné is a tagja.