Január utolsó napján ismét pattogtak a lábak, kígyóztak a táncolók, fáradhatatlanul diktálták a ritmust a tamburák: a katolikus iskola aulájában jókedvűen mulattak rácok és nem rácok Kalocsa Város Horvát Önkormányzata hagyományos farsangi bálján.

A vendégeket Szabó László, a helyi nemzetiségi önkormányzat elnöke köszöntötte. Két szervezési feladat között sikerült vele beszélgetni a közösségről, idei terveikről.

– Az ön horvát gyökerei honnan erednek?

– Én bátyai születésű vagyok, a nyelvet még gyerekkoromban megtanultam, hiszen otthon így beszéltünk a családban. Arra is jó ez a közösség, hogy akik még tudják, ne felejtsék el, a fiatalok meg próbálgatják elsajátítani.

– A kalocsai horvátok roppant aktív, összetartó közösség. Mi a titkuk?

– Ez szerintem a vérünkben van. A déli temperamentum, a zenénk, a dalaink, a népszokások mind arról szólnak, hogy mi szeretünk együtt lenni, egymással örömet-bánatot megosztani, így teljes az életünk.

– Milyen programokkal készülnek az idei évre? Sikerül-e megszervezni például az annyira népszerű Tamburafesztivált?

– Hát, az utóbbiról egyelőre nem sok jót mondhatok, még nem sikerült rá fedezetet találni. Lesz viszont júniusban Antunovity emléknap, méghozzá jelentős jubileumot ünneplünk: idén kétszáz éve, 1815-ben született a tevékenységét tekintve Kalocsához kötődő, a rácok védelmezőjeként ismert püspök. Megszervezzük a hagyományos nyári víkendet Mácsaszálláson, ami a jókedvről, az együttlétről szól, és még egy biztos program: a rác karácsony, amelyen a régi népszokásokat próbáljuk feleleveníteni.

– Itt most nemcsak a közösség tagjai ropják, a jelek szerint bevonzottak még jónéhány kívülállót is!

– Örülünk neki, szeretnénk is, ha ez mindig így lenne. A Ružice énekkarban is van olyan, aki nem horvát nemzetiségű, de lelkes tagja a kórusnak, és a nyelvet is szorgalmasan gyakorolja.

A bálon jelen volt a városi önkormányzat részéről dr. Filvig Géza és dr. Tóth-Kovács Ádám, aki a polgármesteri hivatal horvát nemzetiségi referense. Őt kérdeztem, miből áll ez a feladat?

– 2012 óta kötelező biztosítani, hogy vagy a jegyző, vagy vele azonos jogi végzettséggel rendelkező szakember kapjon megbízást a település nemzetiségeinek támogatására. A feladat arról szól, hogy segítsem a horvát önkormányzat tagjainak munkáját, a törvényességi előírásoknak való megfelelést. Részt veszek a testületi üléseiken, és ha kérdésük van, tájékoztatom őket. Nagyon kedvesek, hogy meghívtak a bálra, és tetszik ez a hangulat – felelte dr. Tóth-Kovács Ádám.

A horvátok valóban szeretik, ha értesülnek egymás dolgairól, a közösség eseményeiről: ezen a bálon jelen volt és tudósítást készített a Pécsi Körzeti Stúdió két munkatársa is. Balatinácz Renáta elmondta, van dolguk bőven, hiszen ezen a napon rendezték meg Garán és Dusnokon is a Rác Prélót. „Most van a szezonja” – mondta mosolyogva, amikor a kezében a következő, a bátyai mulatságra szóló meghívóval visszatért az asztalhoz. (A bátyai bál február 14-én lesz – a szerző)

A rendezvény vendége volt Balatinácz István, aki az Országos Horvát Önkormányzatot képviselte. Vele is sikerült szót váltani működésük néhány fontos részletéről.

– Mennyien laknak a nemzetiséghez tartozók közül hazánkban, és hány horvát önkormányzat van az országban?

– Száztizenöt helyi önkormányzat működik, a Bácskától kezdve Baranya, Zala, Somogy, Vas, Győr-Moson-Sopron megyékben, illetve Budapesten, és hét megyei horvát önkormányzatunk van – sorolta az adatokat Balatinácz István. – A 2011-es népszámlálási adatok szerint 24000 körül volt azok száma, akik Magyarországon horvátnak vallották magukat.

– Milyen feladatok hárulnak az országos önkormányzatra?

– A településeken önállóan dolgoznak az önkormányzatok, az országos szervezet az egész közösséget érintő kérdésekkel foglalkozik, mint például az oktatás. Nyolc iskola működik a fenntartásunkban, például Hercegszántón, ahol élek és Pécsen – ez utóbbi óvodától az általános iskolán át a gimnáziumig bezárólag indít évfolyamokat. Vannak kulturális intézményeink, egy kiadónk, a Croatica, működtetünk egy internetes rádiót és van egy horvátországi üdülőnk, amelyben évente 300 gyermeket szoktunk nyaraltatni háromszor egy hét alatt.

– Biztosan sok helyi önkormányzatnál járt már. Mi a véleménye a kalocsairól – előre bocsátom, mi nagyon büszkék vagyunk rájuk!

– Nagyon fontos a helyi szint megtartása az érdekképviselet megvalósítása terén és a hagyományok megőrzése érdekében! Ha jól tudom, a kalocsaiak 2006 óta szerveződtek közösségbe és választottak helyi önkormányzatot. Előtte csak a bátyai, dusnoki horvátokról tudtunk, és nagyon örültünk, hogy a városban is elkezdték feléleszteni a közösségi életet, a hagyományokat, és örültünk a – mára sajnos kicsit háttérbe szorult – nyelvoktatás elindulásának. Színvonalasak a rendezvényeik, nagyon sokat dolgoznak. A településeken működő nemzetiségi önkormányzatoknak identitás-erősítő szerepük van, építenek egy kollektív emlékezetet, amelynek révén a helyiek ráébrednek arra, hogy van egy örökség, amit az őseink ránk hagytak, és ezt fontos megőrizni. Látom, hogy nagyon sok itt a fiatal, ez nagyon jó, mert összekötnek múltat és jövőt, életben tartanak egy közösséget.

A Lakomacon a talpalávalót és a hangulatot a versendi Orašje zenekar biztosította. Fellépett még a kalocsai Ružice Népdalkör és a bátyai Vodenica Néptánccsoport.