A második világháború lezárásának 70 éves évfordulójához kötődve indult és idén lezárult az a hajósi rendezvénysorozat, amely a málenkij robotra és a német nemzetiségű magyarok kényszer-kitelepítésére emlékeztette a fiatalabb generációkat. Lévén már csak maroknyian vannak, akik mesélhetnek ezekről az időkről, egyre fontosabb a kollektív emlékezet ápolása – ezt a küldetést vállalta fel a városban a Hajósi Német Nemzetiségi Önkormányzat.

– Ezzel az eseménnyel, a kitelepítés emléknapjáról való megemlékezéssel zártuk az emlékévet, ami speciális módon egyébként két éve, 2015 februárjában kezdődött – idézte fel Mayer Edina, a Hajósi Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke. – A második világháború után különböző népcsoportokat, így a Magyarországon élő nemzetiséget is különböző tragédiák és megpróbáltatások érték, elsősorban a málenkij robot, a Szovjetunióba, kényszermunkára való elhurcolás. Ezt követte az itt élő német nemzetiség kitelepítése az úgynevezett „anyaországba”, tehát Németország amerikaiak által megszállt zónájába. 1946 januárjában indult el Budapestről az a vonat, ami az első magyar transzportot szállította Németországba és ezzel az eseménnyel kezdődött meg a kitelepítés – mondta, hozzátéve, hogy ehhez az évfordulóhoz kötötték emlékévük hivatalos lezárását is.

Persze a fentebb írtak közül több olyan esemény is van, amiről minden évben megemlékeznek, de a kerek évfordulók remek alkalmat adtak arra, hogy a mai fiatal generációval mélyebben is megismertessék, mi történt a nagyszüleikkel, dédszüleikkel. Az 1944 legvégén kezdődött deportálások rengeteg magyar családot érintettek: egy-két év leforgása alatt nagyjából 101 ezer 17-45 éves férfit és 30 ezer 18-30 éves nőt hurcolt el a Vörös Hadsereg a mai Oroszország területére, hogy a háború okozta károkat kényszermunka keretében állíttassák helyre velük. Kb. 600 hajósi volt köztük, ami a lakosság arányával összevetve a legmagasabb szám a megyében. Kétharmaduk sosem tért haza – a tiszteletükre nemzetközi konferenciát rendeztek és emlékművet is állítottak tavaly. A kitelepítések szintén mély sebeket ejtettek: az akkori magyar kormány 1946-tól 1948-ig legkevesebb 185 ezer német nemzetiségű személyt fosztott meg az állampolgárságától, illetve a teljes ingó és ingatlan vagyonától.

– A diákok egy projekt keretén belül megismerkedhettek a „Wanderbündellel”, ami szabad fordításban „vándorbatyut” jelent, és a pécsi Koch Valéria Iskolaközpontból indították el. Ez egy olyan batyu, amilyennel az összes magyarországi németet kitelepítették: azokat a hasznos holmikat tartalmazta, amiket egy órán belül összecsomagolhattak, mielőtt elindultak a hosszú útra – emlékeztetett Mayer Edina. A szóban forgó batyu jelentőségét emeli, hogy olyan személyek állították össze, akik átélték a kitelepítést, tehát teljesen korhű képet kaptak róla a hajósi diákok is, hogy mivel kellett beérniük idős rokonaiknak, amikor mindenüket hátra hagyva elhagyták otthonukat.