A 10 éves Maya Trió és a vele érkező négytagú tánckara lép színpadra 2014. január 3-án, 17 órakor, Dunapatajon, a Kodály Zoltán Művelődési Házban, hogy megörvendeztesse az operett világát kedvelő nézőközönséget. Mohácsi Attilával, a trió életre hívójával és vezetőjével, a Győri Nemzeti Színház művészével beszélgettünk.

Miért éppen Maya Trió? – kérdeztük elsőre, bár sejtettük, hogy Fényes Szabolcs és Harmath Imre operettjének címét amiatt választották a művészek, mert igen kellemes emlékek fűzik őket ehhez az operetthez. Majdnem el is találtuk. Mohácsi Attila a Győri Nemzeti Színházban a táncoskomikus, Rudi szerepét alakította 10 évvel ezelőtt a nagy sikerű előadásban, s noha a trióban fellépő kolléganői ebben a darabban nem játszottak, az élet elkezdett hasonlítani a szövegkönyvre, amely a Maya esetében arról szól, hogy három jóbarát – a táncoskomikus, a primadonna és a szubrett – elhatározza, hogy meghódítják Párizst. Mohácsi Attila és kolléganői azonban azóta Magyarországot hódítgatják, s ezen a ponton meg kellett kérdeznünk, hogy melyik korosztályt?

– Kétségtelen, hogy az idősebb generáció tölti meg elsősorban fellépéseink helyszínén a termeket – kaptuk a választ, de jó érzéssel fedezik fel a fiatalabbakat, s azt is, amikor a nagymamák elhozzák az unokákat. Mert igaz ugyan, hogy a mai nagymamák már másért rajongtak, viszont benne maradtak a fülükben a Sybill, a Mosoly országa, a Csókos asszony számtalanszor hallott dallamai, amiket a dédi ki nem hagyott volna, ha bekapcsolták a rádiót. Most meg az unokák ismerkednek a szerelmes dalokkal, a vallomásokkal, az operett humorával. És nem úgy tűnik, mintha unnák – sőt! A csapat gyönyörű jelmezeivel, humoros, fiatalos előadásmódjával, kiváló hangjával mindenkit elvarázsol.

– Így lesz az operett afféle generációkat összekötő műfaj, ami alighanem örök – vélekedett Mohácsi Attila, akinek kedvenc operettje felől is érdeklődtünk. Kiderült, hogy ő Zerkovitz Béla Csókos asszony-át kedveli mindenek felett. Mégpedig azért, mert a valahol Budapest külső- Józsefvárosban játszódó történet egy bérházban és annak udvarán bonyolódik, ahol olyan közösség élt, amilyet Mohácsi Attila mindig is álmodott maga köré és amilyenre szerinte a ma emberének is nagy szüksége lenne. Még ha nem is hangzik fel benne minden este a Mi muzsikus lelkek, mi bohém fiúk...

Mohácsi Attila Horváth Melinda és Kamenik Klaudia magánénekes kolléganőivel, valamint a Sárközy Holler Ágnes, Réti Szilvia, Csöppüs Márton és Horváth Ádám alkotta tánckarával idén már közel 20 operett nagykoncert után továbbra is gőzerővel próbál, nagy gonddal készül minden egyes előadására. A mostani, kétórás revüt is úgy építették fel, hogy az első résszel ráhangolják a napi gondjaikkal érkező nézőket a színpadi világra, s aztán jöhetnek az igazán nagy hungarikum operett slágerek.

– A fennállásának 10. évét ünneplő Maya Trió ismét visszatér. Köszönjük a szeretetet és a bizalmat, amit előző nagysikerű Újévi Operettgála előadásunkon és fellépéseinken önöktől kaptunk Ordason és Géderlakon! – mondta Attila, majd azt is megtudtuk tőle, hogy milyen műsorral készülnek a január 3-i dunapataji fellépésre. – Az idei műsorunk első részében a festői Nápolyi-öbölbe, mediterrán spanyol vidékekre varázsoljuk önöket e dallamok szárnyán: O sole mio, Torna Surriento, Come facette mammeta, Funiculi-funicula, Caruso, Habanera... A folytatásban felcsendül a Pezsgőária a Traviátából, a Bordal a Gül babából és egy ritkaság, a bravúros Offenbach Veszekedő-kettős. De természetesen egy igazi operettgála nem lehet klasszikus Kálmán és Lehár melódiák nélkül sem: Szép város Kolozsvár, Cintányéros cudar világ, Ringó vállú csengeri violám, Hajmási Péter, Húzzad csak kivilágos virradatig… Ki ne ismerné ezeket a méltán népszerű remekműveket?

Egy felejthetetlen estét kínálnak csodaszép jelmezek, gyönyörű dallamok közt, melyek hallatán a nézőnek eszébe sem jut, hogy aki azt neki éppen elénekli, rendszeres hangképzésen és tánc-edzéseken vesz részt, s szeretne minden tudása birtokában csak úgy fellibbenni a színpadra. De előtte még – mert most ilyen időket élünk – neki kell menedzselnie, ajánlania önmagát és csapatát a publikum szíves figyelmébe, s bizalmat kérni a produkció és a társulat iránt. Ám amikor a végén meghajolnak, akkor Mohácsi Attila szerint már nincs baj. Akkor már minden visszajelzés arról szól, hogy szeretik őket, s hogy bárcsak kicsit még tovább tartana az előadás…