A függöny legördült, a megyei III. osztályú bajnokság véget ért, két csapatnál már az éremátadó ünnepség is megvolt, e hétvégén a bajnoki aranyérmek is jól megérdemelt helyükre kerülnek, ám a csapatvezetők már kezdik előkészíteni a következő bajnoki évadra a papírokat a nevezéshez, már játékosoktól várják a választ a jövőt illetően, és már a nyári felkészülési meccsek után is elkezdődött az érdeklődés. Ám érdemes még egy pillanatra visszatekinteni a mögöttünk lévő 2017-18-as megyei III. osztályú bajnokságra.

Talán az egyik legfontosabb kérdés a nevezések után eldőlt, hiszen a csapatvezetőket és a játékosokat is nyaranta az egyik legjobban érdeklő kérdés az szokott lenni, hogy vajon a megyénkben megvan-e a bűvös 49 harmadosztályú csapat nevezése, hiszen ez az a limit, aminél a versenybizottság már nem három, hanem négy csoportba sorolja az ide nevezetteket. Ez megvolt, így sokan megnyugodtak, hogy az ország legnagyobb területű megyéjében nem kell 60, 80, esetenként 100 km-t utazni egy-egy bajnoki mérkőzésre. Bár a mostani beosztásban is voltak jelentősebb távolságok, egy Tass-Fajsz meccshez se keveset kellett utazni, bár az ehhez szükséges 75 km a legnagyobb távolság volt a nyugati csoportban. A bajnokság csapatait alapvetően két részre oszthatjuk, hiszen egy része a Kalocsa környékiek, a másik fele pedig a régebben az északi csoportban szereplők voltak, és a szezon is jól igazolta azt a régóta hangoztatott felvetést, hogy nagy eséllyel Kalocsa környékének a labdarúgása a legerősebb a megyei III. osztályban. Az „ex-északiak” közül az Apostag és a Dunavecse tudott komolyabb eredményt elérni, bár mindkét helyen sokat nyomott a latba, hogy volt egy-egy kiemelkedő képességű focistájuk, hiányuk azonnal meg is látszódott csapatuk eredményességén.

Az elvileg 182 meccs 90 percén összesen 1034 gól esett, ami a gólok számát tekintve stimmel, ám egy meccs elmaradt, valamint a bajnokcsapattal történt meg tavasszal, hogy több csapat is „lesérült” a második félidőben, így nem mentek végig azok a meccsek.

A bajnokság érdekessége volt, hogy az őszt a Bátya zárta az első helyen, tavasszal az Uszód százszázalékos teljesítményt nyújtott, ám a bajnok a végig kiegyensúlyozott játékot mutató Homokmégy lett (úgy, hogy az egyik legjobbjuk egy sérülés miatt mindössze ötször lépett csak pályára). Homokmégyen mindössze háromszor került homok a gépezetbe, a két másik dobogóstól kaptak ki, és az ősszel még dobogós reményekkel induló Apostaggal ikszeltek. A bajnoki címet igazolja az a tény is, hogy messze a legtöbb gólt szerezték, összesen 146-ot, ami 5,6-os gólátlagot jelent, és a védelmük is a leghatékonyabb volt, mindössze 21-et kaptak, bár ebben a mutatóban a második Bátya nem sokkal maradt le, 24 gólt kaptak, igaz, „csak” 100 gólt rúgtak. A bűvös 100 gólos határt a tabella első négy csapata elérte (Szakmár lett a negyedik). A legtöbb gól mindjárt a 3. fordulóban esett, akkor 58-szor rezgett meg a háló, ami meccsenkénti 8,3-as gólátlagot jelentett, míg a legkevesebbszer a 12. és a 16. fordulóban, összesen 27-27 alkalommal sípoltak a játékvezetők gól miatt, ez 3,9-es gólátlagot ért.

És hogy ebben a műfajban kik voltak a legjobbak? Nos nem meglepő, hogy a dobogón a bajnokcsapat két gólvágója is ott szerepel: 1. Rakiás Milán (Homokmégy) 50 gól 2. Borsos Tamás (Uszód) 38, 3. Farkas Tamás (Homokmégy) 32, 4. Kun-Szabó Dániel (Bátya), Farkas Erik (Apostag), Krepsz Krisztián 24-24, 7. Németh László (Dunapataj) 8. Máté Béla (Fajsz, Bátya).

A legtöbb gólt egy meccsen a Bátya rúgta a Dunaegyházának, összesen 28-0 lett a vége, amit a szezon első fordulójában a Homokmégy 21-0-s mérkőzése követ, ennek szintén a Dunaegyháza volt az elszenvedője. A másik végen, azaz a gólnélküli meccseket számolva mindössze négyet találunk: kétszer a Dunapataj és kétszer a Fajsz volt benne a résztvevő. Döntetleneket számolva viszont a Főnix Foktő volt a „leg-jobb”, hiszen hat alkalommal szereztek így egy pontot, bár lehet, hogy ők sokszor inkább két pont elvesztésének élték meg.

A szezon közben talán idén is a legnagyobb csata a dobogó alsó fokáért ment, melyben a tavasszal pazarul teljesítő Uszód volt a legjobb, hiszen a 9. helyről tornázta fel magát a bronzérmes pozícióba.