Erdélyben, az idén XIV. alkalommal nyitotta meg kapuit a Mezőbergenyei alkotótábor. Ezen az eseményen a Kalocsai Kortárs Művészeti Klub alkotói is képviseltették magukat.

Bergenye, Mezőbergenye kisközség Erdélyben a Mezőségben, Marosvásárhely közvetlen közelében. 1100 lakossal, melynek 80 százaléka magyar. Az alkotótábor fő szervezője a Bergenyei Kincsásó Egyesület Gálfi J. Attila és a Református Lelkészi Hivatal, Domahidi Béla református lelkipásztor.

Idén tavasszal a Verőcén élő, dunapataji születésű B. Tóth Évát kérték fel a tábor művészeti vezetőjének, és őt bízták meg az alkotók kiválasztásával. Így esett a választás a Kalocsai Kortárs Művészeti Klub tagjaira: Kiss István, Mindszentiné Kun Mandula, Fazekas Margit és Farkas Tibor személyében.

Párjával, Gebora Istvánnal és a csapat többi tagjával augusztus 20-án indultak a nagy kalandra.

Az erdélyi utazások sohasem egyszerűek és gyorsak, így a reggeli indulás ellenére az esti órákban kanyarodott be a csapat két autója a Református Lelkészi Hivatal vendégházának udvarára. A fogadtatás az erdélyi barátság mintaképe, a falu apróságai az egyre sötétedő időben még a sportpályán játszottak, a szüleik kemencében sütötték a vacsorát, tábortűz is lobogott. Az ismerősöknek baráti hátbaveregetés, az újaknak a kötelező bemutatkozás, majd előkerült az elmaradhatatlan erdélyi szilvapálinka és a szeretetvendégség minden jelenlévőnek.

Másnap csatlakozott a csoporthoz két erdélyi alkotó: Kelemen Attila és Nagy Anna Mária is. Rövid séta után, melynek a témagyűjtés volt a célja, a tágas műteremben elkezdődött a munka. Farkas Tibor szobrász részére egy másfél méteres vastag tölgyfarönk is került, ami néhány vázlat után máris a véső alá vágyott. A többiek a reggeli vizuális élményeiket vázolták papírra, vászonra. A falu rengeteg új témát tartogatott az alföldi tájhoz szokott művészeknek, és a közel 250 éves templom is sokakat megihletett, az egekbe szökő karcsú tornyával, csodás boltíveivel, ablakaiban beszökő fényjátékkal, az öreg orgonájával, szűk lépcsőivel és hullámzó korlátú karzatával.

Az alkotás mellett egy nap ellátogatott a csoport Marosvásárhelyre, ahol bőségében van még a magyar szó és az Első Világháború előtt épült nagyszerű épületek. Kiállítások a Kultúrpalotában, a Maros Mezőségi Művésztelepek közös kiállítása a várban, borkóstoló és népdal, néptánc est a Marosvásárhelyi Forgatagban.

Ilyen programok mellett gyorsan peregtek a napok és szaporodtak az alkotások. A tölgyfarönkből megszületett Kálvin János rendíthetetlen tekintetű mellszobra, de a többi alkotás jó része is kötődött a reformáció fél évezredes évfordulójához. Ki-ki a saját technikájával jelenítette meg a mezőségi tájat, többnyire realista művészeti ábrázolással. Délelőttönként a falu gyermekei is bejártak kézműves foglalkozásokra, ahol Éva segítségével és tanításával készültek az egyszerű ajándéktárgyak, hűtőmágnesek tolltartók és képeslapok.

Esténként vidám beszélgetések folytak a vendégek és vendéglátóik között. Itt még az is kiderült, hogy a tiszteletes úr felesége édesanyjának a testvére Dunapatajon él, és ők is többször megfordulnak Patajon és Kalocsán is.

Hamar elrepült a hét, finomabbnál finomabb ételekkel, kellemes, minden igényt kielégítő környezetben, baráti szeretettel körbe véve készült sok-sok alkotás, melyből harmincegyet adományoztak a művészek vendéglátóiknak. Ezek alkották a zárókiállítás anyagát.

Vasárnap délelőtt az „új zsenge” ünnepének Istentisztelete után nyílt meg a művészek kiállítása. Domahidi Béla lelkész úr és Czirjék Lajos, a Maros Megyei Művészek Egyesületének elnökének megnyitó beszéde után az alkotótábor művészeti vezetője köszönte meg a bizalmat és a csodás vendéglátást. A zenéről is a Domahidi család gondoskodott, a tiszteletes asszony és két leánya csodás muzsikálásával. Miután a léleknek, szemnek és fülnek jutott táplálék, az egész vendégsereget szeretetvendégségre hívta a tiszteletes úr.

Majd elkezdődött a hosszú búcsúzkodás, mivel a gyorsan pergő napok után másnap hajnalban mindenki elindult haza.

Szívükben hozva Erdélynek és ennek a kis falunak csodás képeit, az új barátságok melegét és Erdély örök feledhetetlen báját.