Miklós György, vagy ahogy a városban szinte mindenki, barátok, ismerősök szólítják, Gyuri bácsi egész életét a sportnak, ezen belül is a lövészsportnak szentelte. Életét talán az is efelé terelte, hogy édesapja Heves megye lövészbajnoka volt abban az időben, amikor Gyuri bácsi született, és kora gyerekkorától vadászok, lövészek, puskák között nőtt fel. Nagyapja is 83 éves koráig vadászott, és mint mondta mosolyogva, talán kicsit sokat kapott ezekből a génekből.

Múlt héten a városi könyvtárban mesélt életéről, és két éve megjelent könyvéről, A sportszerű pisztolylövészet oktatása című szakkönyvről, melyben összefoglalja mindazt a tudást, melyet ötven év alatt összegyűjtött e témában.

A régi fotók vetítésével fűszerezett előadás egész gyermekkortól végigvezetett minket Gyuri bácsi életének fontosabb állomásain, és az idős sportember fiatalos lendülettel mesélte hol humoros, hol elgondolkodtató történeteit. Hogy miért is volt jó, hogy nem céltáblára kezdett el lövöldözni, hanem verebekre és galambokra? Ez utóbbiakból a háború utáni ínséges időkben, amikor húst csak mutatóba láttak, finom étel került heti rendszerességgel a család asztalára.

Aztán a Testnevelési Főiskolán megpecsételődött a sorsa, beválasztották a háromtusázók (sífutás, sílesiklás, pisztolylövészet) csapatába, ’56 februárjában bajnokok is lettek. De egy sérülés miatt a háromtusát abba kellett hagynia. A sikerek miatt azonban a lövészetet nem hagyta abba, kitűnő eredményeket ért el szabadpisztoly lövészetben. Már nős, családos, több év tanítóskodás után – persze közben első osztályú lövész – elcsábította a Zalka Máté Katonai Főiskola, hogy edzősködjön náluk. És néhány év alatt nagyszerű eredmények születtek, tanítványai között világbajnok is volt. De mivel felülről akarták megszabni, hogy vezesse az országos hírű lövészklubot, ezt nem vállalta és visszament tanítani, aztán újból, a Honvédban edzős-ködött ’78-tól 86-ig.

2005 augusztusában kerültek Kalocsára, és mint mondta, nagyon hiányzott a lövészet, szervezkedésbe fogott, és 2006 szilveszterére a katolikus iskola pincéjében csak kialakítottak egy olyan helyet, ahol lehetett egy kis versenyt rendezni. Nagy volt az érdeklődés, és tulajdonképpen onnantól számíthatjuk a KSE Sportlövész szakosztályának a létrejöttét.

Két éve, 2011 év végére készült el Gyuri bácsi könyve, A sportszerű pisztolylövészet oktatása (a KSE kiadásában, a nyomdai munkákat a Kalopress végezte, szerkesztette Zsigmond Enikő).

– Több mint ötven éve foglalkozom a lövész sporttal, ebből több mint negyven évet edzőként dolgoztam. Ezeket a tapasztalatokat nem akarom magammal elvinni, szeretnék valami nyomot hagyni! Nagyon sokat gondolkodtam a dolgon, míg végül megszületett az oktatókönyv ötlete. Kezdő lövészeknek és kezdő edzőknek is segítséget szeretnék nyújtani vele – mondta a szerző.

Gyuri bácsi 2011-ben a Magyar Sport Napja alkalmából a Magyar Sport díj III. fokozatát kapta meg.

Az idős mester idén 79 éves, a seniorok között még ma is kitűnő eredményeket ér el a versenyeken. – Amit teszünk, csak teljes szívvel, teljes odaadással szabad tenni – mondja, és erre példának állhat előttünk egész élete. Isten éltesse sokáig!