Bizonyára hallott már közvetve, vagy közvetlenül a JETÁ-ról és a TEIT-ről. A nyáron nyilván Önnek is szemet szúrt a „Kalocsa-Paks, szomszédságban, barátságban” szlogennel ellátott óriásplakátok tömege. Feltehetően észrevette azt is, hogy gyakorlatilag minden régióbeli tavaszi-nyári, vagy őszi szüreti mulatság nagyszínpadán virít egy MVM Paksi Atomerőműves molinó. Mi is folyik itt tulajdonképpen?

Az atomerőműves kampányokat sokan félreértik, vagy egyáltalán nem értik. Persze, hiszen direkt megközelítésben jogos a kérdés, hogy „miért lenne szüksége az atomerőműnek reklámra?”. Hiszen nem válogathatunk az áramszolgáltatók között. Még. De erről csak zárójelben; inkább fejtsük meg, hogy miért hirdeti a Duna két partjára eső város legendás barátságát színpadra akasztott molinó milliókért, óriásplakát tízmilliókért és alapítványi juttatások, milliárdokért. Indul a Paks II. projekt. Ehhez pedig – bármennyire hangoztatják oly’ sokan, hogy csak előnnyel jár – tolerancia kell, Öntől. Vagy legalábbis fontos lenne, hogy ne idegesítse annyira, hogy tiltakozásba fogjon ellene. Ezért a plakát, a molinó, a JETA?

– Nagyon fontos az atomerőműnek a környezet, ami befogadja. És ez a befogadó környezet magától értetődően a Duna másik partjára is vonatkozik – magyarázta a tulajdonképpen folyamatos kampány okait dr. Kovács Antal. A Paksi Atomerőmű Zrt. kommunikációs igazgatója a nem minden politikai konfliktustól mentes Paks II. projekt előkészítése miatt is fontosnak érzi, hogy a mamuttársaság jelen legyen a hétköznapokban. Szóval komoly a jelenlét, és mind komolyabb. – Dedikáltan sok programunk van, és talán a „túlsó feliek”, ahogy nálunk szokták mondani, ugyancsak érzik azt a törődést, akár a Jövőnk Energiája Térségfejlesztési Alapítvány, akár a TEIT programjain keresztül – világított rá a két legfontosabb, projekteket és médiapiacot támogató szervezetük létjogosultságára.

A szóvivő maga is megjegyezte, hogy mostanra a Duna innenső oldalán sem nagyon maradt olyan rendezvény, amely ne élvezné valamilyen módon az erőmű támogatását. Erre még rá is segítenek – egyébként személyes találkozások és látogatások tömegével.

A Zrt. vezető személyiségei idén is rendre végigjártak „szinte minden rendezvényt”, amelyhez az erőműnek megjelenéssel, vagy anyagi támogatással köze volt. És lássuk be, ezek voltak túlnyomó többségben. Ez nyilván nem baj. Hiszen „én is nagykoncertet akarok a fesztiválra, meg szép hintát az óvodába”, és még jobban megbecsülöm azokat, akiktől (közvetve) kaptam, ha személyesen is találkozom velük. Akkor arca is van a fejlődésnek, nem csak szép színe, újszaga és nagy hangja.

– Az elmúlt időszakban is együtt kellett élnünk, együtt éltünk és jó szomszédok voltunk, így azt remélem, hogy a küszöbön álló bővítés kapcsán erre még nagyobb hangsúlyt tudunk fektetni. Ebben van feladat mindkét oldal számára, és egy új híd is nyilván sokat jelenthetne – mondta bizakodással a hangjában az intenzív kampányuk kapcsán dr. Kovács Antal. A kommunikációs vezető ezzel összefüggésben hozta fel, hogy az érkező erőműprojekt újabb érv a mellett, hogy a két régió kulturális és gazdasági kapcsolatai még szorosabbra fűződjenek, és ennek jó előjele az, hogy „a közös feladatok kapcsán megindult a gondolkodás”. A szakember egyébként a rendezvények, területfejlesztések és más gazdaságserkentő támogatások mellett az egészségügyi együttműködésben is lát még potenciált. Mindezek kiaknázása segít majd minket hozzá, hogy még jobban tudjunk „együtt élni”. Egymással – és a teljes korrektség érdekében: egy új atomerőművel is.

Paks II. megépítésére kevesebb mint két évtizedünk és 90 Kőröshegyi Völgyhídra elegendő pénzünk maradt (orosz hitelből, ugye), és ha tényleg csak ez az irány maradt, akkor bele is kell vágni, mert ha semmi nem változna, hazánk 2032 és 2037 között elveszítené villamosenergia-termelésének 40 százalékát, csorbát szenvedne a versenyképessége, ami társadalmi berendezkedésünkön is jelentősen változtatna – tartják a szakértői prognózisok. Előnyök addig is: elvileg sok munkahely, de biztosan csak az építkezés végéig, valamint a jelenlegi blokkok leállításáig. Utána ugyanis nem kellenek többen, mint ma, hiszen a kapacitás is megegyezik majd a most üzemelő blokkokéval.