A Nebuló EGYMI tanári kara, élén Horváthné Raffai Pálma testnevelő tanárral, június 5-én rendezte meg a „Kihívások Napját”, amelyre meghívta a város általános iskoláinak hatodik osztályos tanulóit. A rendezvény előzményeiről és céljáról Horváthné Raffai Pálma számol be olvasóinknak.

– Másodszor rendeztük meg idén ezt a programot, amely a című TÁMOP pályázat támogatásával valósult meg. A lényege az, hogy az iskolánk bemutatkozik a többi intézménynek, egyben felhívja a társadalom figyelmét arra, hogy ezek a sérült gyerekek is bírnak és főleg akarnak segíteni másoknak. Ők is sokféle dolgot tudnak, csak talán mást és másképp.

– Miért éppen a „Kihívás Napja” égisze alatt fut a rendezvény?

– Az azonos című, világszerte ismert program május 22-én volt, de nálunk akkor nem lehetett megrendezni, és mivel tavaly is így jártunk, akkor már mintegy hagyományként ragaszkodtunk a június 5-éhez. Nagyon jó dátum ez is, hiszen közel van a környezetvédelmi világnaphoz és a Nemzeti Összetartozás Napjához, így ezekhez kötődő feladatokat is építettünk a programba.

– Milyen feladatok voltak az egyes állomásokon, amelyekből, ha jól számoltam, nyolc volt?

– Elöljáróban leszögezném, arra törekedtünk, hogy értelmes, maradandó emléket hagyó elemeket tegyünk a programba. Így például virágültetés volt, és ezek a virágládák már iskolánk előkertjét díszítik, miközben a két tanár kolléga (Molnár László és Pintérné Vén Mónika) elmagyarázta, hogyan kell palántát ültetni, mennyire fontos a kéz tisztaságára ügyelni, ezért gumikesztyűt használtak és hangsúlyozták a kézmosás fontosságát. A mindennapi életben előfordulhatnak kisebb balesetek: Molnár Gyuláné és Beck Jánosné kolléganőnk az elsősegélynyújtás alapelemeit gyakoroltatták a gyerekekkel. A zenei állomáson Bartal József tanár úr érdekes feladatot talált ki: egy, a gyermekek által kiválasztott dalt kellett áttenni az itt lévő hangszerekre. Nagy siker volt tavaly is, így most is beillesztettük a szájjal-lábbal festést a programba – ezzel azt kívántuk bemutatni, mi lenne, ha te is csak így tudnál dolgozni! Itt Baranyiné Tamási Zita és Dusnoki Marianna segítette a kicsiket, és egy érdekes totóval is elősegítették a fontos tudnivalók megjegyzését. Készítettünk egy akadálypályát, ezt Matosné Kollár Ildikó kolléganőmmel közösen felügyeltük. A rúgó-erőmérést (Práger László labdarúgó edző és Zörgő Zsófia végezték) nagyon élvezték a gyerekek, itt azt tudhatták meg, milyen sebességgel rúgják el a labdát. Az interaktív malom (Simó Lajos és Molnárné Kovács Erzsébet tanárok) egy stratégiai, ügyességi játék volt: a betonra felrajzolt keretben kellett a két csapatkapitánynak csatát vívnia a társaik lépéseit irányítva. Az utolsó állomás a puzzle volt: a nagy Magyarország térképét kellett kirakni – ezzel egyben viszonyítást is láthattak, hogyan illeszkedik Kalocsa, a megyénk, hazánk, a Kárpát-medence Európához, felmérhették az arányokat, végül a szép, színes térképet átadtuk földrajz szakos kolléganőnknek.

– Rengeteg élmény, és rengeteg munka – elégedettek az eredménnyel?

– Maximálisan! A végén még Kárászné Dudás Erzsébet fantasztikus kutya-bemutatót tartott, az ő terápiás kutyáival való több éves együttműködésnek sokat köszönhetünk, a gyerekek jutalomként értékelik, ha a kutyusokkal dolgozhatnak, mi pedig egészen elképesztő fejlődési eredményeket látunk nekik köszönhetően. De nagyon szép példáit láttuk például a gyermekek közötti spontán együttműködésnek és a segítségnyújtásnak is, amelyek meggyőztek minket arról, hogy ezek a programok hasznosak és fontosak! Azt is meg szeretném jegyezni, hogy a munkatársaim segítőkészsége egészen fantasztikus, senki nem vonta ki magát a programból, sőt, akit kímélni akartunk a most zajló vizsgáztatás miatt, ő is magától értetődően kivette részét a közös programból. Köszönöm mindegyiküknek, és nagyon örülök, hogy ilyen kiválóan összekovácsolódott csapatban dolgozhatok!

– Mivel zárult a rendezvény?

– Jelen esetben pizza, alma és gyümölcslé közös és boldog elfogyasztásával, mert – hála a bevezetőben említett pályázatnak – módunk volt az igencsak mozgalmas délelőtt után vendégül látni a csapatokat.