A minden év szeptemberében megrendezésre kerülő Ars Sacra Fesztivál rendezvénysorozata sokszínűen szeretné reflektorfénybe állítani az európai kultúra szakrális értékeit, hogy azok reményt és jövőt, az igazi értékeket csillanthassák fel. A fesztivál első napja idén a Kulturális Örökség Napjaival együtt, a Nyitott Templomok Napja szeptember 20., amikor a templomok, zsinagógák megnyitják kapuikat, és a közösségek bemutatják templomaik művészeti értékeit, színes kulturális programokkal, helyenként toronymászással várják az érdeklődőket. Az este 8 órás közös gyertyagyújtás és ima kapcsolja egybe a részt vevő zsidó-keresztény kultúrkörhöz tartozó felekezeteket, elősegítve a lelkek felemelését és spirituális egységét.

A Foktői Református Gyülekezet idén részt vett ebben a programban, aminek keretében megemlékeztek a gyülekezet múltjáról és kiállítást is rendeztek a gyülekezeti tagok által összeadott népi hímzésekből, fafaragásokból, szőttesekből, festményekből és a gyülekezet tulajdonában lévő úrasztali edényeiből, terítőiből, anyakönyveiből.

Muzsnai Lászlóné Balázs Éva lelkipásztor előadásából megtudhattuk, hogy Foktőn a feljegyzések szerint 466 éve szól az ige a falubeliekhez, ez alatt a jelenlegi az ötödik templom, mely immár 171 éves. „Az előzőeket hol víz, hol tűz, hol villámcsapás pusztította. De a lelki templomok nem dőltek romba, sőt, egyre erősebbek lettek s ellenálltak a természeti erőknek, ellenálltak a lelki terrornak s újra felépült a templom, az imádság háza, újra zenghetett az ősi zsoltár: „Te-benned bíztunk eleitől fogva….!” – mondta a lelkipásztor, aki az elődökről is megemlékezett Feleki József (1874–1906) volt foktői lelkipásztor emlékezésére támaszkodva, mely szerint a 16-17. században virágzó református község volt Foktő.

Az első templomokat és a hozzá tartozó épületeket tűzvész, árvíz pusztította az évszázadok során. 1836-ban is hatalmas tűzvész pusztított. Minden leégett, templom – 3 haranggal, órával – iskola, paplak, tanítói lakás, 76 jobbágy ház melléképülettel. Nagyon lesújtatott az egész gyülekezet és a község.

Ekkor kapták meg az érsekségtől a központi helyet, ahol 1837-ben felépítették a paplakot. Országos gyűjtést indítottak, melynek következményeként 1840. október 6-án letették az új templom alapkövét, hirdetve, hogy itt egy buzgó gyülekezet Istenháza fog épülni. Hirdetni fogja Annak dicsőségét, aki a semmiből a mindent teremtette. 1842 tavaszán folytatták az építkezést a lelkész, gyülekezeti elöljárók felügyelete alatt és tagok lankadatlan szorgalmával haladt a munka. 1843 szentháromság vasárnapján avatták fel ünnepélyesen (1832-től 1847-ig Nagy József a lelkipásztor). 1846-ban óra került a toronyra.

A gyülekezet lelkipásztorai 1847-től: Théby Zsigmond (1847–1853), Koncz Imre (1853–1855), Ács Zsigmond (1855–1874), Feleky József (1874–1906), Kurdi Béla (1906–1947), Végh Sándor (1947–1954), Simon Imre (1954–1966), Agyagási Béla (1966–1991), Sipos Koppány Kadosa (1991–2011 februárig), Muzsnai Lászlóné Balázs Éva (2011. október 15-től), akik mind-mind folytatták a felújítási munkálatokat.

„Újra és újra erőt meríthetünk az elődök hitéből, élni akarásából… Tudtak újat kezdeni, felépíteni. Akarták, hogy Foktőn legyen, maradjon református gyülekezet és legyen lelkipásztoruk. Nem adták fel a sok-sok lelki harcot, a küzdelmet. Szent harcok, szent küzdelmek voltak ezek. Nem csak énekelték: ’Küzdelemre hív az élet, hadd kövessünk benne Téged…’ – hanem megélték a mindennapokban.

Jó ilyen áldozatkész kezek által felépített templomfalak között újra és újra összegyűlni s tudni, hogy ezrek és ezrek itt hallhatták az evangéliumot. … Nem azért maradtunk meg eddig, mert olyan jók és ügyesek voltunk. Azért maradtunk meg, mert felettünk volt az örökkévaló Isten megtartó kegyelme!

Jézus Krisztus itt van közöttünk, velünk. Jelen van minden nép szívében, akik hisznek benne. Nem lehet megsemmisíteni. Ott van az örömben, ott van a bánatban. Ott volt, amikor e földre születtél, amikor megkereszteltek, amikor hűséget esküdtél házastársadnak, s ott volt, amikor eltemetted társadat, szerettedet. Őt nem lehet megsemmisíteni. Ezért tudunk megmaradni, ezért renoválunk újra és újra templomokat, gyülekezeti házakat, lelki templomokat.

Meglehet, hogy az Anyaszentegyház ellen sokat támadt a gyűlölködő világ s támadhat ezután is. Ki tudja, milyen lesz az élet, de mindig többen vannak velünk, mint ellenünk, ha Istennel maradunk. Ha az övéi vagyunk.

Adja Isten, hogy ez a templom mindig a látás temploma legyen! Nyíljon meg benne szívetek és szemetek! S ha sok lenne a gondotok, lássátok meg Isten örökkévaló védelmét, megtartó erejét, üdvözítő szeretetét, amit eddig is cselekedett évezredeken át!” – mondta ünnepi beszédében Muzsnai Lászlóné Balázs Éva lelkipásztor.