A tavalyi minta alapján idén is gálamérkőzésen szurkolhattak a nézők a Téli Kupa Teremlabdarúgó bajnokság profi ligájának bronzmérkőzése és döntője között. Az előző évben Kalocsára látogattak Disztl Péter kapus-legenda vezetésével a Videoton 1985-ös UEFA-Kupa döntős focistái, idén pedig az 1983/84-es NB I-ben 9. helyezést elért szegedi gárda volt a kalocsai öregfiúk ellenfele az Old Boys gálán.

Tartsa meg az ég a Kalocsai FC jó szokását, és legyen hagyományteremtő a kezdeményezése, melynek köszönhetően tavaly első ízben koronázta gálamérkőzés a teremtorna Profi ligájának finishét. Akkor a „Vidi” öregfiúi mutatták meg, hogy öreg focista nem vén focista, idén pedig az egykori Kalocsai VTSK és Kalocsai FC „nagy öregei” a SZEOL AK ellen álltak ki.

A sors úgy hozta, hogy a mostani találkozón volt egy „kakukktojás”, aki az első félidőben itt, a második etapban pedig már az ellenfél színeit magára öltve állt pályára. Ő dr. Kováts Gábor, aki hajdan, 18 éves koráig a VTSK és a Kalocsai SE színeiben játszott, majd 1980 után Szegeden folytatta labdarúgó pályafutását. „Gebe”, ahogy a régi szép idők kalocsai fociját kedvelők ismerik, az első félidőben piros-fehér kalocsai, a második játékrészben pedig kék-fekete szegedi mezben játszott.

Dr. Kováts Gábor mellett Király Róbert, Igaz András, Farkas „Cola” Zoltán, Vén Csaba, Szabó „Dodi” József, Illés Attila, Evanics Zoltán, Kovács „Koko” János, Márton Zsolt, Paletta Richárd, Tóth Róbert, Hubert János és Pécsi
„Hani” László állt pályára a hazaiak oldalán, Tamás Ferenc irányításával. Az impozáns vendégnévsor pedig a szegedieknél sem maradt el: a „kalocsai-szegedi” Gebe mellett itt volt Orosházi László, dr. Tóth János, Polyvás Tamás, Holló János, Tárkány Zsolt, Krajczár István, Lévai László, Szabó Béla, Takács Zoltán, és aki a szegedieket dirigálta; Szalai István.

A nosztalgiázás már az Old Boys meccs előtt elkezdődött, ahol a csapatok tagjai régi ismerősként köszöntötték egymást, és már ekkor elkezdődtek az
„Emlékszel, amikor…?” kezdetű mondatok. Ezt követően közös fotóra állt össze a két csapat, majd egykori játékostársai egy kalocsai mezt ajándékoztak dr. Kováts Gábornak, hogy mindig eszébe jusson szülővárosa és egykori együttese. Az emlékezés a pályán folytatódott tovább, ahol már nem szavakkal, hanem egy-két csellel, 3 szegedi, és 2 kalocsai góllal elevenítették fel az öreg fiúk a régi emlékeket. Nálunk Cola szerezte meg a vezetést, majd Evanics Zoli talált be a SZEOL hálójába.

A mérkőzésen kemény, harapós játékról nem beszélhetünk, de nem is várta ezt senki. Sem a lelátón, sem a pályán – tudtuk meg dr. Kováts Gábortól, aki a találkozó után izzadtan, kissé fáradtan, de lelkesen mesélt kalocsai látogatásáról: „Az eredmény ilyenkor nem számít. Csak az, hogy jól érezzük magunkat. És őszintén mondom, nagyon jó volt ismét pályára állni. Tavaly is játszottam a Videoton ellen, most pedig mindkét oldalon felállhattam. Nagyszerű dolog azokkal a fiúkkal focizni, akikkel annak idején a VTSK-ban egy célért küzdöttünk. Ilyen volt például Pécsi Laci, Szabó Dodi vagy épp Illés Attila. Ezekkel a srácokkal 18 éves koromig együtt játszottam. Akkor, egy véletlennek köszönhetően, Szegedre kerültem. 1979-ben a Kecskeméti TE ellen játszottunk. Akkoriban a SZEOL játékos-megfigyelője, Bánáthy Jani bácsi kijött a meccsre, hogy megfigyeljen egy kecskeméti játékost, akkor rúgtam egy gólt, majd a meccs utolsó percében fejeltem még egyet. Így hát nem a másik fiút, hanem engem igazolt le a SZEOL. Ez a mérkőzés számomra a legemlékezetesebb, amit kalocsai színekben játszottam. Persze, volt ilyen a Szegednél is, amikor egy NB I-es meccsen a Ferencváros ellen játszottunk. Félidőben 3-2-re ment a Fradi, így Kárász Gábor becserélt engem a második félidőre, amikor én lőttem az egyenlítő gólt. 10-12 ezer ember volt ott. Nagyszerű élmény volt. Ma pedig már az ilyen meccsek, mint ez az öregfiúk találkozó Kalocsán, ezek jelentenek sokat nekem. Örülök, hogy látom, a régi csapatomból még sokan élnek, mi több, egészségesek, és ha nem is ugyanolyan vehemenciával, mint régen, de még mindig kiállunk együtt a pályára. Bár ma már nem része az életemnek a foci, azért remélem, hogy hagyománnyá válik Kalocsán a mostanihoz és a tavalyihoz hasonló nosztalgiameccs, mert ilyenkor egyel több okom van visszatérni a régi srácokhoz, a szülővárosomhoz és a focihoz.”