Sok év óta hagyomány Ordason az idős lakók megünneplése december elején. Idén szakítottak a hagyománnyal – nem az ünnep maradt el, csak korábban tartották meg.

November 15-én, pénteken a szokottnál is többen jelentek meg a Faluházban tartott ünnepségen, hiszen a nehezen mozgókért a polgármester, Szabó Zsolt és a falugondnok személyesen ment el autóval, és szállította őket a vendéglátás és műsor helyszínére.

Szinte dugig telt hát a Faluház, több tucat terített asztalnál ültek az idős ordasiak, hallgatva a polgármesteri köszöntőt, a köszönetet a munkás életükért, mellyel a falut, a közösséget is építették, sőt ma is építik; valamint az elmúlt év történéseiről való beszámolót. Szabó Zsolt külön köszöntötte a „legfrissebb” szépkorúakat, majd megemlékeztek az eltelt évben eltávozottakról – ahogy minden évben, ezután a község lelkésze is köszöntőt mondott. Ugyancsak régóta hagyomány az is, hogy az ovisok és az iskolások műsorral köszöntik nagyszüleiket, dédszüleiket, dallal, tánccal, mesével; csetlésükkel-botlásukkal, kedves esetlenségükkel mosolyt csalva az évtizedektől megbarázdásodott – no meg az évek alatt sem megfáradt! – arcokra. Hiszen minek is örülne jobban egy nagypapa, nagymama, mint a harsány vagy szégyenlős, de mégis kedves gyerekhangoknak. Elmondható, idén sem kellett csalódni a kicsikben.

Aztán ők elköszöntek, s az asztalokra érkezett a közös ebéd, mely helyben készült; Felnagyné Vera és Répásiné Olga szakácsok munkáját mindenki dicsérte, talán csak az illendőség kedvéért nem nyalták meg a tíz ujjukat a vendégek. Köszönet nekik és minden segítőnek, valamint a gyerekeknek a szép műsorért! Végül barátok és ismerősök, szomszédok és rokonok poharazgatás mellett beszélgettek, míg haza nem mentek.