A kalocsai néptánc, zene és viselet hatalmas értéke és büszkesége városunknak. Ezt a kincset ma is több százan őrzik, művelik néptánc egyesületeinkben – és a Liszt Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola gyermek csoportjai biztosítják, hogy ez még sokáig így legyen. A XXI. Duna Menti Folklórfesztivállal egy időben megnyílt egy kiállítás a Szent István király út 2-4. számú épület földszintjén, amely felöleli ennek a hagyományőrző tevékenységnek a múltját. A kiinduló pont az ötven éve alakult Kalocsai Népi Együttes története volt, de a kiállításból kiderül, ennél jóval korábban indult az értékmentő munka.

A Kalocsai Hagyományőrző Néptánc Egyesület felkérte Perity Istvánt, a művelődési központ nyugalmazott népművelőjét, hogy rendezze kiállítható formába mindazokat a képi, tárgyi, vagy dokumentumokban fellelhető emlékeket, amelyeket sikerült megőrizni városunk néptánc-történetéből. Perity Pista – hiszen őt csak így ismerik Kalocsán – örömmel tett eleget ennek, és segítőivel heteket dolgozott a tárlat anyagának összeállításán. A művelődési központ mellett a néptánchoz kötődő városiaktól kapott anyagot, amelyet a segítőivel: Asperján Istvánnéval, Kónya Györggyel, Kónyáné Matos Mártával és Bakos Lászlóval dolgoztak fel és helyezték tárlókba vagy falra függesztett tablókra.

A bevezetőben említett épület földszinti folyosóját teljes terjedelmében megtöltő kiállítást a folklórfesztivál előestéjén, július 4-én nyitották meg a nagyközönség előtt. Erre az alkalomra nagyon sokan jöttek el azok közül, akik táncosként részt vettek ennek a történetnek az alakításában. A Kalocsai Népi Együttes létrejöttekor Vörös András volt a művelődési ház igazgatója, ő mondott beszédet a megnyitón. Múltat idéző mondanivalójában megemlítette, hogy a Kalocsai Népi Együttes sikertörténetében jelentős szerepet játszott Geri István, a Városi Tanács akkori elnöke, aki fontosnak tartotta és kiemelten támogatta a néptáncosok tevékenységét, valamint hangsúlyozta a városvezetésben dolgozó Dániel Géza szerepét is a bel- és külföldi kapcsolatépítés terén. Nem titkolta, hogy akkor könnyebb volt az együttes működtetése, hiszen a művelődési intézmény biztosíthatta annak anyagi fedezetét és a szervezési háttérmunkát.

– A néptánc és a hagyományőrzés nem volt egyenletes, zavartalan sikertörténet az évtizedek során – mondta beszéde végén Vörös András –, voltak megtorpanások, törések és ismétlődő újjászületések. A művészeti vezetők cserélődése, a költséges zenekíséret biztosítása, a felnőtt korba lépő táncosok pótlása, az utánpótlás nevelés a fenntartók és a működtetésért felelős intézményvezetők számára újabb és újabb kihívást jelentettek. Remélem és kívánom, hogy az új feltételrendszer és szervezeti keretek között újabb fénykorok elé nézzünk. Hogy ez teljesüljön, ahhoz sokak munkájára, összefogásra, áldozatvállalásra lesz szükség a jövőben is.

A megjelenteket üdvözölte dr. Kovács Istvánné, a Kalocsai Hagyományőrző Néptánc Egyesület vezetője, aki megköszönte Perity István munkáját; valamint dr. Magóné Tóth Gyöngyi, a Kalocsa Kulturális Központ és Könyvtár igazgatója, aki tisztelettel adózott az elődök emlékének, és sok sikert kívánt a jelenlegi csoportok munkájához.

A kiállított anyagból kiderül, hogy a kalocsai néptánc története ötven évnél jóval régebben kezdődött, a különböző csoportokat fogta egybe a hatvanas évek végén alakult Kalocsai Népi Együttes. A folklórkincs megőrzését és bemutatását már a huszadik század elején kötelességének tekintette a Kalocsai Földmíves Ifjúsági Egylet, amely csatlakozott a Gyöngyös-bokréta Mozgalomhoz. 1935 pünkösdjén felléptek a mozgalom budapesti rendezvényén, ahol a Pécsiné Ács Sarolta által betanított rozmaringtáncot mutatták be. A néptánc oktatására irányuló első kezdeményezések 1930-ra datálhatóak, az Eperföldi iskolában Balázs Ilona tanítónő foglalkozott ezzel.

Elmúlhatatlan érdemei vannak a néptánc oktatásban a Pécsi testvéreknek – Erzsébet és Sándor munkásságát emléktábla is őri a Negyvennyolcasok terén. A következő évtizedek tevékenységét Tóth Ferenc, Ureczky Csaba, dr. Deákné Tóth Veronika, Bencze Károlyné együttes vezetők irányították, és a kalocsai néptánc útját – a rendszerváltás utáni nehézségeket túlélve – számtalan siker, fellépés, elismerés övezte. Ehhez többek munkája járult hozzá koreográfusként, csoportvezetőként: Illés Zoltán és Illésné Koszta Kriszta, Kákonyi Istvánné Julcsi, Perityné Farkas Éva, Szűcs Béla, Horváth Katalin, Molnár Gábor.

A kalocsai táncosok közül többen hivatásul választották a néptáncot: Fekete Dániel, Tamás Klári, Vörös Laura táncosként, Horváth Katalin oktatóként, intézményvezetőként. Tánccsoportokat alakított, néptáncot oktatott/oktat András Szilvia, Cselik Mária, Csánki Mónika, Demjén Péter, Farkas Éva, Hegedűsné Farkas Erika, Herczeg-Magó Marianna, Hideg Richárd–Németh Gabriella, Illés Gábor, Illés Zoltán, Klementné Szőnyi Mária, Kopaszné Petike Zsuzsanna, Molnár Gábor, Oláh András, Perity István, Tamás Zsuzsa.

Az „Ötven éve alakult a Kalocsai népi Együttes” című kiállítás egész nyáron megtekinthető lesz a Szent István király út 2-4. szám alatt, a művelődési központ földszinti folyosóján.