Mint ahogy azt már évek óta megszokhatta a Tisztelt Olvasó, minden év elején közlünk lapunkban Dunapataj történelméből néhány jelesebb évfordulót. Ezek a válogatott évfordulók meghatározták a falu és az itt lakó emberek sorsát, hatásuk sokszor a mai napig közvetlenül érződik.

1396-ban, 620 éve említik először Patajt egy eredeti oklevélben. E szerint a Fejér megyei Pataj ekkor még a dúsgazdag Nekcsei Zsigmond birtokában volt Kőrössel együtt. 1403-ban Nekcsei Zsigmond lázadása miatt kegyvesztetté vált és Zsigmond király a birtokait – köztük Patajt is – minden bizonnyal másnak adta.

1561-ben, 455 éve arról adott hírt egy oklevél, hogy Pataj mezőváros a Paksy (Paksi) uradalomhoz tartozott. Ekkor kezdődhetett a Paksi-családdal való több száz éves kapcsolat, amely csak a 19. században ért véget. A Paksi családra utal Pataj több évszázadon keresztül használt pecsétje és máig használt címere is.

440 éve, 1576-ban Hercegszőlősön jelentős gyűlést, zsinatot tartottak a magyar református lelkészek, ahol az elfogadott szabályokkal lényegében megalakult a Duna-melléki Református Egyházkerület. A zsinaton részt vevő Tatár Mihály pataji prédikátor nyolcadikként írt alá, ami jelezte Pataj rangját is az egyházmegyében.

1691-ben 325 éve Pathay Baracsi Jánost, aki 1729-ben 105 éves korában halt meg (!), az Alsó-Dunamelléki egyházkerület püspökévé választották, és ezzel Pataj átmenetileg református püspöki székhely lett.

1736-ban, 280 éve kezdődött a református anyakönyvezés Patajon. A katolikusok anyakönyvezése csak két évtizeddel később, 1756-ban. A katolikusok szaporodása, a korábban egyöntetűen református mezővárosban, a 18. század közepén már konfliktusokhoz is vezetett. A katolikusok, nem lévén misézésre megfelelő helyük, egyre hangosabban követelték az egykor katolikus templomnak épült, de reformátussá lett templom visszaadását. Megnyugvást csak az hozott, hogy 255 éve, 1761-ben megépült a katolikus templom – jelentős református segítséggel.

Negyed évezrede, 1766 nyarán nagy kavarodás volt Pataj mezővárosában. A környékbeli településekhez hasonlóan a köznép itt is föllázadt a városvezetés ellen, akik a földesúr érdekeit a kelleténél jobban kiszolgálták, és hatalmukat saját érdekükben használták föl. Egy fennmaradt beszámoló szerint a zendülésben jelentékeny számban vettek részt lakosok és a dolgok a tettlegességig fajultak. A vármegyei vezetés kemény hangú levéllel tett rendet: a leváltott vezetőséget azonnal visszahelyezte hatalmába, és az elkövetőkre komoly büntetéseket szabott ki.

Másfélszáz éve, 1866-ban Dunapatajon született Ujhelyi Imre (1866-1923) állatorvos, gazdasági akadémiai tanár, igazgató. Ujhelyi jelentős szerepet töltött be a tejelő szarvasmarhatartás fejlesztésében, a tejszövetkezetek megalakításában. Hozzájárult a hazai vajgyártás fellendítéséhez és nevéhez fűződik az óvári és illmici sajt készítésmódjának kidolgozása. Újhelyi Imre emlékét Dunapatajon márványtábla és kőszobor őrzi.

90 éve, 1926. május 1-jén ünnepélyes keretek között lerakták a pataji polgári iskola alapkövét. Még ugyanebben az évben Dunapataj díszpolgárává avatták gróf Bethlen István miniszterelnököt és a pataji polgári iskola építésében elévülhetetlen érdemeket szerzett Dulovits Árpád miniszteri tanácsost.

Nyolc évtizede, 1936 januárjában megalakult a Duna-pataji Unitárius Egyházközség. A kis közösség tagjai egy konfliktus után váltak ki a helyi református egyházból. Miután 1937-ben megépítették a főutcán álló erdélyi stílusú templomukat, közel három évtizeden keresztül voltak jelen a község életében.

Ugyanebben az évben október 24-én fölszentelték a szentkirályi iskolát. Ekkor már jelentékeny számú tanyai lakosság volt a pataji határban és a Patajtól való nagy távolság miatt elengedhetetlen volt egy iskola építése. Az összevont osztályú iskola épületében volt a tanítói lakás és az egyházi élet központja, az iskolakápolna. A téeszesítéssel és a tanyai életforma felszámolásával az iskola megszűnt, helyét ma emlékkő jelzi.

1951-ben 65 éve 25 taggal megalakult a Dunapataji Vegyes- és Építő Kisipari Termelőszövetkezet. A szövetkezetben legkorábban cipészek voltak, később asztalos, bognár, kékfestő (!), kőműves, férfifodrász és férfiszabó szakiparral gyarapodott a szövetkezet.

1961-ben 55 éve leállították a községi malmot és a Műanyagfeldolgozó-ipari Vállalat (később úgynevezett Gumigyár) részére adták át. A malmot eredetileg tehetős duna-pataji gazdák építették és a vállalkozás vezetőjéről, Őri József pataji nagygazdáról nevezték Őri-malomnak.

Ugyanebben az évben megyei határozatban döntöttek a Szelidi-tó kiépítéséről, turisztikai fejlesztéséről és ehhez a megye meg is adta a szükséges pénzügyi fedezetet. Ezután kezdődött meg a tó nagyarányú fejlesztése szállodával, éteremmel és üdülőövezettel.

Ugyancsak 1961-ben kezdte meg működését a „hétközi otthon” a pataji tanyai diákok számára. Az otthon 40 fővel kezdte meg tevékenységét és a tanyai diákok oktatásának elősegítése volt a cél. Ma már látható, hogy egy olyan folyamat kezdőpontja volt, amelynek vége a tanyavilág teljes felszámolása volt.

1966. november 6-án, félszáz évvel ezelőtt jelentős eseménye volt Dunapatajnak és a környéknek. Átadták az új dunapataji művelődési házat, ami ebben az időben a megye egyik legnagyobb és legkorszerűbb művelődési háza volt. Az eseményen jelen volt Kodály Zoltán is, aki pár évvel korábban személyesen rakta le az épület alapkövét. Kodály az eseményen fontos beszédet mondott, amit méltán nevezhet az utókor Kodály Zoltán szellemi végrendeleteként is, mivel beszédében összegezte mindazon tapasztalatát, amit évtizedek alatt fölhalmozott. Ekkor és itt hangzott el Kodály Zoltán híres, sokat emlegetett mondata: „Zene nélkül nincsen teljes ember.”

Az utóbbi évek felújító munkálatainak köszönhetően a dunapataji Kodály Zoltán Művelődési Ház mára ismét a megye egyik legnagyobb és legkorszerűbb művelődési háza lett.

(Felvételünkön Kodály Zoltán és felesége, valamint Vincze Károly tanácselnök szemléli a művelődési ház grillázsból készített makettjét. Fotó: Toronyi János fényképészmester – Dunapataj, 1966.; Toronyi Jánosné engedélyével.)