A hagyományokhoz hűen, méltóságteljes körülmények között zajlott az elmúlt vasárnap Dunapataj Nagyközség Önkormányzata hivatalos megemlékező ünnepsége a dunapataji Közös temetőben, az 1919-es áldozatok tömegsírjánál, a hősi halált halt dunapatajiak emlékművénél. A nemzeti színű, illetve dunapataji címeres zászlókra ilyenkor mindig fekete színű szalag is kerül, hiszen a tömegsírban 40 dunapataji fekszik.

A Dunapataj és Harta között a vörös különítményesek és a patajiakból, valamint a környékbeliekből szerveződött fölkelő csapatok között 1919. június 23-án lezajlott „Dunapataji Csata”, majd az ezt követő vörösterror összesen 64 halálos áldozatot követeltek a községtől. Jellemző az adott időszakra, hogy csak harmadukat tudták (több esetben megalázó körülmények és eljárások közepette) családi sírhelyben eltemetni. Az áldozatokról való megemlékezés Dunapatajon 1997 óta hivatalos formában, az úgynevezett Pataji Gyásznap keretében történik.

A Himnusz hangjai után Szilasi Márton Ady Endre versét mondta el, felkészítő tanára Szabó László volt. A megemlékező ünnepségek méltóságát évek óta a Tikász Mihály Kamarakórus többszólamú énekei emelik, Ujváriné Nikolovics Mária művészeti vezető segítségével.

Az 1919-es eseményektől már majdnem egy kerek évszázad, pontosabban 96 év választ el bennünket. Szemtanúk hiányában a 19-es események föltárása és értékelése nagyon nehéz lenne a megmaradt korabeli dokumentumok elemzése nélkül. Az 1919-es Magyarország fő történelmi eseményei már viszonylag jól ismertek, ezért fontos szerep jut a mikrotör-ténelem kutatásának, egy-egy település apró történelmi mozzanatai kutatásának. E kutatásban, a történelem jobb megértésében tudnak segíteni a korabeli dokumentumok. A megemlékező ünnepségen beszédet mondott Magyar Endre történész-levéltáros (képünkön), aki több mint három éve foglalkozik korabeli dokumentumokkal – közöttük dunapataji anyagokkal is. Magyar Endre kutatási eredményeiből villantott fel pár eseményt és élettörténetet. Ezek a történetek, amiket csak igen aprólékos és körültekintő munkával, sokszor nagy szerencsével tud a szakember föltárni, rávilágítanak a nagy történelmi vonulatok mögött húzódó emberi sorsokra, egyes cselekmények hátterére, mozgatórugóira. Tanulságos volt hallani ezeket a történeteket, hiszen közelebb hozzák és szinte kézzelfoghatóvá teszik a történelmet.

A beszéd után nagytiszteletű Nagy Dávid református lelkész áldást mondott, majd főtisztelendő Csorba József tiszteletes imára szólította a megjelenteket. A megemlékezés a hagyományok szerint koszorúzással ért véget.