Vaszary János: Ma éjjel szabad vagyok című bohózatának bemutatójával folytatódott az idei évad a Kalocsai Színházban. A színészlegenda, Koncz Gábor már nagyon régen lépett fel városunkban, és Kautzky Armand, Nyertes Zsuzsa, Borbáth Ottília neve a színlapon szintén ok arra, hogy igazán kellemes színpadi élményre számítsunk.

– Nem jártam még itt – mondta, figyelmesen szemlélve a színpadot és a nézőteret –, nagyon szép kis színházuk van, kíváncsian várom a találkozást a kalocsai közönséggel.

– Nem fogod elhinni, milyen nap van – hadarta Nyertes Zsuzsa, aki csak úgy szikrázott a várakozástól –, tavaly is itt ünnepeltem nálatok a születésnapom, és most megint itt vagyok, nagyszerű! Tavaly itt volt a karácsonyi vásár, ugye? Nagyon hangulatos ez a tér. Na, szóval nem mindennapos ám, hogy az ember épp a születésnapján játsszon! Első ilyen alkalommal, 33 évesen a Torockói menyasszonyt játszottam a Vidám Színpadon, aztán az 50. születésnapomra tették a Furcsa pár bemutatóját a Centrál Színházban (a női főszerepet játszottam), tavaly a Nejcserés támadással itt voltunk Kalocsán, emlékszel, akkor a lányom is velem volt. Ezt csak azért mondom, mert a színész úgy érzi, második családja a közönség, és velük ünnepelni nagyon jó. A tortát hazafelé esszük meg a kollégákkal. Jó lett volna egy kerek évfordulót – mert pont 30 éve vagyok színésznő! – alaposabban megszervezni, de vagy 12-13 helyen játszom az idei évadban, így erre nincs időm.

A művészbejáróban dr. Éless Béla, a rendező tereli befelé a népét, Koncz Gábor mély sóhajjal veszi tudomásul, hogy emeleten van az öltöző, és indulnak „belakni” az épületet.

–

Hallottam már évekkel ezelőtt Korcsmáros György kollégámtól, hogy elindult ez a színház – ült le pár perces beszélgetésre dr. Éless Béla rendező, az „Éless-Szín” megalapítója –, és már tavaly is beszélgettünk Szabó Árpád igazgatóval a vendégjáték lehetőségéről. Remélem, tetszeni fog ez a darab a közönségnek. A szerző, Vaszary János egy színész-dinasztia tagjaként is ismert (Vaszary Gábor és Piri), aki gondolom, megunta, hogy folyton mások darabját állítsa színre, hát – szerencsénkre! – több alkalommal maga is tollat ragadott. Kicsit át kellett írni a darabot a hossza miatt, de a bonyodalom minden szálát megtartottam, a nyelvezetét igyekeztem megőrizni, de közelebb is hozni a ma emberéhez, hiszen a darab a múlt század harmincas éveiben játszódik egy Balaton parti szállodában. Szeretek magam is kisebb szerepet vállalni az általam rendezett darabokban, ma este a portást alakítom majd.

– Önt „színházcsináló” melléknévvel illetik a szakmában. Elmondaná nekünk, miért kapta ezt a jelzőt?

– Két független színházat is alapítottam, még az amatőr színházi műhelyek működése idején. A tatabányai Jászai Mari Színház, a Budapesti Perem Színpad, majd a Budaörsi Játékszín születésénél lehettem jelen, és mire más a nyugdíjas éveibe ér, akkor hoztam létre az Éless-Színt 2009-ben, ami egy közhasznú nonprofit kft. Magunkat „közéleti magánszínháznak” aposztrofálom, igyekszünk bemutatóinkkal oda eljutni, ahol nincs állandó színház. Elsősorban szórakoztató darabokkal állunk a közönség elé, de mindig igyekszünk a nevettetés mellett egy „éless csavart” belevinni, újragondolva a férfi-női viszonyt, megmutatni a butaságot, a kicsinyességet, és rábírni a nézőket, hogy kicsit magukba nézzenek.

– Sokszor és sokfélét játszottam már Kalocsán – idézi fel a múltat Koncz Gábor. – Jelenleg rendezőként ténykedek az Új Színházban, Gyurkovics Tibor: Nagyvizit című darabját állítom színre. 15 éve ezt már megrendeztem a Madáchban, 32 éve meg játszottam a Víg Színházban. Egyébként Csurka István Házmestersiratóját rendeztem volna, de az örökösök letiltották a Csurka darabok bemutatóját, és így előre kellett hozni a jövő évre tervezett darabot.

– Szereti ezt a művet, ezt a szerepet, amit ma este fogunk látni?

– Hát tudja, drágám, ha végiggondolom az életemet, valamikor azt játszottam, akivel megcsalták a férjet, mára a megcsalt férj szerepe maradt… Ilyen az élet. Ez egy félreértéseken alapuló bohózat, kedves kis darab, remélem, tetszeni fog majd a közönségnek.

Mit mondjak, nagyon tetszett a közönségnek. Ha maradunk Koncz Gábornál, hát az valami fenomenális volt, ahogy a színpadra lépése pillanatától magához ragadta a figyelmet, ahogy minden szemvillanással, gesztussal, hangsúllyal valami olyan zamatot, olyan hangsúlyt tudott adni a nem igazán jelentős szerepnek, amire tényleg csak a legnagyobbak képesek. És Koncz Gábor a legnagyobbak közül való, ez nem vitás.

Nyertes Zsuzsa lubickolt a kikapós szépasszony (Mici) szerepében, Borbáth Ottília rettentően mulatságos volt, mint mindenáron partnerszerzésre törekvő koros leány. Kautzky Armand a hangjával bódította a nőket, bár a szende úrilánynak induló, de azután remek „Mici-tanítványnak” bizonyuló Madár Veronika esetében ez nem jött össze neki. Plaszkó Éva nagy sikert aratott a szemtelen szobalány szerepében, Tóth Roland pedig a peches férfiember tipikus példája volt, szerencsétlenkedését derűsen szemlélte a publikum.