Bizonyára olvastak már olyan cikket, ami semmiről sem szólt. No, ez az írás viszont épp a semmiről fog szólni. Ha nem láttak még kínai befektetőket a biomassza-erőműből fáradtan megtérni az új Csilás-parki hotelbe, sejthetik miről. A paksi beruházással kapcsolatban kecsegtető nagyszabású tervekkel a jelenlegi kalocsai önkormányzat nem kívánja blamálni magát a jövőben.

Mindközönségesen ezt lehetett leszűrni dr. Bálint József polgármester „addig nem kívánok bejelenteni semmit, amíg egy kapavágás nem történik” mondatából, mely a Bács-Kiskun megyei Iparkamara által szervezett vállalkozói fórumon hangzott el május 20-án, szerdán délelőtt a városháza házasságkötő kistermében.

A fórum napirendjén a folyamatban lévő kalocsai beruházások és a TAO-pénzek felhasználása is szerepelt, de keveseket érdekelt. Mi is igazából a helybéli vállalkozások paksi beruházás kapcsán felbukkanó lehetőségeire, az önkormányzat terveire voltunk kíváncsiak. Azok is maradtunk.

Dr. Bálint József a tiszteletkörök után a néhány egybegyűlt környékbeli polgármesternek és vállalkozónak röviden felvázolta a helyzetet, s elárulta: sokkal többet ő sem tud, a döntéshozatal máshol történik. Irányításra az önkormányzat részéről ne is számítson senki: figyelemfelhívás, felkészítés, tájékoztatás, koordinálás – ebben ki is merülnek kapacitásaik a vállalkozók segítésére. A híd építésében nem sok babér terem a környékbelieknek, így a paksi beruházás 2018-as elindítására kell felkészülni. Hosszú idő ez: három év alatt akár a helyi szakképzésben is lehetne célirányosan váltani, de sajnos ezt az eszközt is kivették már az önkormányzatok kezéből.

Úgy tűnik, alvállalkozói szinten a beszállítás és kiszolgálás terén lesz majd igazi esély. Az ígéretek szerint Paks II. építésénél 40 százalékos magyar beszállítási aránynak kell lennie: a kommunális, ellátó-kiszolgáló, élelmiszeripari és mezőgazdasági cégeknek kell felkészülnie, hiszen jelenleg nagyon kevés környékbeli vállalkozás tud megfelelni a szigorú elvárásoknak. Többet, majd ha többet tudni.

Végül, de nem utolsósorban a polgármester fontosnak tartja a bal- és jobboldali összefogást, hiszen jelentős társadalmi mozgás is várható úgy a Duna bal-, mind a jobb partján. 41 Paks környéki település érdekvédelmi szervezetbe tömörült, amely segít forrásokat keresni, illetve a lakosságot megfelelően tájékoztatni, hiszen egy része ellenérzésekkel viseltetik eleve az atomenergia iránt.

Az összefogás jegyében Font Sándor országgyűlési képviselőnk is szót kapott a fórumon, remélve, hogy ő több konkrétummal tud szolgálni. A híd helyéről, a munka kezdetéről s egyéb lényegtelen dolgokról még őt sem tájékoztatták, viszont fontosnak tartotta leszögezni, hogy a híddal kapcsolatos évtizedes vágyak csak Paks kapacitásbővítése kapcsán válhattak realitássá, ugyanakkor elismerte, hogy a környékbeli polgármesterek és civil szervezetek nyomása elengedhetetlen volt a döntéshez.

Azért számokat is hallottunk: az építkezés csúcsidőszakában 6-7000 fő kétkezi munkásra lesz szükség, s ötletet is adott, miszerint az üres laktanyákban lehetne majd elszállásolni őket. A kórház fejlesztési iránya is szóba került, hiszen a híd új lefedettséget hozna létre, az ellátási körzet kibővül.

A képviselő Lázár János előző napi, parlamentben elhangzott bejelentésére hivatkozva még meglebegtetett egy vasúti pályát is a hídra – mibe van az nekünk? Igaz, rendes vasút egyik oldalon sincs, csak ipari vágyálmok (akarom mondani: vágányok). De hát ez olyan régi ígéret, hogy el se hiszik: még a Glen-core-nak tette személyesen a miniszterelnök 2013-ban.

Közben azt is megtudtuk, hogy maga a híd 40 milliárd forintba fog kerülni, s arra a kérdésre, hogy ez az összeg miért nem jelenik meg a jövő évi költségvetésben, azt a választ kaptuk, hogy egy ilyen projektben a tervezés a munka kétharmada, a kivitelezés az egyharmada, s különben is van egy szabadon felhasználható tartalék, az előbbit majd abból finanszírozzák. A híd 2018-ra kész kell legyen, mert a paksi építkezés épp akkor kezdődik.

Mi is lesz még abban az évben?