www.kalocsaineplap.hu | Kalocsai Néplap Online Kalocsa és a környék lapja

A börtönből...

A rácsok mögött is van élet

2010.08.27 20:34 | W.

Kalocsa belvárosában tornyosul egy hatalmas, halvány-citromsárga, mégis komor tartalmat viselő épület, a Fegyház és Börtön. A városlakók valamennyien minden nap elsétálnak, elhajtanak, elkerekeznek mellette, azonban igen keveset tudnak a bent folyó életről. A büntetés-végrehajtási ügyekkel kapcsolatban ez minden bizonnyal jobb is így, azonban van ennek a „börtönéletnek” egy másik oldala is, mely kevésbé forog a köztudatban. Ezeket a mozzanatokat, életképeket igyekeztünk csokorba gyűjteni és bemutatni.

borton_350 Amint arról a Néplapban korábban olvashattak, tavasszal az Érsekkertbe látogathattak a kalocsai intézmény fogvatartottjai, hogy „Szorgos kezek”-kel tevékenykedjenek a városért. Ekkor a park takarításában és rendbetételében vállaltak szerepet a május 1-jei Western Majális közeledtével. Dr. Tanács Eszter Tímea börtönparancsnok elmondta, hogy a „lányok örömmel láttak neki a munkának”, hiszen végre – ha csak pár órára is – kiszabadulhattak az intézmény falai közül.

Az akció lényege azonban nem a „kirándulás varázsában” rejlett, hanem abban, hogy azon elítélteket, akik már büntetésük letöltésének ideje alatt részt vállalnak olyan feladatokban, mely a társadalom javát szolgálja, talán szabadulásuk után „könnyebben illeszkednek vissza a külvilágba”.

A börtönparancsnok azóta többször is hangsúlyozta, hogy továbbra is örömmel állnak a város rendelkezésére, amennyiben az érsekkertihez hasonlatos munkában szükség lenne a közreműködésükre.

borton2_350 Ugyancsak tavasszal komoly kulturális pezsgés kezdődött a büntetés-végrehajtási intézet falain belül: első ízben májusban a tököli börtön Hagyományőrző Autentikus Zenei Fesztiváljára alakult női csapat lépett fel az intézet udvarán, melyet a fogvatartottak fele végigtáncolt és énekelt. Az esemény érdekessége az volt, hogy a kalocsai bemutatkozó koncert előtt a fesztivál-különdíjas együttes megmutatta magát a szegedi Csillag Börtön „közönsége” előtt is.

Alig pár héttel később az állampusztai intézet férfi-csapatának autentikus fellépése szórakoztatta a kalocsaiakat. Akik már évek óta városunkban töltik büntetésüket, jól tudták, milyen színvonalas műsorra számíthattak az állampusztaiaktól, hiszen a két intézmény csaknem egy évtizede tartó kulturális kapcsolatot ápol egymással. Állampusztán ugyanis a nótás lányok mellett megtekinthették már a kalocsaiak színjátszó körének produkcióját is, de az ottani férfiak sem maradnak adósok, hiszen időről-időre rendszeres „fellépői” a kalocsai börtönnek, mondta Torjákné Csupor Linda büntetés-végrehajtási főelőadó.

A napokban pedig ismét mulató rabok nótájától zengett a kalocsai BV-intézet udvara, hiszen a már említett tököli fesztivál díjnyertese, a Csillag Börtön stílszerűen csak „Csillag Band” névre keresztelt együttese érkezett a városba, hogy műsorával szórakoztassa a kalocsaiakat. – Ugyan a szegediekkel ez az első közös programunk, biztos vagyok benne, hogy nem az utolsó – kommentálta a Csillag „banda” látogatását az érseki városban dr. Tanács Eszter Tímea. És hogy mit is jelent ez a lehetőség a raboknak? – Amikor együtt zenélünk és énekelünk, mi nem vagyunk a börtönben. Olyankor ugyanis felszabadultan, és boldogan gondolhatunk a családjainkra és a szeretteinkre – mondta lapunknak Kállai József, a Csillag Band tagja, s egyben a szegedi intézet fogvatartottja.

Ha pedig a kalocsai börtön kulturális életéből szemezgetünk, van ott még egy „csapat”, akik méltán szerepelnek kiemelt helyen a beszámolóban. Produkcióikkal és fellépéseikkel – mellyel mondhatjuk, hogy országos ismertségre tettek szert – ugyanis sajátos módon képviselik a BV-intézetet: ez pedig az Eperjesi Györgyné nevelő vezényletével működő kórus.

– Júliusban a székesfehérvári Szent István Bazilikában lépett fel 24 fővel az énekkar. Ide úgy jutottunk el, hogy Laczhegyi László, a Magyarország Nagyasszonya Szentkorona Lovagrend belföldi tartományi kancellárja hallotta a kórust Dunapatajon, és meghívott bennünket Székesfehérvárra – mesélte a parancsnoknő. – Külön öröm volt számunkra, hogy csaknem százhúszan voltak kíváncsiak Fejér megyében „lányainknak” a műsorára.

Van egy hatalmas halvány-citromsárga épület Kalocsa belvárosában. Olyan emberek „lakják”, akik kisebb-nagyobb, netán egészen hatalmas hibát követtek el életük során. Most azonban talán egy apró lépéssel beljebb kerültünk a sejtelmes falak közé, s megtudhattuk: van ott egy maroknyi csapat, aki énekkari szerepvállalással könnyíti vezeklését, mások mulatós nótákat énekelnek társainak, vagy éppen szemetet gyűjtenek egy jelentős városi rendezvény előtt. Számukra bizonyosan van remény a börtönévek utáni életre, hiszen találnak maguknak olyan hasznos tennivalót, ami lelkesíti őket, vagy ami még fontosabb: egy dal, egy kórusmű, vagy egy tiszta park képének erejéig jó érzést kelt bárkiben. Bizonyos, hogy botlásban, intrikában vagy nehézségekben sincs hiány a fogvatartottak között; azonban néhány futó pillanat erejéig érdemes a cikkünkben feltárt oldalát is megismerni a rácsos ablakok mögött folyó életnek.