Már lassan három éve, hogy Hubert László dusnoki festő létrehozta a környéken nyugodtan mondhatjuk, hogy egyedülálló Galériáját. A családi házból kialakított kiállító, vagy inkább közösségi térben időről időre kortárs festők kiállításai nyílnak, de rendszeresek a különböző irodalmi rendezvények és koncertek is.

Az idei szezon Rendes Béláné, vagy ahogy mindenki ismeri „Rajz Kati néni” bajai festő kiállításával nyílott elmúlt hétvégén sok érdeklődő, művészbarát jelenlétében.

Darits Ágnes művészetszociológus meleg szavakkal méltatta a galériában folyó pezsgő kulturális életet és Kati néni munkásságát, melynek egy pici töredéke tárult most a közönség elé.

Rendes Béláné festő és rajzpedagógus. Rengeteg hálás tanítványa van, akiket nem rajzolni, hanem látni tanított nagyon hosszú és korán kezdődött pályája alatt. „Ha papírt, ceruzát láttam, rögtön rajzoltam” – meséli gyerekkoráról, és ez végigkísérte egész életét, hiszen a pedagógusi munkája mellett saját kedvére mindig festett, rajzolt is.

Hiszem, hogy sose vágyott díjakra és elismerésre, és nem vezette ecsetjét semmiféle divat. „Nekem a rajzolás, a festés a legnagyobb öröm” – vallja.

„Pedagógusi pályafutása alatt folyamatosan és céltudatosan törekedett arra, hogy sokféle érdekes módszert használjon. Tette ezt annak érdekében, hogy rádöbbentse a gyerekeket, hogy a világot többféleképpen lehet látni, továbbá, hogy a tudatos nézés megváltoztatja azt, hogy mit és hogyan veszünk észre a minket körülvevő világból. Munkájában mindig fontosnak tartotta, hogy tanítványainak ne feladatot adjon, ami leköti őket vagy segít eltölteni a tanórákat, hanem problémákat vessen fel, amik megoldásra várnak, és ezzel gondolkodásra, fejlődésre és kreativitásra ösztönözze őket.” – mondta Kati néni pedagógusi módszeréről Darits Ágnes. – Mindenben és bármiben meg tudja látni a festői témát, a vizuális problematikát, amely figyelemre érdemes. ’A világ tele van képpel, én mindenhol képet láttam, ahová néztem’ – fogalmazott.”

A megnyitó zárógondolataként Kati néni ars poeticajának is beillő megfogalmazását idézte: „Bár-milyen fantáziája is van valakinek, nem biztos, hogy a kitalált képek szebbek. Én nagyon szépnek látom a világot és ezt akartam megörökíteni, így maradtam ilyen ’maradi’ festő.”

(A kiállításon közreműködött Mihó Vince és felesége énekkel, Kasza Béla verssel és Koprivanacz Lilla fuvolán.)

Rendes Béláné 1927-ben született Baján, ahol ma is él. Elhivatott rajztanár, művészetpedagógus, és egyéni látásmódú, termékeny festő. Tanárként nyaranta nyílott alkalma arra, hogy alkotótáborokon vegyen részt, tanév közben minden erejével azon volt, hogy tanítványainak átadja a látás örömét, a rajzolás, festés élményét. Nyugdíjazásával művészete új lendületet kapott, alkotásai a mai napig is erőteljesek, frissek és sehová sem sorolhatóak. Képeinek jellegzetessége színérzéke és a rendkívül tömör megfogalmazás.

Ha megkésve is, de annál nagyobb tisztelettel köszöntjük a Kalocsai Néplap munkatársai, olvasói nevében az alkalomból, hogy januárban töltötte 90. életévét, jó egészséget, töretlen alkotókedvet kívánva neki!