Április utolsó szombatján egy testületi döntés és egy láncfűrész vetett véget az ordasi Rákóczi-tölgy évek óta tartó agóniájának. Az egykor méltóságteljes, büszkén álló faóriás mára csak önmaga torzója maradt, 2003-ban hajtott ki utoljára, aztán még egy-két évig néhány ága ugyan kilevelesedett, de jó öt éve, hogy a törzsről elkezdtek leválni kisebb-nagyobb ágak, mára pedig balesetveszélyesnek nyilvánították, így ki kellett vágni.

Szabó Zsolt polgármester a Rákóczi-tölgy sarja mellett.

Szombaton reggel több falubeli és sajtósok gyülekeztek a tölgy mellett, hogy részesei legyenek annak a pillanatnak, amikor eltűnik a falu látképéből a település jelképe, a Rákóczi-tölgy. A még torzójában is hatalmas faóriás kivágását szakemberre bízta az önkormányzat, Urbán Gábor személyében.

Drótkötéllel biztosították a dőlés irányát, majd a föld felett kb. egy méterrel a láncfűrész belevágott a törzsbe egy ék alakot, és a fűrész nyomán gomolygó vörösesbarna por nem hagyott kétséget afelől, hogy odabent már nincs élet. Aztán még pár vágás a másik oldalról, és néhány pillanat alatt a hatalmas törzs ledőlt. Egyik ágából még számtalan denevér távozott riadtan, ki tudja, hol lelnek otthonra ezután…

A fát négy darabban tudták csak elszállítani a Tájház udvarára – becslés szerint a törzs lehetett úgy 15 tonna körül –, ott várja további sorsát. A terv az, hogy a nyári szokásos alkotótábor keretében fafaragók készítenek belőle emléket a falu részére.

S hogy a búcsú mellett egy örömteli hírről is írjunk: a Rákóczi-tölgy mellett szépen fejlődik a makkjából kelt kis fa, a polgármester reméli, hogy egykor hasonló lesz szépségében és méreteiben elődjéhez, enyhet ad élőnek és holtnak az ordasi temető sarkában, és az utókor ugyanolyan tisztelettel övezi, mint azt a fát, ami alatt a történet szerint még a vezérlő fejedelem pihent meg.