„Önmagatokat tegyétek próbára, hogy igazán hisztek-e?”

(I. Kor 13, 5a)

Böjtben vagyunk, ami messze több, mint amit sokszor gondolunk erről a nagyszerű időszakról. Mi, protestánsok, a reformációban ezt a csodás 40 napot is egy kicsit mintha
„kiűztük” volna hit- és kegyességgyakorlatunkból. Pedig a Szentírás világosan bizonyságot tesz arról, hogy milyen fontos is a böjt. Természetesen böjtben nem annyira a külső megnyilvánulásokon (tartózkodás a húsevéstől) van a hangsúly. A külső mindig akkor hordoz értelmet, ha a belső tartalmat fejezi ki. Mi is a böjt a református értelmezés szerint? Idézzük ide első renden Kálvin szavait: „Van egy folyamatos böjt, ami Isten népét egyetemesen jellemzi, mégpedig úgy, hogy ők egyszer és mindenkorra lemondtak arról, hogy a saját akaratukat érvényesítsék Isten akaratával szemben. Az Ő akaratát keresik, ha kell, akár saját akaratuk halála árán is. Ez folyamatos böjt – egyszer és mindenkorra úgy döntöttem: legyen meg a te akaratod!” Igen, ez a böjt: legyen meg Isten akarata az életünk minden területén. Ez a hozzáállás mindig kell, hogy jellemezzen bennünket, egész életünk során! Ugyanakkor tudjuk, hogy „van időszakos böjt is, amikor egy elkülönített ideig valamiről lemond a hívő valamilyen szempont érdekében. Mindebben pedig teljes szabadság van.”

A magasabb szempont, pedig nem más, mint közelebb kerülni Istenhez és jobban megismerni önmagunkat. Ahogyan Pál nagyon helyesen írja: „Önmagatokat tegyétek próbára, hogy igazán hisztek-e?!” Igen, a böjt önvizsgálat: Vajon nem káprázat az, amit teszek? Tényleg hiszek? Ezt mutatja az életem? Ki vagyok én? Hogyan élek? stb. A böjt: lehetőség! Lehetőség annak gyakorlására, hogy lemeztelenedjem Isten és önmagam előtt. Arra, hogy őszinte legyek önmagamhoz. Arra, hogy közel kerüljek Megváltómhoz. Arra, hogy az Ő akaratát keressem és fogadjam el. A böjt önkéntes lemondás, ami nem megfosztottságot jelent, hanem azt, hogy adni akarok Istennek, nem pedig kapni. Ebben – ahogyan Kálvin írja – „teljes szabadság van”, azaz adok, de ebben rengeteget kapok is. A böjt van az emberért, nem az ember a böjtért. Adja meg az Úr, hogy tudjunk és akarjunk böjtölni (magunkba szállni), mert ezzel csak többek leszünk: az Úr képére és hasonlatosságára formált „remeki a bölcs Istennek”.

Hunyadi János
református lelkipásztor