A kalocsai Dózsa György Gazdasági, Műszaki Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium dísztermében a múlt héten tartották azt az előadássorozatot, amely a megjelent pedagógusok és más érdeklődők számára kívánta felhívni a figyelmet a sajátos nevelési igényű gyerekekre. Okkal, ugyanis a számuk egyes intézményekben több mint hatszorosára nőtt – mindössze öt év alatt!

Tisztázzuk: sajátos nevelési igényű a törvényben foglalt meghatározás szerint az a tanuló, akiről szakértői és rehabilitációs bizottság szakvéleménye állapította meg, hogy testi, érzékszervi, értelmi, vagy beszédfogyatékos, esetleg autista, vagy halmozottan fogyatékos. Ebbe a körbe sorolandóak azok a gyermekek is, akiknél pszichés fejlődési zavarokat tapasztaltak; emiatt pedig a nevelési és tanulási folyamatban tartósan, vagy súlyosan akadályozottak. Ilyen zavarok a dyslexia, a dysgraphia, a dyscalculia, a mutizmus, vagy a kóros hyperkinetikus és aktivitászavar. Helyzetüket könnyítendő, az állam biztosít számukra a nevelésükhöz és oktatásukhoz speciálisan szükséges feltételeket, sajátos pedagógiát, illetve pedagógust, mi több: külön tantervet és tankönyvet, valamint gyógyászati, technikai eszközöket.

Ha mindez maradéktalanul teljesül is, tehát a tanárok felismerik, megvizsgáltatják, majd – segítséggel – tovább tanítják a sajátos nevelési igényű fiatalt, akkor megfelelhetünk az Európai Unió azon törekvésének, amelyet inklúziónak nevez, és célja, hogy a sajátos nevelési igényű gyerekek a többiekkel együtt tanulhassanak. Fontos, hogy így legyen, mert a tapasztaltak alapján a szegregált intézményekbe helyezésük nem mindig ér célt. Ami azt illeti: jónéhányuk utólagos értékeléséből derült ki, hogy az iskoláikban alacsony színvonalú volt az oktatás, ami tovább csökkentette a továbbtanulási, majd elhelyezkedési esélyeiket. Összességében tehát jobban járnának, ha hagyományos intézményekben fejezhetnék be tanulmányaikat, és amíg ép társaik mondjuk szakkörökre, vagy fakultációkra járnak, addig ők gyógypedagógiai programokra, vagy más fejlesztő foglalkozásokra. Nos, ezt a modellt igyekszik megvalósítani Európa, és amint azt a múlt heti, kalocsai konferencia létrejötte mutatja: Magyarország is.

Hatszorozódott a számuk!

Az inkluzív nevelés módszereinek megismertetéséért, valamint a téma fontosságára való felfigyelésért tesz kezdeményezéseket a KLIK, amelynek szakképzésért felelős elnökhelyettese, Mayer Andrea, valamint a Kecskeméti Tankerület igazgatója, Györgyiné dr. Koncz Judit is megjelent Kalocsán – őket Simon Zoltán alpolgármester látta vendégül. A városatya egyébként maga nyitotta meg azt a konferenciát, amely a témába vágó, különböző szakmai előadásokat ölelte fel. A kalocsai és régióbeli iskolákból érkezett tanársereg számára talán az volt a legfontosabb, hogy közelebb vigyék őket a jelenség felismeréséhez, tehát közvetlenül hívják fel a figyelmüket a sajátos nevelési igényű tanulók sajátosságaira, valamint persze: vázolják fel az ehhez kapcsolódó feladataikat. Felszólalt a rendezvényen Kollár Péter, a Bács-Kiskun megyei Munkaügyi Hivatal vezetője is – ő a saját előadásában arra koncentrált, hogy a gyerekek lemorzsolódásának mind hatékonyabb csökkentése mellett érveljen.

Az egyik legtanulságosabb összegzés – talán épp’ a konkrét (és sokkoló) számok miatt – a házigazda intézmény igazgatójáé volt. Vikker József felvázolta: a sajátos nevelési igényű tanulók száma évről évre és jelentősen növekszik, ami egyre több feladatot tesz a pedagógusok vállára. Szerinte is fontos, hogy a kalocsaihoz hasonló rendezvényekkel felhívják a figyelmet az ügy fontosságára, valamint a pedagógusok megfelelő képzésére. Ennek megléte ugyanis elengedhetetlen annak érdekében, hogy e speciális feladatot a lehető legmagasabb szinten ellássák. Az intézményvezető tapasztalatból beszél, hiszen az ő vezetése alatt, a saját iskolájában is ugrásszerűen növekedett a felismerések és végül a sajátos nevelési igényűnek minősített gyerekek száma. Mint mondta: a szakközépiskolájukban az összes tanuló 3-4 százaléka került ebbe a körbe, ami még nem nevezhető rossznak. Sokkoló viszont egy másik, öt év statisztikáit összegző arány: 2009-ben a szakiskolai tanulóik mindössze két százaléka volt sajátos igényű; ez mostanra 13 százalék!