Nem mindig könnyű szembenézni önmagunkkal

Csakazértishez társakat keresek!

2014.03.16 10:53    |    borka  

Ha hirdetést adna fel, talán ezt a jeligét választaná Geriné Kovács Éva, aki korunk egyik rettegett betegségével, a szklerózis multiplexszel együtt élve úgy döntött: nem adja meg magát. Hallottak már olyanról, hogy valaki, megtudva, hogy az említett kór támadta meg, boldogan kiáltson fel: végre! Pedig van ilyen, mégpedig akkor, ha valakit évtizedekig kezeltek ilyen-olyan betegségekkel, miközben egyre rosszabbul lett, és persze az is elhangzott: idegbeteg, magánéleti gondjai vannak, rosszabb esetben, hogy iszik, netán, hogy hipochonder.

Nos, ilyen előzmények után érthető, ha megnyugszik az illető: megismerte ellenfelét, tudja, mivel kell megküzdenie, és meg is teszi. Minden nap, amikor hullámokban támad a rosszullét, amikor gyanakodva figyelik, miért esik el kétszáz méteren negyedszer, vagy amikor az utcán hazafelé tartva csak egy gondolatra koncentrálhat: meg tudom tenni, képes vagyok rá – különben maga alá temetné a váratlan roham.

– Eldöntöttem, nem vagyok hajlandó nap mint nap abban a tudatban élni, hogy beteg vagyok. Ezt a szót igyekszem törölni a szótáramból – mondja Éva elgondolkodva, amikor próbálja a kívülálló számára is érthetővé tenni „harcmodorát”. – Azt mondták az orvosok, megfelelő kezelés mellett évtizedekig teljes életet élhetek, és ezt nagyon komolyan veszem. Egy rohamtól csaknem megvakultam, de műtétekkel, kezeléssel ez a veszély is elhárult. Néha olyan csontfájdalmaim vannak, hogy nyüszítek, ha megfordulok az ágyon, de ez is elmúlik. A legrosszabb a váratlan időjárási front, vagy például a koraősz, amikor reggel mondjuk hét fok van, délután meg huszonkettő. Ilyenkor úgy visz a fejem, hogy minden mozdulatot meg kell fontolnom, különben eldőlök, mint a zsák. Bármilyen hihetetlen, ekkor is inkább kerékpárral járok, mert az egyenletes mozgás segít megőrizni az egyensúlyomat, ami járás közben felborul.

A mindennapokban hogyan sikerül megoldani a váratlan helyzeteket, hiszen nincs az orrodra írva, hogy mi a bajod?

– Ha hiszed, ha nem, az utóbbi négy évben, mióta tudom, hogy mi a bajom, és mivel jár ez a betegség, rengeteg jó emberrel találkoztam. Gyakran vagyok kénytelen megkérni valakit például bevásárlás után, hogy segítsenek a biciklikosárba betenni a csomagomat, mert nem tudok emelni és egyensúlyozni egyszerre. (Éva egyedül él, mert özvegy, két felnőtt gyermeke nem lakik a városban, és bár barátai, szomszédai támogatják, azért akadnak nehéz percei.) – Pár héttel ezelőtt például Szegedre kellett mennem kezelésre, és mire hazaértem, nagyon megváltozott az időjárás, na, akkor a buszmegállótól hazáig estem-keltem. Amikor az Eperföldi ABC-nél nem is tudom, hányadszorra elestem, már csak arra tudtam gondolni, hogy haza kell érnem, és hogy a hóban menjek, hogy puhára essek. Egy férfi odaszólt vidáman a bicikliútról, hogy „fiatal-asszony, fel kéne kelni, mert vizes lesz a ruhája” hát, ettől bőgtem egy sort, de aztán azt mondtam, nem láthatta onnan, mi bajom.

Mondjuk, oda is mehetett volna.

– Mindegy. Nem jött. Túl vagyok rajta.

Mire számíthatsz a betegséged miatt a jövőben?

– Az SM-nek (a kór nevéből képzett rövidítés – szerk.) több megjelenési formája és súlyossági foka van. Én még az elején tartok, ez egy fellángolásokból és enyhülési szakaszokból álló folyamat. Nagyon féltem attól a stádiumtól, hogy naponta injekciózni kelljen magamat: úgy éreztem, ez már út a rosszabbodás felé. Most ez az idő is eljött, de az orvos azzal bíztat, hogy ennek a segítségével hosszabb ideig szinten tartható az állapotom. Vannak kapaszkodóim. Tanultam jógát, intim tornát, jobb agyféltekés rajzolást – nem is tudtam akkor, mekkora hasznát veszem majd. A gyógyszereimnek nagy fejtörés után tudom előásni a nevét, mert mindegyiknek valami más, vicces nevet adok. Ugyanis nem gyógyszerként gondolok rájuk. Hál’ istennek megmaradt a humorérzékem, és ha el is keseredek olykor, utána ki tudom nevetni magam. A kórházban, kezelések alkalmával, meg a neten összeismerkedtem több, hasonló helyzetben lévő nővel, kölcsönösen tartjuk egymásban a lelket. Megosztjuk az élményeinket, tudunk egymással az állapotunkról értekezni, ha találunk valami hétköznapi, jó megoldást egy-egy tünetre, gondra, akkor kitárgyaljuk azt is.

Ezt a fajta céltudatosságot a betegség hozta elő, vagy korábban is megvolt benned?

– Mindig ilyen voltam. Ha valamit elhatároztam, nem érdekelt evés, pihenés, semmi, amíg el nem végeztem. Most is vannak ilyen állomások, és nagyon fontos, hogy ne alkudjak meg egyszer sem. Ha elkezdek lazítani, felborul az egyensúly. Hiszek abban, hogy minden problémára megérkezik a megoldás valahonnan. Tudom, hogy vannak, akikre mindig számíthatok. A barátnőm, Ibolya, a fiam barátai, a
„taxis Zoli”, akiket bármikor hívok, máris robognak segíteni.

Mit szeretnél a legjobban mostani helyzetedben kívánni, elérni?

– Azt szeretném, ha az új gyógymód hozzásegítene egy „egészséges” életet megélni. Félek attól, hogy elhízom tőle, erre nagyon figyelek majd, mert hormonpótlásra szorulok, gőzöm sincs, mitől, de elég súlyos a helyzet, és a kezelése tartalmazza ezt a mellékhatást is. Másrészt tudom, hogy az SM-ben szenvedők egyesületekbe tömörültek, az országos szervezetnek legközelebb Baján van csoportja. Megismertem a vezetőjét, Soósné Aszódi Juliannát, aki bíztat, fogjak hozzá a Kalocsán és környékén élő SM betegek felkutatásához, és alakítsunk helyben egy csapatot. Hát ehhez kérném az érintetteket, vagy akik tudnak ilyenekről – aki hallja, adja át –, hogy keressenek meg, fogjunk össze, mert hatalmas segítség, ha megtaláljuk sorstársainkat, örömünket, bánatunkat, módszereinket megoszthatjuk egymással.


A környék hírei

A szegregált terület integrációja

" A szegregált terület integrációja A roma társadalom Kalocsa életében A Kalocsai...

Pályázatból parkosított templomkert és új kerítés Ordason

Átvette a református egyház a Visszatérés Háza kulcsaitNagy ünnepre gyűltek össze az ordasiak elmúlt...

Kalocsai szerző sikere az irodalmi pályázaton

Október 14-én, pénteken este Budapesten kihírdették a Világháló Alapítvány ésa Blinken OSA Archívum...

Lélekemelő kórushangverseny a kalocsai főszékesegyházban – Három kiváló egyházi kórus több, mint 100 tagja énekelt

Kalocsa gyönyörű barokk templomában, a Nagyboldogasszony Főszékesegyházban október 15-én,...

Az aradi vértanúkra emlékezett Kalocsa – A koszorúzáson Balogi József mondott beszédet

Kalocsa város hagyományai szerint az első felelős magyar kormány szoborcsoportjánál tartották meg a...

Új fasorok, fák díszítik Kalocsát

 „A legjobb időpont a faültetésre 20 éve volt, a második legjobb ma van!” – tartja...

Az integráció fontos szerepe a roma társadalomban

Antidiszkriminációs programok Kalocsa  város életébenA Kalocsai Önkormányzat, a Szociális Központ és...

In memoriam Szallár Károly (1951-2021)

Futótűzként járta be a várost, hogy elhunyt Szallár Károly, Kalocsa idegenforgalmának egyik jeles...

Közlekedésbiztonsági napra készül a rendőrség

Októberben kezdődött és december elejéig tart a Kalocsai Rendőrkapitányság illetékességi területén...

ARCHÍVUM

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás