Farkas Tibor szobrászművész munkáiból nyílt tárlat a Szent László ÁMK-ban március 17-én. Kiállítása fő részét a 15 állomásból álló Keresztutat, Jézus passiója, a Kálvária képezi. A szerbiai Péterréve római katolikus templomának készített domborművek terveit, pitkrétával készítette el az alkotó még 1999-ben. Ezek a tervek láthatóak május 8-ig a bajai intézmény ebédlőjében.

Tekintsünk végig a képeken. Az első stáció Jézust és Pilátust ábrázolja, amint utóbbi kimondja a halálos ítéletet. Érdemes megnézni a helytartót. Arcán mintha maszk lenne, és ebben döntene Jézus sorsa felől. Ugyanakkor a kéztartásával azt sugallja nekünk, hogy mennyire nehéz is ez a döntés, mennyire nehéz az ítélet.

A második stáción Jézust látjuk, amint vállára veszi a keresztet. A kép nézőjére tekint, talán valami választ várva. Így részesei leszünk a történetnek mi is. Mögötte parancsot teljesítő, érzéketlen közkatona.

A harmadik állomás azt ábrázolja, amikor Jézus először esik el a kereszt súlya alatt. A szenvedő Krisztus fölé hajoló római katona révetegen bámul maga elé.

A negyedik képen azt látjuk, hogy anyjával találkozik. Szűz Mária jelenléte a keresztúton megrázó. Óvó, féltő karjukkal kapaszkodnak egymásba, s az anya némán nézi a fiát. Fájdalma hatalmas, szomorúsága végtelen.

Cirenei Simon – igaz, nem önmagától – az egyetlen, aki a cipelésben segít Jézusnak a Keresztút során. Rövid ideig viszi vele az egyre nehezebb, súlyos keresztet. Ezt ábrázolja az ötödik stáció.

A hatodik állomásnál Veronikát láthatjuk, aki a kendőjét nyújtja Krisztusnak. Jézus és a lány helyzete jól mutatja a tanító-tanítvány szerepeket. Míg a lány áhítattal, imádattal tekint mesterére, addig Jézust bölcs, tapasztalt embernek látjuk, olyannak, akire oda kell figyelni. Jézus megnyugtatva pillant le az extatikus állapotban lévő lányra.

A hetedik állomás azt ábrázolja, hogy Jézus Krisztus másodszor esik el. És talán Kajafás az, aki lelketlenül nézi. De lehet más is a helyi főurak közül. A hogyan-nézés fontosabb, mint az, hogy ki néz.

A nyolcadikon Jézus szól a síró asszonyoknak. Vigasztalja az együtt érző nőket, akik feldagadt sebeit lemossák.

Ezután láthatjuk a harmadik esésről szóló képet. A római közkatona – egy másik – szégyenkezve elfedi az arcát, hogy ne ismerje fel a tömeg. Ez látható a kilencedik stáción.

Tizedik állomás: Jézust megfosztják a ruháitól. A rezignált ember, aki megtette a hosszú utat, elérte kivégzése helyét. Szomorú szemei éreztetik a következő stációnál elhangzott mondatot: „Bocsáss meg nekik Atyám, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek! ”

A tizenegyedik stáció örökíti meg a keresztre feszítés pillanatát. Az érzéketlen katona és a ránk tekintő Jézus kontrasztját az alkotó a fejek méretével is hangsúlyozza. Az előbb idézett mondat itt hangzik el.

A tizenkettedik stációt – Jézus meghal a kereszten – szándékosan hagyta ki a művész. A péterrévei templom domborművei között sem szerepel ez az állomás.

A piéta, a tizenharmadik kép. Anyja ölébe fektetik, miután leszedték a keresztről. Mária összezárt ujjai, keze tartása a szenvtelenséget mutatják, aki még most is óvja, félti. Könnyektől felpüffedt arcán örökös fájdalom.

A tizennegyedik stáció a sziklasírba temetést eleveníti fel. Jézus halott arca békességet mutat, a föléje hajoló alak pedig az érthetetlenséget sugározza. Mintha azt kérdezné, miért hagytuk, hogy így legyen?

Végül az utolsó, a tizenötödik stáció, ami Jézus feltámadását ábrázolja. A megbocsátó.

A tárlaton a művész egyéb alkotásait is megcsodálhatjuk. Történelmi figurákat bemutató alkotásai éppúgy szerepelnek, mint korai grafikái vagy márványszobrai.

A szintén kiállított, A sejt lázadása című, több mint kétméteres fa szoborban – amit egy rönkből faragott ki –, van ólomberakás, többféle kő, hegyikristály. Az alkotó ezek megjelenítésével a sokszínűségről akart szólni. Így vall egy interjúban erről: „Mindig is érdekelt a kísérletezés, az, hogy hogyan mutat egymás mellett többféle anyag. Próbáltam valami újdonságot teremteni ezzel, valami mást, mint ami megszokott.”

Farkas Tibor alkotásain nemcsak az ábrázolni kívánt alakok és gondolatok jelennek meg, de a természetes anyag iránti alázat és csodálat is – törekvés arra, hogy minél többet megőrizzen a matéria eredeti szépségéből.