A kalocsaiak mellett a szakmári néptáncosok is hozzák a fesztiválszezon előtti időszak jó eredményeit: a kisebbek egy első és egy harmadik helyezéssel jöttek haza a kiskőrösi minősítő versenyről, míg a Mönyecskék Szerbiában jártak az ifjúsági csoporttal. A sorozatot még a nyár beköszönte előtt folytatják Baján, Salgótarjánban és Szeremlén. Mozgalmas időszakon van túl a szakmári folklórélet.

– Kiskőrösön mutatkozott be az utánpótlás és a gyermek csoport, nagyon szép eredményekkel: előbbi bronz, utóbbi pedig aranyminősítést kapott – árulta el a néptáncosok számára oly’ fontos minősítő versenyek legutóbbi felvonása kapcsán Dudás Szilvia. A szakmári csoportok néptánctanára párhuzamos bemutatkozásokról beszélt: amíg növendékeik itthon szerepeltek parádésan, addig az ifjúságiak és a felnőtteket tömörítő Mönyecskék Szerbiában jártak, ami náluk egyébként nem számít rendkívüli eseménynek. – Ez egy testvérkapcsolat Moravica, vagyis Bácskossuthfalva településsel, ahova az egyik évben mi megyünk, a másikban pedig vendégül látjuk őket – magyarázta.

A tavasz végi szerepléseiknek ezekkel a néptáncos bemutatókkal még nincs vége. A következő kihívásra ezekben a napokban készülnek gőzerővel. Május 16-án tartják Baján a Nepomuki Szent János tiszteletére életre hívott Jánoska-eresztés ünnepét, ami tulajdonképpen egy népzenével kísért vízi felvonulás: a virággal feldíszített Szent János szobrot fáklyákkal kivilágított hajóra rakják, miközben égő koszorúkat engednek szabadon a vízen. Az esemény központjában lévő hajót számos ladik, csónak, kajak, vagy kenu veszi körül, és mindegyik fáklyát, esetleg mécsest visz magával. Ezen a népies szertartáson lép majd fel a Mönyecskék és a szakmá-riak utánpótlás csapata, akik a Szakmári Művészeti Iskola tanítványaiként eleve a bajai Danubia Művészeti Iskolához tartoznak. Érdekes módon ezen a napon is kétfelé utaznak a szak-máriak – a fentebb írt program mellett bevállaltak még egy salgótarjáni szereplést is, ahová a gyermekcsoportot küldik majd. A következő aktuális alkalom pedig a ifjúsági csoporthoz tartozókat érinti: ők a szeremlei pünkösdi ladikozáson táncolnak legközelebb.

– Úgy gondolom, hogy a település életében a táncosok nagyon nagy szerepet játszanak; főleg kulturális értelemben, mert ápoljuk a hagyományokat, ami nem csak az időseknek fontos. A közösségnek ráadásul olyan összetartó erőt adnak, ami egy kis településnek sokat számít – érvelt a számtalan fellépés és próba mellett Dudás Szilvia, megemlítve, hogy a helyiek akkor sem engedik el a néptáncot, ha már egy-egy korosztályból kiöregednek. – Vannak olyan huszonévesek, akik még ma is visszajárnak táncolni, és amikor csak tehetik, eljönnek a táncpróbára, valamint legalább évente részt vesznek egy fellépésen – mondta a néptáncpe-dagógus, aki „jó elrugaszkodási pontnak” tartja a hagyományőrzést. Szerinte felbecsülhetetlen emlékeket szereznek a helyben amúgy nem sok lehetőséggel bíró gyerekek, és ez új távlatokat nyit számukra. A taps, a színpadi elismerés pedig olyan megerősítés, ami komoly ösztönzést jelent a jövőre nézve is.