Már harmadszor rendezte meg a Dunapatajért Közalapítvány a Szentkirályi Napot a ballagó pataji általános iskolásoknak. A programmal az a célunk, hogy a gyerekek kicsit megismerkedjenek az egykori tanyavilággal, bepillantást nyerjenek a puszta életébe és hangulatába – mondta lapunknak Pavelkó Gizella alapítványi elnök, maga is szentkirályi születésű dunapataji lakos.

Patajtól 10 km-re fekszik Szentkirálypuszta, korábbi nevén Pataji-Szentkirály (elválasztva a tőle északra található ún. Érseki-Szentkirálytól, ami egyházi tulajdonban volt). Az egykori szentkirályi iskola helyét már csak emlékmű jelzi. Évtizedekkel ezelőtt itt több száz, több ezer gyermek tanulta a betűvetést és készült föl az életre. Hasonlóan a környékbeli tanyákhoz (és Magyarország több száz másik tanyai iskolájához) a szentkirályi iskolát is eltüntette a történelem és a józan észnek ellentmondó rendszer.

A program a Művelődési Házban kezdődött, ahol Dusnoki Csaba polgármester mesélt személyes élményeiről és a tanyavilág, a kistelepülések fontosságáról. Ezután kocsira ültek az osztályok és Szelid pusztára hajtottak. A kocsikról Szakács János és a bakodpusztai lovascentrum gondoskodott. A fogatokat a vidéket jól ismerő pataji gazdák, Nagy József és Malomsoki Gábor hajtották. A szilidi Bévárdi-majorban a régi magyar állatfajták valamint egy különleges francia juh tartásába pillanthattak be a gyerekek. A kezdődő hőségben jólesett az osztályoknak a finom juhtúróból és sajtból álló tízórai. A fogatok ezután már Szentkirálypuszta felé vették az útjukat, ahol az emlékműnél egy kisebb rögtönzött megemlékezést tartottak és megkoszorúzták az emlékmű melletti keresztet.

A program a szelidi Holdfény Kempingben zárult, ahol a pataji napközis konyha paprikás krumpliját fogyasztották el a puszta fiatal látogatói.