Mégiscsak meg kell jönnie végre a tavasznak, hiszen a Kalocsai Színházban február 23-án már a tavaszi bérlet második bemutatója is megvolt! Ezúttal Tamási Áron: Énekes madár című darabját láthatta a nagyérdemű, Magyar Attila rendezésében. Tamási Áron „játék”-ként határozta meg a színdarab műfaját, és valóban az is volt: kedves, mulatságos, kicsit mesés játék.

Az erdélyi kis faluban játszódó történet alaphelyzete: két igen rút és nagyszájú vénleányhoz már hosszú évek óta jár két vénlegény, akik most végre nősülésre szánták el magukat. Igen ám, de mire megállapodnának, mindkét nembeli házasodni készülő rájön, hogy ők tulajdonképpen a házban nevelkedő unokahúgba, illetve annak kedvesébe szerelmesek. És megkezdődik az ármány és cselvetés, ami kacagtató jelenetek sorozatát jelenti a néző számára.

Aki más szerepeiből ismeri a két gyönyörű színésznőt: Pikali Gerdát és Timkó Esztert, alig hisz a szemének, amikor meglátja őket csúfságos vénlányként. Pedig ők azok, és látszik, hogy hallatlanul élvezik a játék minden pillanatát. Nemkülönben a két vőlegény-jelölt: Szakács Tibor és Tóth Roland – és a megkergült négyesnek köszönhetően a közönség is így van ezzel. Az ifjú szerelmespár szerepében Mezei Lédát és Aradi Balázst láthattuk. Szépek, kedvesek, és szerelmük érdekében roppant találékonyak. A szerelmes ifjú, Móka édesanyja szerepében pedig színre lépett Kalocsán Esztergályos Cecília, aki felejthetetlen perceket szerzett a közönségnek. Kacagtató volt, és szívszorító, ahogyan monológjában elmondta a fiának, mi is a szerelem. Csodálatos magyar nyelvünknek, Tamási Áronnak és kiváló színművésznőnknek köszönhetően olyan meghatározást hallhattunk erről az érzésről, amit kinyomtatva kéne minden fiatal kezébe adni:

„A szerelem? Tán leginkább olyan, mint a rózsa. S mint a rózsák között is a legszebb piros rózsa, amelyik, ki tudja mikor, titkon fogamzik... Tán amikor lát egy csillagot, vaj amikor hozzáér egy napsugár... S akkor dobban meg valami, tán a szín, vaj az illat... s osztán teste kezd lenni annak a valaminek, lassan, szép észrevétlen... S ahogy nő-növekszik, kezdi élvezni mindjobbacskán ezt a látható világot is: a szellőt, a meleget, a susogást, a madárénekét, a hajnali csendet, az esti melengetést... S úgy gömbölyödik lassan s bátorodik a szerelemre: hajlandozásra, lepke-csalogatásra... S osztán kifeslik s nappal virít s éccaka... ó, éccaka!”

A darab nyelvezete mindvégig az Erdélyben még ma is ekképpen beszélt magyar nyelv, gyönyörűség volt hallgatni a szereplők minden szavát. Magyar Attila rendezőnek és Szabó Árpád direktornak köszönhetően pergő, élő, nagyon élvezetes előadást kaptunk, köszönjük!

Emlékezetes este volt – csak kicsit sajnáltuk mindazokat, akiknek a széke üres maradt, mert nagyon nagy élményről maradtak le.