Régóta várta már a község lakossága, hogy a fárasztó nyári munkák után valami közös vigalomnak megadhassa a módját. Olyan vigalomnak, ahol a kicsitől a nagyig, mindenki részese, szereplője lehet elődeik hagyományának, a szüreti bálnak, melyet megelőz a híres szüreti felvonulás. Hát még ha olyan bálról van szó, melyet komoly szervezés előz meg annak érdekében hogy, az elmúlt 40 év bíróit és bírónéit, valamint régi szereplőit is igyekszik felvonultatni, lakjanak azok bármilyen távol is szülőfalujuktól!

Az ötlet Farkasné Bácskai Ildikótól származott, már csak a megvalósítás ütközött némi nehézségbe.

Az elgondolást teljes mértékben támogatta Berta Zsolt polgármester, a községi önkormányzat és a lakosság jelentős része.

Tóth Béla, akit legtöbben csak Gátőr Bélaként ismernek és tisztelnek, a hivatásán kívül neves állattartó, elismert lótenyésztő, egyben a néphagyományok tisztelője. Az ötlet hallatán önzetlenül, azonnal a szüreti bál szervezőinek segítségére sietett, mert nincsen igazi szüreti felvonulás hintók, fogatok és csodaszép lovak nélkül.

Megkereste barátait, ismerőseit is, a szüreti felvonulás nívós megvalósítása érdekében.

A következő feladat a hagyományos népviseleti öltözékek beszerzése körül adódott, azonban egyszerre csak előkerültek a ládafiából, a szekrények aljából a régi, féltve őrzött családi ereklyék, hogy újra megfürödhessenek az ünnep fényében. Beindult a szervezés, többek között még az internetes közösségi portálokon is.

Végre elérkezett október 4-e, a hagyományos szüreti felvonulás és bál napja.

A szüreti felvonulás fél háromkor kezdődött, melyen még soha ennyi ünnepelő helyi lakos és vendég nem volt jelen. A bíró és a bíróné az 1974-ben megválasztott pár volt, Kovács Ferenc és neje Vida Katalin, izgatottan várták a házuk udvarán megterített asztalnál, hogy mikor érkezik oda a menet.

Tóth Béla vezetésével percre pontosan megérkeztek a csengőkkel, színes szalagokkal feldíszített pompás hintók és fogatok, csikósok a művelődési házhoz.

Légrádi József kisbíró „összedobolta” a menetet, mely a hintók, fogatok mögött a szüreti koronával megindult a bíró házához, amelyhez a kísérő zenét és a talpalávalót a La Banda zenekar húzta.

Külön köszönet a község idős asszonyainak a sok népviseletért.

Jelentős szerepük volt abban, hogy a felvonuláson népviseletbe öltözöttek száma meghaladta a százötven főt.

A bíró és a bíróné a hagyományoknak megfelelően disznótorossal látta vendégül a szüreti felvonulókat és vendégeket.

Ezután a szüreti felvonulás a kisbíró szavára végigvonult a község jelentős részét magába foglaló előre kijelölt útvonalon. A hagyományoknak megfelelően minden utca kereszteződésében a kisbíró pajkos szavait, hirdetményeit, követően a táncé volt a főszerep. A hintókon, fogatokon egymást váltották a kocsikázni vágyók, nem is tudva arról, hogy azok gazdái, önzetlenül, baráti szívességből, díjazás nélkül vesznek részt a szüreti felvonuláson.

Az érdeklődők hatalmas gyűrűjében sorakoztak fel szabályos rendben a csikósok: Miskéről Dosticza Károly, Csekei Gábor, Kalányos János. Bajáról érkezett Gyulavári Gergely, aki a felvonulás során több alkalommal is lovasbemutatót tartott.

Őket követték a káprázatos hintók a díjnyertes versenylovakkal: Csuti István Tihanyból, Király János Tengelicről, a Dobrai család hintója Miskéről, Hodován István helyi vállalkozó póni hintója, Molnár János póni fogata, majd Kolompár Tibor öszvérfogata zárta a lovas menetet.

Ez után következtek a felvonulók, az egykori bírók, bírónék, csőszlegények, csikósok után a falu apraja nagyja magára öltve a díszes népviseletet vonult végig az ide látogatók, érdeklődők kíséretében.

A menet a falubejárást követően visszatért a művelődési házhoz. A nagy érdeklődésre tekintettel a hintók és a fogatok több tiszteletkört tettek a község utcáin a kocsikázni vágyókkal.

A pazarul feldíszített báltermet Berta Zsolt polgármester, a szüreti felvonulás és bál fővédnöke rövid köszöntővel adta át a mulatozni vágyó nagyközönségnek, akik kapva az alkalmon másnap hajnal négyig ropták a táncot.