- Mindenkinek tudnia kell, hogy azokban az időkben bárki áldozattá válhatott, akinek a náci eszme szerint nem volt megfelelő a származása, vallása, politikai hovatartozása – magyarázta beszédében Schmidt Rajmund kalocsai önkormányzati képviselő. Felidézte: a roma holokauszt nem csak egy néhány évig fennállt szélsőséges hatalom számlájára írható, hiszen korábbi évtizedek súlyos elnyomása előzte meg. A századeleji gettósítások és a Horthy Miklós alatt elfogadott jogfosztó törvények ugyanúgy kikövezték az utat ehhez a tragédiához, mint a szélsőséges politikus, Endre László követelése, hogy sterilizáljanak minden roma férfit, és a kisebbség összes tagját zárják koncentrációs táborokba. A cigányellenesség végül addig fokozódott, míg gyanús egyénnek nem bélyegezték őket, 1938-ban.

Schmidt emlékeztetett: a hat évvel később, augusztus 2-3-án, az Auschwitz–birkenaui haláltáborban lezajlott mészárlás szintén nem előzmény nélküli. A roma lágerben elkülönített közel háromezer embernek azért kellett egyszerre meghalnia, mert előtte pár hónappal, májusban, passzív ellenállással sikerült elérniük, hogy békén hagyják őket a barakkokban. Az SS - félve attól, hogy lázadássá fokozódik az összetartó viselkedés - elszállította az életerős, tehát ellenállni képes férfiakat, aztán kihasználták a közösségben támadt pillanatnyi zavart és mindenkit megöltek, korra, nemre való tekintet nélkül. A városatya az ünnepi beszédben kifejtette: a sokezer roma és többmillió zsidó személy módszeres lemészárlása „többszáz év hátrányos megkülönböztetésének következménye”.

Ezért is tartja riasztónak, jegyezte meg, hogy a megkülönböztetést mind a mai napig lehet érezni a magyar társadalomban, sőt intézményi szinten is – hozta fel a szegregált oktatás esetét, amivel „elveszik a roma gyerekektől egy szebb jövő lehetőségét”.

A megemlékező beszédeket koszorúzás és mécsesgyűjtés, majd – roma szokás szerint – szerény vendéglátás követte.

géjé

Schmidt Rajmund megemlékező beszéde:

"Nem csináltunk semmit, élni akarunk!" - a szemtanúk szerint ezt kiabálták a cigányok, amikor 1944. augusztus 2-án egyetlen éjszaka alatt mintegy háromezer romát megölve felszámolták az auschwitzi cigány tábort.

Tisztelt Egybegyűltek! Tisztelt Megemlékezők!

A mai napon emlékezni gyűltünk össze. Emlékezni, és fejet hajtani…

Ma megállunk egy pillanatra, hogy gyászoljuk és emlékezetünkben hordozzuk azt a több ezer roma férfit, nőt és gyermeket, akiket a II. világháborúban brutális és értelmetlen módon meggyilkoltak, és rabszolgasorba döntöttek a nácik és kollaboránsaik.

Augusztus másodika a holokauszt roma áldozatainak emléknapja.

Mindenkinek tudnia kell, hogy azokban a vészterhes időkben bárki áldozatul válhatott. Bárki, akinek a náci eszme alapján nem volt megfelelő a származása, nem volt megfelelő a vallása, vagy nem volt megfelelő a politikai hovatartozása.

A porajmosnak már a 19. század végétől megvannak az előzményei…

Az üldözést több módon valósították meg: például gettósításokkal próbálták a cigányokat bizonyos helyekhez kötni, vagy például olyan rendeletekkel, mely önkényes megállapítások alapján a cigány gyermekeket kiszakították a családjukból.

A Horthy-korszakban a cigányok jogfosztása csak tovább fokozódott, mert helyi rendeletek is korlátozták a mozgásukat, illetve kitiltották őket a kereskedelemből. A roma holokauszt első közvetlen előzménye 1934-ben Endre László későbbi államtitkár követelése, a romák koncentrációs táborba zárásáról és a férfiak sterilizálásól. 1938-tól pedig életbe lépett a romákat üldöző azon rendelet, mely szerint minden cigányt gyanús egyénnek kell tekinteni.

Az 1940-es évekre a cigányság hamarosan a zsidósághoz hasonlóan embertelen megaláztatást és méltánytalanságokat volt kénytelen elviselni. A zsidokhoz hasonlóan a cigányokat is gettókban különítették el, és elrendelték, hogy az összegyűjtött és fekete háromszöggel jelölt romákat az auschwitzi koncentrációs táborba szállítsák.

1944. augusztus másodikáról harmadikára virradó éjszaka auschwitz-birkenauban az elkülönített cigány lágerben legyilkoltak minden cigányt. Férfiakat, nőket, gyerekeket. Mindenkit. Ők voltak a roma láger maradéka, akiket az utolsó pillanatig hitegettek még...

De aztán megérkeztek az SS-ek... Akik arra számítottak, hogy a cigányok megint lázadni fognak, úgy mint május 16-án, amikor hírét vették annak, hogy a legyilkolásukra készülnek. Kellett a hely a 100.000 számra hozott raboknak, de akkor a cigányok fellázadtak, nem hagyták magukat! Nem indultak el a parancsszóra! Nem álltak sorba, és nem hagyták magukat lemészárolni! Az SS katonákat ez annyira meglepte, hogy békén hagyták a cigányokat. Más taktikát választottak…

Két héten belül kiválogattak körülbelül 1500-at, az életerősebbek közül (férfiakat, felnőtt nőket), és áttették őket másik táborokba. És ugyan érkeztek még roma szállítmányok, de augusztus másodikára már „csak” 2897-en maradtak.

Ez az ellenállás… Az hogy nem fogadták meg a gyilkosaik parancs szavát… Tulajdonképpen esélyt teremtett legalább néhány romának (akik átkerültek másik táborokba), hogy túléljék.

2015. április 15-én az Európai Bizottság határozatot hozott, hogy a nemzetek kormányai augusztus 2-át iktassák be a nemzeti emlékezet napjai közé.

Hogy emlékezzenek meg végre a roma ártatlan áldozatokról is, akiket legyilkoltak!

Ezen az emléknapon fejet hajtunk az áldozatok előtt, akiket oly gyakran elfelejtettek, és azt is tudatosítjuk, hogy a Porrajmos  nemcsak egy brutális rendszer műve volt, amely pár év leforgása alatt több millió embert pusztított el, hanem több száz évnyi hátrányos megkülönböztetésnek és üldöztetésnek a következménye is.

Ez a megkülönböztetés enyhébb vagy súlyosabb formában napjainkban is folytatódik világszerte.  Jelen van a megkülönböztetés azokban az iskolákban is, ahol a szegregált oktatás megtagadja a roma gyermekektől egy jobb jövő lehetőségét.  Sajnos a romákkal kapcsolatos előítéletek a társadalom egy részében még mindig jelen vannak.

A Porrajmos borzalma és a romák elleni diszkrimináció évszázados történelme húzódik meg a mai kihívások mögött, és motiválja a mai hősöket, akik készek szembenézni ezekkel a kihívásokkal.  Országosan és helyi szinten is számos egyesület és mozgalom dolgozik a romák segítésével, a megkülönböztetés enyhítésével és felzárkóztatással, mindenek előtt a hátrányos diszkriminációval.

Ezúton köszönöm meg Kalocsa Város Önkormányzata nevében a kalocsai „hősőknek”, akik a fentieken dolgoznak:

Cigány Nemzetisági Önkormányzat, Kalocsa Város Szociális Központja, CSÓKA Csomópont, Nagycsaládosok Kalocsai Egyesülete.

Nem feledjük azokat, akik áldozatul estek a történelem kegyetlen erőinek, és azokat sem, akik túlélték a szörnyűségeket, hogy tanúságtevői legyenek a halottak sorsának. 

Tisztelt Megemlékezők!

Azért gyűltünk össze, hogy közösen mondjuk ki, okultunk az európai történelem és saját történelmünk egyik legfájdalmasabb leckéjéből.

Politikai nemzetünk erejét növeli, ha tiszteljük egymásban az embert, és tiszteljük egymásban a magyart.

A kirekesztés kevesebbé, az egymásnak megadott kölcsönös tisztelet azonban gazdagabbá tesz mindannyiunkat. Igen, az egymásnak megadott tisztelet lehet az a kulcs, ami kaput nyithat számunkra, hogy még közös múltunk szégyenéből és fájdalmából is új világot formálhassunk.

A tisztelet mindenkit megillet. A legszegényebbeket, a legelesettebbeket is. Mindenkit, akiben megvan az emberség és a jóra való hajlam. Mindenkit, akinek az emberi élet és a szabadság egyaránt szent és meg nem kérdőjelezhető érték.

Őszintén kívánom, hogy a magyarság és ezzel együtt Kalocsa is erre a tiszteletre építse fel önbecsülését és az egymással való közös munkát.

Tisztelettel emlékezzünk az áldozatokra!