A kiállításmegnyitónak Tóth Viktor gitárjátéka adott keretet, aki bevezetésként egy amerikai country dalt (Cups song) adott elő magyarul Gájer Szilárd fordításában, majd a Bikini „Közeli helyeken” című dalával zárta a műsort. Simon Zoltán, Kalocsa Város alpolgármestere nyitotta meg a kiállítást Márai Sándor gondolataival, miszerint az ünnep a lélek felemelkedése. Felelevenítette a Himnusz születését, nemzeti imádságunkét, mely a magyarságot meghatározza, Erkel Ferenc zenéjével mindnyájunkat megszólít és a nemzetünk kulturális öröksége. A magyar kultúrát a génjeinkben hordozzuk, megtanuljuk, továbbadjuk és ez a művészetek mellett testet ölt a viselkedésünkben, szokásainkban, mindennapjainkban is. Méltatta a Kalocsai Kortárs Művészeti Klub baráti közösségét, a sokszínű tárlatot, mellyel a 29 alkotó megajándékozott bennünket, és melyben mindenki megtalálhatja a számára legkedvesebb alkotásokat. Az ünnepi gondolatok után Mihó Izabella szavalta el Prágai Gizella „Hangulatkép egy kiállítás megnyitójára” című versét.

Budai Viktória, a Nicolas Schöffer Gyűjtemény vezetője örömét fejezte ki, hogy a könyvtár otthont nyújt a kiállításnak, és egy közintézmény, mely mindenki előtt nyitva áll, teret ad a képzőművészetnek. A kulturális intézménybe belépő olvasók a képek és szobrok láttán elgondolkodnak, gyönyörködnek, vagy éppen megbotránkoznak és felteszik a kérdést: mi a célja a művészetnek, mi a haszna az alkotásnak? A cél nem feltétlenül jelent hasznosságot. Cél lehet a szórakoztatás, az élményszerzés, hogy a művész kifejezze önmagát, ami valamit kivált majd a befogadóból, és már ezzel is betölti küldetését. A jó műalkotás arról ismerhető fel, hogy nem didaktikus, inkább olyan, mint a szerelem, kacérkodik velünk. A kiállításmegnyitó befejeztével, egy pohár pezsgő kíséretében, mindenki kedvére elmerülhetett a tárlatban.

A cikk folytatása a Kalocsai Néplap 2020.01.31-én megjelenő 5. számában a 7. oldalon olvasható.