Ezzel a címmel nyílt meg Umenhoffer Pál hajósi naiv festő kiállítása a Fazekasházban, azaz Kovács László fazekasmester rezidenciáján. A tárlat szeptember 27-ig minden nap megtekinthető.

Ahogy az már lenni szokott, nagy lelkesedéssel, finom falatokkal, zamatos innivalókkal felszerelve érkezik meg – egyre több! – érdeklődő a Kunszt utcai Fazekasházba, ha ott bármilyen rendezvényt szervez a házigazda, Kovács László. A jelen alkalom sem volt kivétel, hiszen akik ismerik Umenhoffer Pál képeinek tiszta, a jellegzetes hajósi életformát megörökítő világát, azért jöttek el, akik meg nem, úgy gondolták, épp ideje, hogy találkozzanak vele.

Szépen megtelt a fogadóterem, Pogrányi Miklós hegedűszóval üdvözölte a kint is, bent is ülő-álló vendégeket. A megjelenteket Kovács János, a Kalocsa Hírnevéért Vendégváró Egyesület elnöke üdvözölte, aki röviden bemutatta egyesületüket. Munkájuk lényege, hogy a város jó hírét minél messzebbre elvigyék, és minél több embert csaljanak ide. Ebbe a folyamatba illőnek nevezte Umenhoffer Pál kiállítását is, amelynek megtekintésével nemcsak a hajósi svábok életét, hagyományait, viseletét megörökítő képeket ismerhetik meg a látogatók, de a Fazekasházat is, amely – fogalmazott a szónok – a szemünk láttára egy értékes gyöngyszemmé növekedett az utóbbi évtizedek alatt.

A kiállítást Imre Károly, a Bács- Kiskun Megyei Önkormányzat Közművelődési Intézetének nyugalmazott igazgatója nyitotta meg. Beszédében először is tisztázni kívánta a naiv művészet fogalmát, amely egészen más, mint a közbeszédben a jelzőhöz kapcsolódó hiszékeny, butácska fogalmak. A szó a francia nyelvben ártatlant jelent, ami már közelebb van ahhoz, ahogyan a naiv művészek a világot szemlélik. Inkább illik rájuk az egyszerű, őszinte jelző, és Imre Károly hangsúlyozta: az ide sorolt művészek világa rendkívül sokszínű, számtalan csodát rejtő. Két legfontosabb elemének a látvány és a realitás fogalmát nevezte, mert a naiv művészek gyökereink: a nép életének sajátosságait, értékeit, kincseit, szokásait egyszerűen, őszintén, sok szeretettel ábrázolják.

A tárlatmegnyitó után senki nem szaladt el, hanem körbeülték az udvari asztalokat, előkerültek a finom falatok a kosarakból, melyekre Umenhoffer Pál aranyszínű, zamatos borával koccintottak a vendégek. A baráti beszélgetést a képek alkotója szájharmonika muzsikával, a Mezei Virágok Népdalkör tagjai énekszóval tették még hangulatosabbá, igazolva Müller Péter író gondolatát: „A levertség és a szomorúság jól elvan önmagával, örömünket és boldogságunkat csak akkor élhetjük meg igazán, ha van kivel megosztani”.