Október 28-án este a Kalocsai Kortárs Művészeti Klubban Umenhoffer Pál hajósi naiv festő bemutatkozó előadását láthatták az érdeklődők.

Az estet megelőző percekben Kiss István nyugalmazott művésztanár és Kovács László fazekasmester ismertetett a jelenlevők számára pár, a közeljövőben (a következő hetekben, hónapokban) megrendezésre/meg-valósításra kerülő művészeti projektet. Ezután az est főszereplője, Umenhoffer Pál vonult be a klubhelyiségbe harsány szájharmónika szólóval. (Mint kiderült, két hangszeren is tud játszani, de a másik hangszert, a gombos harmonikát korábbi bordatörése miatt nem hozta el.)

Kiss István, mint a klub házigazdája röviden ismertette Umenhoffer Pál életrajzát, kiemelve, hogy sváb családban, Hajóson született, 1948. december 2-án, és rajzaira már gyermekkorában felfigyeltek tanárai. Ők javasolták neki, hogy képzőművészeti pályát válasszon, de ő – hogy tisztességes szakmája (is) legyen – szobafestő-mázoló mester lett, amelyet kiváló eredménnyel végzett el. A hatvanas években vízfestményeket készített szülőfalujáról, de intenzívebben csak 1985-től fest. Sváb felmenőinek hétköznapjai, ünnepei, szokásai és folklorisztikája, valamint szakrális élmények hosszú sora határozzák meg naiv alkotásait. „De kik is a naiv festőművészek?” – tette fel Kiss István a kérdést, amit azonban Bánszky Pál, néhai művészettörténész szavaival rögtön meg is válaszolt: „Ők a képzőművészet vadvirágai.”

A felolvasott életrajzból – többek között – kiderült még az is, hogy Umenhoffer Pálnak eddig több mint száztíz kiállítása volt már, elnyerte az Amatőr Artium fődíját és a Pilinszky-díjat (Kecskeméten), a „Szőlészet és borászat a képzőművészetben és az irodalomban” pályázaton II. helyezett lett (Pilisvörösváron), valamint egy országos nemzetiségi pályázaton is kategóriagyőztes lett (sok egyéb díj és elismerés mellett). Művei a kecskeméti Naiv Múzeumban találhatóak és idén kapta meg Hajós város kitüntető díját.

Kiss István szavai után Váczi Attila szavalta el Mészáros Attila József (még 2004-ben, kifejezetten Umenhoffer Pálnak írt) „A művészhez, a művészethez” című versét, amely már rögtön az első soraival összefoglalja a festőművészet lényegét: „Csak vászon, csak festék, / de lelket kap, így lesz kép.”

A végén Látó Endre technikai segítségével – vetítés következett Umen-hoffer Pál képeiből, amely során az est főszereplője kommentálta is néhány művét.