Az idén az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítást szeptember 18-22. között rendezték a HUNGEXPO Budapesti Vásárközpontjában. Holló Mátyás uszódi juh magántenyésztő ezen a rendezvényen érkezett el eddigi munkássága csúcsára. Szinte mindent megnyert, amit csak lehetett.

A magyar mezőgazdasági kiállítások története egészen a XIX. század elejéig nyúlik vissza. Az 1829-ben tartott „állatmutatást” tekinthetjük a magyar mezőgazdasági kiállítások kezdetének, melyet Széchenyi István gróf szervezett. Az 1830-as években már rendszeressé váltak a kibővült kiállítások és vásárok. A cél a kezdetektől fogva a termelők, kereskedők és fogyasztók közti kapcsolatok bővítése, a kereskedelem fejlesztése, a piaci információk terjesztése volt. Ezek a szempontok a mai napig nem változtak, csupán átalakultak a mai kor igényei szerint. A kiállítások hossza időszakonként változott. A kezdeti öt napról két hétre növekedett, majd a nyolcvanas évektől ismét egy hétnél rövidebb időre korlátozódott. Az országos vásárokat 1960-ig évente, majd 2-3 évente, 1970-től pedig 5 évente rendezték. A kiállítás neve 1970-től változott Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásárra (OMÉK). A II. világháborút követően a kiállítás helyszíne egyetlen kivételtől eltekintve (1996. Gödöllő), Budapest volt. Magyarországon először 2005-ben került megrendezésre olyan Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár, amit az Európai Unió tagjaként rendeztünk. Az idei kiállítást szeptember 18-22. között rendezték a HUNGEXPO Budapesti Vásárközpontjában, és Holló Mátyás az Év juhtenyésztője díj mellett számos díjat és különdíjat is elhozott.

– Matyi, kérlek, foglald össze röviden, miről is szólt számodra ez a kiállítás.

– A kiállításra 3-5 darabos állatcsoportokat lehetett vinni. Nekem most Budapesten egy magyar merino jerke csoport tenyészkossal, egy berrichon du cher növendék jerke csoport, egy berrichon du cher anyacsoport növendék kossal, illetve egy berrichon du cher tenyészkos csoportom volt.

Ebből a magyar meri-no jerkecsoportom második díjat kapott, a köztük lévő kos fajtagyőztes lett. (Ez azt jelenti, hogy a kiállításon bemutatott összes magyar merino fajtájú állatból ez lett a legszebb.) A berrichon du cher anyacsoportom első díjat érdemelt ki, a berrichon du cher növendék kosom a kiállítás legszebb kosa lett. (A kiállításon felvonultatott 70-80 állat közül ez lett a legszebb.) Ezzel kiérdemeltem azt, hogy a 76. OMÉK-on a Magyar Juh- és Kecsketenyésztő Szövetség különdíját elnyerhessem. A kiállítás előtt már eldőlt, hogy a tavalyi őszi kaposvári kiállításon és a hódmezővásárhelyi Szent György-napi Alföldi Állattenyésztési Napokon elért eredményeim alapján a szövetség nekem ítélte oda Magyarországon Az év juhtenyésztője díjat, amiért egy húsz kilogrammos bronz juh szobrot (vándordíj) és egy juhfejes arany pecsétgyűrűt kaptam.

– Miért érdemes kiállításokra járni?

– A kiállításokon való részvétel igen jó reklám egyrészt a tenyésztett fajtáknak, másrészt az állatkereskedelemnek és a tenyészállat vásárlásnak. A kiállítás hozománya, hogy az OMÉK-on és itthon is sikerült extra áron állatokat értékesítenem.

– Hogyan történik a juhok felkészítése a kiállításokra?

– Az OMÉK-on kiállított állatokat már egy évvel ezelőtt kiválasztottam. Egyes csoportokból hat-hét állatot és ezek közül a legegységesebbeket készítettem fel. Ezért aztán előfordult, hogy a legszebbet nem is tudtam elvinni, de nagyon fontos, hogy csoportban is jól mutassanak. A kiállítás előtt 7-9 nappal az állatokat átmostam és megszárítottam. A hús típusú juhokat (berrichon du cher) hat héttel a kiállítás előtt nyírtuk. Ezt azért kell elvégezni, hogy a húsformák még jobban látszódjanak. A hármas hasznosítású (gyapjú, tej, hús) merino típusúakat gyapjúban mutattam be. A fürdetés után ezeket a hűvös idő miatt több mint egy hétig szárítottam, hogy ne legyenek csapzottak a kiállításon.

– Nem sajnálod a sok pénzt és időt, amit a tenyésztésre fordítasz?

– Az igaz, hogy nagyon sok pénzbe és munkába került, hogy idáig eljutottam, de azt vallom, hogy én vagyok a világ legszerencsésebb embere. A hobbim a munkám, és meg tudok belőle élni a családommal együtt.

– Terveid a jövőre nézve?

– Sikerült két pályázatot megnyernem. Egy hodály felújítási és egy 960 m²-es hodályépítési pályázatot. A pályázat feltétele elég szigorú, mert még hét évig a mostani állatlétszámot nem lehet csökkenteni. De úgy gondoltam, hogy vállalom ezt, mert ha a Jó Isten erőt és egészséget ad, kivitelezhető. Terveim között szerepel még, hogy a törzskönyves állományom arányát megemeljem a hústermelésre tartott állatok rovására. A törzskönyves tenyésztés sokkal több munkával jár, mert úgynevezett háremeket kell kialakítani a pároztatásnál, hogy tudjuk, melyik báránynak melyik kos az apja. Ezt a tenyésztő szövetség rendszeres DNS vizsgálattal ellenőrzi is, és azt a tenyésztőt, aki hibázik, a kizárás fenyegeti. Bízom abban, hogy sikerül megvalósítani terveimet.

– Hogyan viseli a családod a sok munkát, amit végzel?

– Elért eredményeimért köszönettel tartozom nekik. Egyrészt szüleimnek, hogy biztosították nekem azt a lehetőséget, hogy ne kelljen nulláról indulnom, mivel ők is ezzel foglalkoztak. Másrészt feleségemnek és gyermekeinknek, hogy támogatják a munkámat. Elfogadják, hogy a nap 24 órájában készenlétben kell lennem (ha ellik vagy beteg egy állat, éjszaka és ünnepnapon is ki kell menni hozzájuk), és hogy soha sincs vége a munkaidőmnek...