Napjainkban 226 hivatalos névvel bíró közterület található Kalocsa közigazgatási területén. A 226 közterületet az évszázadok során 507 néven nevezték. Az 507 közterületi névből 138 volt személy- vagy családnév. Ezek közül 67 személynek (köztük 7 külföldinek) nem volt közelebbi kapcsolata Kalocsához. Kalocsai kötődésű személyek közül 46-ról neveztek el közterületet és további 27 közterület kalocsai családokról kapta a nevét. A sorozat bemutatja azokat a kalocsai vagy kalocsai kötődésű személyeket és családokat, akikről Kalocsán közterületet neveztek el.

Kalocsa egyik sors-fordulójának érseke az egykori Moson megyei Féltoronyban (ma az Ausztriához tartozó Halbturm) született egy ötgyermekes földműves család legidősebb gyermekeként. A féltoronyi elemi iskolás évek után 1898-ban Győrbe került, hogy a gimnáziumi tanulmányokhoz szükséges magyar nyelvtudást tökéletesen elsajátítsa. 1899-1907 között végezte el a győri bencés gimnáziumot, ahol kitűnő eredménnyel érettségizett. A sikeres érettségi után a lelkészi hivatást választotta. Széchenyi Miklós győri püspök a kitűnő képességű Grősz Józsefet a bécsi Pázmáneumba küldte tanulni.

A bécsi teológiai évek után 1911. július 11-én szentelték pappá. Rövid vidéki (Farád, Oroszvár) káplánkodás után Várady Lipót Árpád győri püspök, a későbbi kalocsai érsek maga mellé vette, levéltárosi és iktatói munkakört bízott rá. 1914-ben, a Kalocsára került Várady L. Árpád utóda, Fetser Antal püspök, elődeihez hasonlóan, nagyra értékelte Grősz József tehetségét és tevékenységét. 1921-ben püspöki titkárrá, 1924-ben irodaigazgatóvá nevezte ki. Javaslatára a pápa 1928. december 7-én segédpüspökké nevezte ki. Később kinevezték kanonoknak, rábízták az egyházmegyei katolikus iskolák felügyeletét és egyházmegyei szegényügyi biztossá nevezték ki.

A harmincas évek elején az Actio Catholicát szervezte a győri egyházmegyében. Gyakran helyettesítette a betegeskedő Fetser püspököt, annak halála után káptalani helynökké választották. Az új püspök, Breyer István beiktatása után általános helynök lett.

Mike János szombathelyi püspök lemondása és nyugalomba vonulása után, 1936-ban a pápa a szombathelyi egyházmegye apostoli kormányzójává, 1939. július 10-én megyéspüspökévé nevezte ki. Új egyházmegyéjében az egyházi szervezet megerősítésén fáradozott. Plébániákat, lelkészségeket és kisszemináriumot alapított. Kalocsai érsekké történő kinevezésében, valószínűleg, közrejátszott az 1941-ben visszacsatolt Muravidéken kifejtett egyházszervező tevékenysége, ahol 1941. május 20-tól apostoli kormányzó lett.

1942-ben elhunyt Zichy Gyula kalocsai érsek. Utóda, Glattfelder Gyula csanádi püspök még a beiktatás előtt meghalt. Ilyen előzmények után XII. Pius pápa Grősz Józsefet nevezte ki kalocsai érseknek, akit 1943. július 10-én iktattak be tisztébe. Érsekké történt kinevezése mellett a szombathelyi egyházmegye apostoli kormányzója maradt 1944. március 25-ig.

Bácska 1941-es visszacsatolásával az 1923-ban létrehozott bácskai apostoli kormányzóság visszakerült a kalocsai főegyházmegyéhez. A jugoszláv fennhatóság alatt működő Budanovic Lajos apostoli kormányzó helyett a visszacsatolt bácskai terület egyházi vezetésével Ijjas József érseki biztost, későbbi kalocsai érseket bízták meg. Ijjas József helyzetét nehezítette a Bukovinából a Bácskába telepített közel háromezer székely család sorsa (akiknek hamarosan tovább kellett vándorolni Tolnába és Baranyába). A hadihelyzet gyors változása miatt Grősz érseknek nem sok tennivalója akadt Bácskában, ahol az egyházi igazgatás tekintetében is 1944 decemberében visszaállt a háború előtti állapot.

Grősz József érsek, Kalocsa nyilas polgármesterének kiürítési parancsai és a német katonai vezetés utasításai ellenére, a főegyházmegye papságával együtt a helyén maradt. Kalocsán várta be a szovjet csapatok október 31-i érkezését. A 46. gárdahadsereg 31. lövészhadteste előőrseinek parancsnoka tisztelgő látogatást tett az érseknél. Grősz érsek diplomáciai érzékét dicséri, hogy a mindenkori szovjet városparancsnokokkal olyan viszonyt tudott kialakítani, aminek következtében Kalocsa az átlagosnál kevesebbet szenvedett a szovjet katonaság túlkapásaitól.

A háború befejezése után az ismét kisebbé vált főegyházmegye helyreállításán dolgozott, és mint a magyar katolikus egyház második (gyakran első) embere, politikai téren az egyház védelmén munkálkodott.

A magyar katolikus egyházi vezetők elleni koncepciós perek második áldozata lett. Míg 1950. augusztus végén a katolikus egyház nevében ő írta alá az egyház és az állam közötti megegyezést, alig tíz hónap múltán kihirdették az ellene indított per ítéletét: 15 évi börtönbüntetés. Az ítéletet a börtönévek követték, majd 1955 nyarától először Püspökszentlászlón a Mecsekben, azután a Szolnok melletti Tószegen tartották házi őrizetben.

1956 májusában a püspöki kar kérésére az Elnöki Tanács amnesztiájával szabadult. 1956. május 19-én foglalta el ismét az érseki széket.

Teljes rehabilitálása, Dankó László kalocsai érsek kezdeményezésére, 1990. május 18-án történt meg.

Kalocsa Város Tanácsa 1990. május 17-én post mortem Kalocsa Város Díszpolgára címmel tüntette ki. 1993. július 1-jén Kalocsa Város Önkormányzata Grősz Józsefről nevezte el a Csupó Imre utca Szent István király út és Petőfi Sándor utca közötti szakaszát. A Szent István király úton 1999–2000-ben kialakított sétálóutca szoborpanteonjának hetedik szobra Grősz Józsefet ábrázolja. Kő Pál szobrászművész készítette a kb. 120 cm-es, teljesalakú bronzszobrot, mely kb. 140 cm magas oszlopszerű talapzaton áll. A talapzat előtt lévő márványtábla felirata: „GRŐSZ JÓZSEF (1943–1961) a város védelmezője, koncepciós per elitéltje”. A szobor esti megvilágításáról a talapzat előtt a földbe süllyesztett két fényszóró gondoskodik. A szobrot, a sétálóutca másik hat érsek-szobrával együtt 2000. augusztus 19-én avatták fel.

Műve: Grősz József kalocsai érsek naplója, 1944–1946. Sajtó alá rendezte Török József. Bp. 1995.

Grősz József utca. Hrsz: 351, 742. Hossza: 182 m. 1993. július 1-től. (Kalocsa egyik jelentős érsekéhez méltatlan, hogy éppen a börtön melletti utca kapta róla a nevét.) a K&H Bank és a Börtön között a Szent István Király úttól a Petőfi Sándor utcáig húzódó belvárosi utca. A Hunyadi utca és a Petőfi Sándor utca közötti szakasza csak gyalogos közlekedésre alkalmas. Első szilárd burkolata 1908-ban készült. Korábbi nevei: 1900 előtt a Szent István király út és a Hunyadi utca közötti része Városház köz, a Hunyadi utca és a Sörös Imre utca közötti része névtelen köz volt, de a köznyelv Tessényi köz néven említette. 1900. november 8-tól Korona utca. 1930. március 2-től Horthy Miklós utca. 1946. február 17. és 1993. július 1. között Csupó Imre utca (a Városház utcával együtt)