Napjainkban 226 hivatalos névvel bíró közterület található Kalocsa közigazgatási területén. A 226 közterületet az évszázadok során 507 néven nevezték. Az 507 közterületi névből 138 volt személy- vagy családnév. Ezek közül 67 személynek (köztük 7 külföldinek) nem volt közelebbi kapcsolata Kalocsához. Kalocsai kötődésű személyek közül 46-ról neveztek el közterületet és további 27 közterület kalocsai családokról kapta a nevét. A sorozat bemutatja azokat a kalocsai vagy kalocsai kötődésű személyeket és családokat, akikről Kalocsán közterületet neveztek el.

Szülei Ilk Mihály és Szántó Etelka voltak. Középiskolai és egyetemi tanulmányait Budapesten végezte. 1909. december 23-án avatták orvosdoktorrá. A kórházi gyakorlóév után, amit a budapesti Szent István Kórház belgyógyászati osztályán és a trieszti helyőrségi kórházban töltött, 1910. október 1-jétől 1912. augusztus 31-ig a budapesti 1. sz. női klinikán Bársony János egy. tanár gyakornoka volt. 1912–1914 között a 2. sz. sebészeti klinikán dolgozott, megszerezte sebész-orvosi diplomáját is. 1914. június 1-jétől a Ferenc József Kórház sebészeti osztályának segédorvosa volt 1915. szeptember 30-i bevonulásáig.

Az első világháborúban 15 állomáshelyen dolgozott katonaorvosként az 1918. december 1-jei leszereléséig. Leszerelése után visszatért a Ferenc József Kórházba, ahol segédorvosként és alorvosként dolgozott 1921 júniusáig. Utána a Rókus Kórház sebészeti osztályára került, ahol közel négy és fél évig dolgozott. Itt több mint 1.100 nagyobb műtétet végzett. A gyakorló orvosi tevékenység mellett tudományos kutatásokkal is foglalkozott, 14 tanulmánya jelent meg.

1925 februárjában elnyerte a kalocsai kórház új sebészeti osztályvezető főorvosi állására kiírt pályázatot. Az újonnan felállított sebészeti osztály, mivel az új kórházépület még nem készült el, a kisszemináriumban (ma a Belvárosi Általános Iskola épülete) kezdte meg működését. Vezetése alatt az osztály, és később, amikor a negyvenes évek elején kórházigazgató lett, az egész kórház modern gyógyító intézetté fejlődött. A háború alatt megszakítás nélkül dolgozott a kórházban.

A B-listázások idején, 1947 februárjában, feltehetőleg azért, mert két háztulajdonnal és földbirtokkal is rendelkezett (a Kossuth Lajos utcai Ilk villa, amelyben a közelmúltig a Kalocsai Fűszerpaprika Rt. igazgatósága működött és a Szent István utcában egy emeletes épület, amely a mai Piros Arany Szálloda mellett van), és nem szakmai problémák miatt került B-listára. Az MKP városi szervezete kiállt Ilk Viktor mellett, aki közbenjárásukra visszakerült a kórház élére. A fordulat éve, 1949 után folytatódtak a zaklatások, a két házát államosították, elbocsátották állásából, elhurcolta az ÁVH. A megpróbáltatások felőrölték Ilk Viktor lelki erejét és önkezével vetett véget életének. Emlékét a kalocsai temetőben síremléke őrzi, ahol az 1944-ben elhunyt édesapja is nyugszik.

Ilk Viktor utca. Hrsz: 1261. Hossza: 164 m. 1990. május 17-től. A Pataji úttól a kórház hátsó teherportájáig húzódó utca, mely az Oncsa telep déli határa. Korábbi nevei: 1900 előtt Komlókert köz, 1900. november 8-tól Komlókert utca (a Komló utca kórháztól nyugatra eső részével együtt), 1950-es évek elejétől Komló utca (Az utcát, amely eredetileg a Martinovics utcától a Pataji útig ért, a hatvanas évek elején, a tüdőkórház építésekor, a kórház terjeszkedése két egymással össze nem függő részre osztotta, de mindkét rész megtartotta a Komló utca nevet.) 1978. október 6. és 1990. május 17. között Szamuely utca.

Fotó: Romsics Imre: Kalocsa anno…

(Kalocsa, 1999.)