A július vége-augusztus eleje az év azon időszaka, amikor a vadveszéllyel jelzett útszakaszokon különös óvatosságra intik a járművezetőket. Ezekben a hetekben zajlik ugyanis az őzek üzekedése, magyarán a párzási időszak, aminek jellemzője, hogy ezalatt teljesen megváltozik az egyébként óvatos, az ember társaságát általában kerülő állatok viselkedése. Elővigyázatlanul ugranak fel az úttestre, ami nem csak az állat számára járhat akár végzetes végkifejlettel, de minimum anyagi kárral.

Minden részlet fontos lehet

Az őzbakok felfelé szegezett orral haladva hajtják a sutákat, és nem figyelnek úgy a külvilág ingereire, mint az év más időszakaiban, ezért kell a műutakkal határolt Homokmégyi Dózsa Vadásztársaság területein haladva (is!) a járművezetőknek számítania arra, hogy bármelyik pillanatban kiugorhat eléjük a vad. Erre figyelmeztet Rigó Ferenc, a társaság elnöke, azzal nyomatékosítva mondandóját, hogy már a párzási időszak kezdetén történt két anyagi káros baleset a területükön – az egyik kifejezetten sokba fog kerülni az autó sofőrjének.

A Vadásztársaságok felelősek a vadakért, velük szemben érvényesíthető a kárigény. Ezt azonban komoly szabályrendszer köti. Vaddal ütközéskor hívni kell a rendőrséget, az egyenruhások ugyanis tudni fogják, hogy az adott terület melyik vadásztársasághoz tartozik. Jegyzőkönyvben kell rögzíteni a körülményeket, és javallott a gépjárművezetőnek tanúkat felsorakoztatnia, fényképeket készítenie a helyszínen, nem beszélve az eset körülményeinek részletes leírásáról, amelyek biztosítási ügyek rendezésekor rendkívül nagy jelentőséggel bírhatnak, mondja Rigó Ferenc.

Tilos az elütött vadat „felszedni”

Fontos tisztázni, hogy bármekkora kár keletkezik, vagy bármilyen állapotba kerülne az állat a vaddal történő ütközést követően, az nem vihető el a helyszínről. Ha ugyanis felszedjük, autóba tesszük, aztán egy közúti igazoltatás során a rendőr meglátja azt a kocsiban, lopás bűncselekményért felelhetünk, ami nyilván senkinek sem hiányzik. Ha megtörténne a baj, van ettől nagyobb gondja is a vezetőnek!

A bizonyítási kötelezettség minden esetben a gépjármű vezetőjét terheli, ami azt jelenti, hogy neki kell bizonyítani azt, hogyan történt a karambol, honnan vágott ki a vad, merre tartott, és így tovább. Megvannak nyilván a vadásztársaságok jogosultságai is, hiszen történt már olyan is, hogy a járművezető azzal próbálta menteni magát, hogy kidöntötte a vadveszélyre figyelmeztető táblát, amit ezután a vadásztársaságnak kellett visszaállítani – mondja tovább a homokmégyi vadásztársaság vezetője.

A tábla nem dísznek áll az út mentén!

A vadásztársaságot érő kárról is szót kell ejteni, hiszen az elütött jószágnak is vadgazdálkodási értéke van, amelynek mindenkori értékmutatója a trófeaérték. Rigó fontosnak véli hangsúlyozni, hogy bár kétségkívül a szaporodó vadállomány növeli a szerencsétlen találkozások esélyét vad és autós között, nem minden esetben a vadásztársaságok a felelősek egy-egy ütközésért (viszont nem vitatják el, ha ez így van)!

A sofőrökre vonatkozóan hangsúlyozza, hogy ne vegyék félvállról, különösen ilyenkor ne, az utak menti, vadveszélyre figyelmeztető táblákat és vegyenek vissza a sebességből, ha erre intő területe kerülnek!

– Fontos azt is tisztázni, hogy az autótulajdonosnak nincsen kártérítési jogosultsága a vadásztársaság felé egy apróvadas területen, ha onnan átmenőbe szarvassal, rókával, vagy nagytestű madárral ütközne, ami kárt tesz az autóban. Ilyen jogosultság nagyvadas, vagy esetleg vegyesvadas területekre vonatkozik. Világosan fogalmaz a PTK ezen esetek megítélésében, amit követnünk kell – így Rigó Ferenc, praktikus infóval is felvértezve a vezetőket. – Az őz táplálkozásáról fontos elmondani, hogy bár általában fák rügyeivel és legeléssel táplálkozik, a levágott gabona tarlóján is előszeretettel legel. Nem kártékony, viszont ezek a tarlók jellemzően a műutak mentén, vagy azokhoz közel helyezkednek el, hogy a gazdák minél könnyebben megközelíthessék őket. Nagyon figyelni kell tehát ilyen zónákban, hogy esetleg kivághat őz az útra!

Errefelé különösen veszélyes – nem csak mostanában!

Az üzekedési időszak kezdetén két héten belül két anyagi káros baleset történt a Homokmégyi Dózsa Vadásztársaság területén. Az egyik enyhébb, a másik súlyosabb anyagi kárral végződve.

– A területünk mellett az 54-es út, illetve a Kiskőrös-Kalocsa közötti útszakaszon a Bárka Csárdától Mácsaszállásig terül az a szakasz, amit kifejezetten veszélyesnek minősíthetünk. A nagyobb anyagi káros balesetünk is az utóbbi helyszínén történt, amiről az egyeztetések során azért kiderült, hogy nem vette figyelembe a járművezető a veszélyt jelző táblát, és bizony a kelleténél gyorsabban hajtott, amikor a baj történt – idézi fel okulás céljából a történteket Rigó Ferenc. – A Kiskőrös-Kalocsa útszakaszon, a Bárka Csárdát elhagyva, a hídon áthaladva, a csornai területhez érve rengeteg ütközéses baleset történik. Itt, már most jelezném, hogy baj lehet a szarvasbőgés idején is, de fontos elmondanom, hogy ezen a területen rendkívül gyakori a vaddisznó is. Bár ilyen baleset ritkábban történik, a nagy számok törvényének értelmében az esélye fokozottabb – int a Homokmégyi Dózsa Vadásztársaság első embere, hozzátéve, hogy területeiken még tapasztalt vadászokkal is megesett, hogy balesetük volt, például az 54-es út Kecel-Hajós-Császártöltés szakaszain.