A Magyar Vöröskereszt kalocsai szervezete minden év novemberében megünnepli a Véradók Napját – igazodva ezzel a negyedszázados magyar hagyományhoz: hazánkban 1988 óta adózunk tisztelettel a – más felfogású nemzetekkel ellentétben – nálunk fizetést nem kapó véradóknak. Az önzetlen segítőket ezúttal is a kalocsai Dózsa György Szakközépiskola dísztermében köszöntötték, november 28-án, csütörtökön.

A Magyar Vöröskereszt kalocsai szervezete a Véradók Napja alkalmából, mindig ünnepséget és vacsorát szervez rendszeres véradóinak. A Dózsa kollégiumának diákjai Greminger Péterné felkészítő tanár irányítása alatt állítottak össze egy eredetileg karácsonyra szánt darabot, amelyet az ünnepségen megjelent közönségnek adtak elő – ezt követően díjazták oklevéllel és ajándékokkal a sokszoros véradókat. Sok 20, illetve több 40-50 alkalom feletti véradót köszöntöttek – de akadtak jó néhányan, akik ennek többszörösét teljesítették. A Magyar Vöröskereszt olyan visszajárókat ismert el, mint a több mint 70-szer megjelent Kákonyi József és Tóth Jenő, a 80 alkalom felett járó Markella András (képünkön), valamint Markó József, illetve a legaktívabbak, a száznál is többször vért adó Hompot Bálint, Kehrer Róbert, Kiss Ágota és Tamás László.

– Azt gondolom, hogy ők csodálatos példát mutatnak az őket követők számára – szólt elismerően az ünnepeltekről Szeitzné Nyírő Csilla. A Magyar Vöröskereszt kalocsai szervezetének vezetője kiemelte: a véradók számának tekintetében Kalocsán többnyire teljesülnek az elvárásaik: alkalmanként 40-50 főre számítanak, és ennyien rendre meg is jelennek. Nem úgy a környező településeken. – A vidéki kiszállásaink picit hiányosabbak: ilyenkor néhány fővel a szint alatt teljesítünk – ismerte el, hozzátéve, hogy a kisebb helyszínek egy-egy rendezvény (falunap, vagy más közösségi esemény) alkalmával azért még mindig jól teljesítenek. Az elmaradásokat pedig lehet pótolni – erre egész formabontó ötleteik is születtek már.

– A „retro véradásokon” például be szoktuk hozni a hiányt, tehát összességében mindig tudjuk hozni a tervet, ahogy eddig is – jegyezte meg elégedetten, teljes joggal, hiszen az országos, elegendő mennyiséget firtató kérdésre válaszolva elárulta: információi szerint hazánk vérből nem szorul importra.