A cím Kodály Zoltán gondolata, és így folytatódik: „Aki nem él vele, lelki vérszegénységben él és hal.” S hogy miről, kiről jutott az eszembe? Az ok egy olyan ember, aki egész életét a zene bűvöletében élte le, s ma, nyolcvan évesen sem tudja nélkülözni lelki táplálékát egy napra sem. Hartán él: ő Vettermann Péter.

A szenvedélyes ember nem mindig tudja környezetével megértetni, mi az, ami miatt folyamatos izzásban él, pedig szeretné megismertetni másokkal is ezt az érzést. De folyamatos izzásban élni csak kevesek kiváltsága. Vettermann Péter egy igen értékes, németországi zenei karrier után telepedett le Magyarországon, és felesége révén hartai lett (életéről novemberben írtunk a „Zenés ajándékot ad az ünnepelt” című cikkben). Küldetésének tekinti, hogy közvetítse mindazt, amit a zene – esetében természetesen a klasszikus zene – adhat az embernek, és meggyőzzön mindenkit a címadó Kodály-gondolat igazságáról.

Ezért ma is minden nap zongorához ül, és rendszeresen ad hangversenyt, többnyire Hartán. Ám nem elégszik meg azzal, hogy fellép, hiszen számára nem is a szereplés a lényeg, hanem az, amit előad. Éppen ezért a lejátszott zeneműveket szóban is bemutatja a közönségnek, hiszen csak azt tudjuk befogadni, amit meg is értünk.

Másik különlegessége a hangversenyeinek, hogy mindig maga mellé választ egy fiatal előadóművészt. Így volt ez Kalocsán adott 80. születésnapi koncertjén is. A Liszt Ferenc AMI két volt növendéke működött közre a csodálatos Bach, Haydn és Brahms művek előadásában: a főállásban középiskolai tanárként dolgozó Farkasné Böjtös Beáta (gordonka, ének) és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatója, Komjáthy Péter.