Kinek jutna eszébe, hogy Franciaországból a Fekete-tengerig vagy Londontól Kínáig biciklizzen? Bizony sokaknak! – Kétkerekű világjárókkal beszélgettünk a pataji kerékpárútnál.

Történnek a világban jelentős vagy érdekes események, melyeket nem vernek nagydobra. Melyekről nem bocsátanak ki sajtóközleményt, és alig észrevehetően, csendben zajlanak mindennapjaink közepette. Valamiért mégis rendkívüliek.

Ilyen dolog az is, amikor csendes hétköznapokon a Kalocsakörnyéki települések utcáin kerékpáros turisták jelennek meg. Bringájukon nagy csomagok, hálózsák, sátor, a tetejére csíptetve száradó törülköző. Látszik, hogy messziről jöttek. Lassan gördülnek be a településre, közben azt fürkészik, hol van itt ivókút, közért. Napbarnította bőr, az időjárástól megviselt sportcipők. Bizonytalankodva állnak meg a bolt előtt, forgatják a térképet. Idegen nekik a hely, így hát kifejezetten hálásak minden jó szóért, akár németül, akár angolul próbálkozik az ember.

Sok helybéli talán nem is tudja, hogy az EURO-VELO 6, azaz a 6-os számú európai kerékpárút (mely Franciaországban, az Atlanti-óceánnál indul, és tíz országot érintve, 3.653 km hosszan a Fekete-tengerig tart) épp itt, a Solt-Pataj-Ordas-Foktő útvonalon halad, végig a Duna mentén. Minden évben sok biciklis turista dönt úgy, hogy végigtekeri a távot vagy legalább annak egy szakaszát. Népszerű választás például a Passau-Budapest vagy Passau-Belgrád túra. Igazi, embert próbáló teljesítmény, tekintve, hogy Passautól csupán Kalocsáig 800 km hosszú az út.

A pataji körforgalomnál júniusban brit, holland és német biciklis turistákkal beszélgettünk. A hollandok Németországból tekertek ide, s a német páros, a húszas éveiben járó Johannes Frey és barátnője, Lila is német földről, Stuttgartból indultak, és egészen a Fekete-tenger romániai szakaszáig tervezték többhetes túrájukat.

A 6-os nemzetközi kerékpárútban rejlő idegenforgalmi lehetőséget Patajon elsőként a vállalkozó szellemű Bach család ismerte fel: 2012-ben Bringa Panzió néven igényes szálláshelyet nyitottak a bicikliúttól alig 100 méterre. Az autós látogatók mellett gyakorta vannak két keréken érkező vendégeik is, főként nyugat-európai országokból. A biciklis világjárók napi „adagja” általában 80-90 kilométer.

Szinte hihetetlen annak a brit párosnak a teljesítménye, akik elhatározták, hogy a fél földgolyót körbetekerik. Velük május utolsó napjaiban találkoztunk Patajon, a kerékpárút északi, bevezető szakaszán, egy kék közkútnál, mely igazi oázis volt nekik. A fiatal pár elmondta: április 24-én indultak Londonból, és terveik szerint októberben érkeznek meg kerékpárral Kínán keresztül Szingapúrba.

– Nem féltek a közel-keleti háborús konfliktusoktól? – kérdeztük tőlük a rögtönzött, útmenti interjú keretében.

– Nem érintjük Szíriát. Sokkal északabbra, Azerbajdzsánon keresztül szeretnénk menni.

– Hány kilométer lesz ez összesen?

– Körülbelül húszezer.

– Mi lesz a munkahelyetekkel? Ilyen hosszú szabadságra mentetek?

– Végleg otthagytuk a munkahelyünket. Hirdetésszervezőként dolgoztunk, de elegünk lett az irodai munkából és a számítógépből. Úgy döntöttünk, inkább elmegyünk túrázni…

– Hogy viselitek ezt a hőséget?

– Örülünk a jó időnek, mert Franciaországban végig esett. Itt, Magyarországon, a nagy melegben azonban nagyon jó, hogy sok helyen találunk ilyen kék ivókutat!

Még egyszer megmosták az arcukat, feltöltötték a kulacsaikat, és begurultak Pataj központjába, hogy élelmiszert vásároljanak a boltban. Ők most valószínűleg már Törökország területén járnak. Nos, vajon ki lesz a következő, kétkerekű világjáró a kalocsai kistérségben...?