A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat által adományozott, hagyományosan minden évben október 23-a előtt kiosztott elismeréseket idén a Három Gúnár Rendezvényházban adták át. Az eseményen „Bács-Kiskun Megye Nemzetiségeiért Díjat” vett át a Vodenica Horvát Nemzetiségi Kulturális Egyesület. Markó Gábor elnökkel ez alkalomból beszélgettünk.

– A kitüntetésről szóló hírekben kalocsaiként jelölték meg az egyesületet, holott bátyai, ugye?

– Igen. Eredetileg egy kalocsai címre lett bejegyezve az egyesület, amely a korábbi elnökünkhöz, Pappné Markó Máriához kötődött. Folyamatban van az adat módosítása, csak ez egy kicsit hosszadalmas eljárás.

– A „vodenica” szóra hét fordítást adott ki a netes horvát-magyar szótár: daráló, malom, gyár, üzem, őrlő, hirig, bunyó. Melyik értelme miatt került az egyesület nevébe?

– Mi a paprikamalom jelentést társítottuk hozzá. Régen voltak a Dunán úszó vízimalmok, amelyek a fűszerpaprika őrlésével foglalkoztak, ezeket hívták így, és mi erre gondolva választottuk az egyesület nevének a szót.

– Az egyesület a neve alapján jóval több, mint egy tánccsoport. Mi minden tartozik a tevékenységi körükbe?

– Valóban több dologgal is foglalkozunk a hagyományőrzés tárgykörében. A tánccsoportunk régebbi, mint az egyesület, amely 2008-ban alakult – már 16 éve működik, és nemcsak a horvát, hanem a jóval temperamentumosabb szerb táncokat is tanuljuk. Visszatérve a kérdésre: idén például mi szerveztük a bátyai szüreti bált, nyáron Bátya-Alsószálláson búcsút rendeztünk a Bencze csárda előtti téren, amelyen több mint kétszáz ember vett részt. További terveinkben is az szerepel, hogy minél több, a népcsoporthoz kötődő hagyományt ismerjünk és őrizzünk meg. Azért is nagyon örültünk ennek a kitüntetésnek, mert megerősít abban, hogy jó úton járunk.

– Milyen források állnak az egyesület rendelkezésére, amelyből mindezt megvalósítják?

– A helyi önkormányzat nagyon segítőkész, de kevés pénzt tudnak a civil szervezetek támogatására fordítani. Szerencsére egyre több pályázatot írnak ki, amelyek eszközök beszerzésére, programok szervezésére irányulnak, és mi ezeket a lehetőségeket igyekszünk megragadni. Idén is nyertünk több százezer forintot, az említett két rendezvényt is ebből tudtuk megvalósítani, és ruhákat, cipőket vehettünk a tánccsoportnak. Másképpen nem is tudnánk működni.

– Hány tagja van a szervezetnek?

– Taglétszámunk negyven fő körül mozog, ennek körülbelül a fele tagja a tánccsoportnak. Tevékenységünk szorosan összefügg a Bátyai Horvát Nemzetiségi Önkormányzattal, annak tagjai az egyesülethez is tartoznak. A tánccsoportról szólva hadd említsem meg, hogy éppen tagtoborzásban vagyunk, mert megfogyatkoztak a táncosaink. Tanulmányok, munkahelyváltozás miatt sokan elköltöztek a faluból, ezért szükségessé vált, hogy feltöltsük a létszámot. November 14-én Bátyán, a Vinográdban este nyolctól tartunk egy Balkán estet, amelyen fellép a dusnoki Zabavna Industria zenekar is, ide várjuk az érdeklődőket, jelentkezőket.

– Van-e kapcsolatuk az anyaországgal?

– Van egy testvérközségünk Horvátországban, a neve Batina. Egy buszsofőr hívta fel rá a figyelmünket, és kilenc éve létre is jött a két falu között a testvérkapcsolat. Nemcsak az egyesület tagjai, de az egész település részt vesz ennek ápolásában, rendszeresen utaznak csoportok oda-vissza, nagyon élő és aktív a kapcsolat.

– Beszélik a horvát nyelvet az egyesület tagjai és úgy általában a falu lakói?

– Inkább a rácot, azt sokan, az idősebbek napi szinten használják is. Az én nagymamám például előbb rácul szólal meg, utána vált át magyarra. Az irodalmi nyelvet kevesen beszélik, de azért így is kiválóan megértjük egymást az anyaországbeliekkel.

– Mit jelent az egyénnek, hogy egy ilyen közösséghez tartozik?

– Ezt a magam példáján tudom megvilágítani. Amikor én ebbe a mozgalomba kerültem, alig voltam húsz éves, és el sem tudtam képzelni, hogy én majd néptánccsoportba járok. A nővérem alapító tagja volt a nemzetiségi önkormányzatnak Bátyán, és felkérték, hozza létre a tánccsoportot. Bevonta ebbe Pappné Markó Máriát (aki egyébként a nagynéném), ő már táncolt ilyen együttesekben, és hívtak engem is, mivel mindig kevés fiú vállalkozott erre – ez egyébként a mai napig így van. Én nagyon sokat kaptam ettől a közösségtől, mert egy roppant összetartó csapat. Sok helyre eljutottam velük, amire amúgy nem lett volna esélyem, és sose éreztem azt, hogy teher volna az egyesületben végzett munka. Egy közösségben megtanulja az ember az alkalmazkodást, a fegyelmet és önfegyelmet, és ez mindenkinek a hasznára válik. Új dolgokat tanul, és azzal ő is több lesz. Ezzel próbálom motiválni a fiatalokat is a csatlakozásra.

– Ki az együttes koreográfusa?

– Nincs kimondottan ilyen titulussal bíró tagunk az együttesben. Elsősorban Markó Máriára számítunk, a fellépések előtt ő szokta – úgymond – összerakni a csoportot. A pécsi Szávai József, aki az ismert és igen nívós Tanac Néptáncegyüttes vezetője és koreográfusa, szokott új koreográfiákat betanítani nálunk. Ő szakmailag rengeteget segít nekünk.

– Elismerés vagy kötelezettség egy ilyen kitüntetést kapni?

– Az elismerés jólesik. Amúgy nem is kötelezettségnek, inkább felelősségnek nevezném, amit ránk ró. Amit egyszer elértünk, azt csak még jobban szabad végezni ezután, úgy a néptánc, mint az egyesület tekintetében. A tagok a szabadidejüket adják hozzá, olykor persze pénzt is, de ez teljesen természetes, mert fontosnak tartjuk, hogy összetartozunk, és egyben egy nagyobb közösséget is képviselünk.

– Ki terjesztette fel az egyesületet a megyei kitüntetésre?

– A Bács-Kiskun megyei Horvát Önkormányzat javasolt minket a díjra, ami mindenképpen azt jelenti, hogy számolnak velünk, és számítanak ránk.

– Milyen tervek foglalkoztatják az egyesületet mostanában?

– Elsősorban egy közösségi tér kialakítása, amelyhez az önkormányzat tud ingatlant biztosítani, mi pedig – természetesen – pályázni szeretnénk a felszerelésére. Kemenceépítést, sütőhelyeket is tervezünk ide, és akkor az összejöveteleinket, programjainkat méltó körülmények között tudjuk megvalósítani. Az eddigi rendezvényeinket a jövőben is megtartjuk, de bővíteni is jó lenne a számukat. Szeretnénk egy horvát tánctábort szervezni Bátyán, ezt más településeknek, akár a testvérfalunknak is meghirdetni. Minden attól függ, hogy a különböző pályázatokon sikerül-e támogatáshoz jutni.

Szerkesztőségünk gratulál a Vodenica Horvát Nemzetiségi Kulturális Egyesületnek a megyei kitüntetéshez, és munkájukhoz további sok sikert kíván!