…ezzel a címmel kellett volna már hetekkel ezelőtt beszámolnom egy jó kis programról, ami még június elején történt a Kalocsai Fényi Gyula Általános Iskola Kertvárosi Tagiskolájának 2.a osztályosaival, mind a 28-cal. Aztán az élet átrendezte a forgatókönyvet… Ezek a gyerekek szeptembertől másik tanító nénihez kerülnek… de adós vagyok, s most törlesztek…

Pecsétes levél érkezett Szakmár földjének uralkodónőjétől, hogy látogassunk el messze földön híres udvarába. Meghívása kicsit öncélú is volt, hiszen szépséges leányának esküvőjéhez hiányzott néhány aranytallér, amit a bátor, okos, együttműködő másodikosok segítségével óhajtott megszerezni.

Így aztán fehér ló híján buszra pattantunk, s rövid, ám annál hangulatosabb utazás után egy szép júniusi napon meg is érkeztünk Szakmárra. Itt már várt minket Marosvári Gáborné Andi néni és osztálya, a 8 másodikos. Meg jónéhány szülő, akik felejthetetlenné tették számunkra a mesetúrát.

Igen, a mesetúrát, amit Andi néni sok-sok fejtörés, ötlet alapján állított össze olyan ügyesen, hogy akárhol megállná a helyét! Hiába, egy tanító leleményességének semmi nem szab határt…

Miután körbejártuk a kis falusi iskolát, tarisznyába kötöttük hamuba sült pogácsánkat, csapatokra oszlottunk, s már nyakunkba is vettük egy-egy felnőtt kísérővel Szakmárt. Állomásról állomásra küzdöttünk az aranytallérokért, hiszen rajtunk aztán nem múlhat egy igazi királyi esküvő!

Találkoztunk varázslóval, aki elindított minket a sárga úton. A könyvtárban macival, akivel közösen írtunk mesét. Az aranylabdáját elveszítő királylánnyal, akit énekekkel, tánccal és versekkel vidítottunk fel. A templom közelében csendben megfejtett keresztrejtvénnyel, ami a következő állomásra irányított. A 100 éve igaz álmát alvó Csipkerózsikával, akit herceg nélkül is sikerült felébresztenünk. Sam-mel, a tűzoltóval, aki megtanította nekünk, hogy a földhöz közel hagyjuk el a lángoló házat. Boszorkánnyal, akinek segítettünk összegyűjteni a varangyos békákat, nehogy minket is átváltoztasson. 77 éve szomorkodó óriással a szalmalabirintusban, akinek találós kérdéseit fejtettünk meg. Királyi íjásszal, aki a fáradságos, ám annál eredményesebb vadászat fortélyait mutatta meg. Öreg halásszal, aki még nem fogta ki az aranyhalat (nekünk se sikerült…).

Aztán Csóti Gáborék halastavánál utunkat állta egy őr, aki utasított minket a királyi fenséghez illő köszönés és hajbókolás gyakorlására. Így a csapatok kellő tisztelettel, a közel 2 órás mesetúrán összegyűjtött rengeteg aranytallérral felvértezve kerülhettek Szakmár földjének uralkodónőjéhez.

Nem volt első, második, harmadik helyezett… Ezen a mesetúrán mindenki nyertes volt, hiszen egy-egy csapat közösen (mai, divatos szóhasználattal élve kooperatív technikákat alkalmazva) jutott el a célig! Együtt gondolkodott, ügyeskedett, okoskodott falusi és városi gyerek, kislány és kisfiú, erősebb és gyengébb… Felnőtt kísérőként ámulattal figyeltem, milyen önállóan, egymást segítve, megerősítve dolgoznak egy csapatban a gyerkőcök! Persze, tortát kaptak, hiszen e jól megérdemelt jutalom mindenkinek jólesik.

A pénz a királyi kincstárba került, s már kezdődhetett is a lakoma!

Igen, lakoma, hiszen a kalocsai gyerekek szülei két nagy bográcsban főztek nekünk paprikás krumplit, s került asztalra sokféle sütemény. Délután aztán lehetett csónakázni a halastavakon, lábakat lógatni a vízbe, beszélgetni-szaladgálni-játszani.

Jó volt. Nagyon jó volt…

Példa arra, hogy nem kell messzire menni, nem kell drága dolgokat venni, hogy tartalmasan teljen egy napjuk év vége felé a gyerekeknek. Kellett egy ötlet, sok segítő kéz, s a nap végén közel 35 gyerek, 4 pedagógus s még sok-sok szülő mehetett haza élményekkel telve Szakmárról.

Most már tudom, hogy ez a mesenap volt Veletek az utolsó közös programom!

Így hát emlékül, kedves egykori 2.a!

U.i.: Ez is bekerül a képzeletbeli tarisznyámba, amit Ti teleraktatok kacagással, örömmel, néha bosszankodással, sírással, veszekedéssel, de annál több vidámsággal, öleléssel, összebújással, puszival… rajzzal, könyvjelzővel, matricával, tengeri kagylóval, karácsonyfadísszel, könyvvel… fülbevalóval és lánccal…