Az első Zenei Világnap 1975. október 1-jén volt, amelyet a világhírű hegedűművész, Yehudi Menuhin kezdeményezett, és ez a nap attól fogva ünnep szerte a világon. Sokat idézik a művész akkor elmondott köszöntőjét, amelyben megfogalmazza a zene feladatát: a gyönyörködtetésen túl „határok nélkül” összekötni az emberiséget. Íme, egy részlet a beszédből:

„Szavakkal már nagyon sokszor visszaéltek, különösen a korunk társadalmában egyre növekvő tudatlanság következtében. A zene azonban továbbra is módot ad arra, hogy az emberek ma is megértsék egymást, amikor az emberiségtől a múlt előítéletei távolabb állnak, mint valaha, de megerősödve kerülnek előtérbe azok az örök értékek, amelyek mindig részét képezték bármely nép minden művészi megnyilvánulásának. Az igazság, ami a világ minden népművészetében, zenei stílusában ezernyi színben mutatkozik meg, képessé tesz bennünket arra, hogy egyetértésre jussunk egymással.”

Ennek a beszédnek a felidézésével köszöntötte Fehérvári István, a Liszt Ferenc Alapfokú Művészetoktatási Intézmény igazgatója a tanári hangversenyen megjelent közönséget. Az intézmény tanári kara és növendékei már az első Zenei Világnapon koncertet adtak az ünnep alkalmából – teszik ezt azóta is minden évben.

Ezen az estén a tanárokat hallhattuk, akik – szintén hagyományosan – azoknak a zeneszerzőknek a műveiből állították össze a műsort, akikre születésük, vagy haláluk évfordulója kapcsán az adott évben emlékezik a világ. Idén Giuseppe Verdi és Richard Wagner születésének 200. évfordulóját ünnepli a világ, az ő műveik mellett a háromszáz évvel korábban elhunyt Corelli, a száznyolcvan éve született Brahms, és a hatvan éve elhunyt Prokofjev is „jelen volt” egy-egy darabbal, míg Liszt Ferenc Gyászgondola című műve azért került a programba, mert ezt Wagner halálakor írta.

A program műsorvezetője Haskóné Apagyi Judit volt, aki szokásához híven felvillantott egy-egy érdekes, vagy éppen humoros epizódot a zeneszerzők életéből, akik ettől a századok távolából hirtelen közel kerültek hozzánk.

A zene üzenetét ezen az estén zongorajátékával közvetítette Felnagyné Geri Emese, Filus Mónika, Haskóné Apagyi Judit és Vízi Melinda. A fúvósokat Betlenné Dajkó Ágnes, Fehérvári István és Tóth Tibor képviselte, énekkel közreműködött Kerekesné Geri Zsuzsanna, a vonós tanszakról pedig Borbély Lászlónét és Csicsák Lászlónét hallhattuk. A gyönyörű – és egyben nagyon nehéz – darabok kimunkált, igényes, színvonalas előadása valóban ünnepivé tette ezt az estét.

„Jó lenne, ha a zenei héten egy-két percet a csendnek szentelnénk mindenütt a világon, a gondolkodásnak, a hallgatásnak és az elmélyedésnek” – mondta még 1975-ben ezen a napon Yehudi Menuhin. Nos, ha ez esetleg elmaradt az elmúlt héten, bármikor pótolható. Okunk van rá bőven…