„Zöld tábor” a Velencei-tó partján

2013.08.17 18:43   

A tavalyi év sikere nyomán hagyományőrzésként rendeztük meg az idei évben is nyári táborunkat. Az Eperföldi Általános Iskola szervezésében 17 alsó tagozatos kisdiákkal vettünk részt a Velencei-tó partján egyhetes nyári táborban június utolsó hetén. A
„Zöld tábor” elnevezés arra utal, hogy nemcsak Magyarország természeti kincsei közül egy gyöngyszemet ismertünk meg, hanem felfedeztük az ember és az élővilág szorosabb kapcsolatát is.

Utunkat az Atlasz Busz Kft. biztosította, mely Velence település Ifjúsági táborába szállított bennünket. Az elénk táruló természeti kép magával ragadó volt. A tó vizét körülölelő hullámzó nádtenger és a nádszigetek sokasága, a nyugodt víztükör, a vízi madarak hangjai mind elkápráztattak.

Első nap délutánján még élveztük az előző napok kánikulájától felmelegedett vizet a strandon. Önfeledten bukdácsoltak a gyerekek a tóban, mint a szomszédos nádasokban a szárcsafiókák.

Este játékok sora várt a táborban. Számháborúztunk, sötétedéskor zseblámpás „rókavadászat” zárta a napot. Élményeinket minden este naplóírásban örökítettük meg. A heti tisztasági verseny – lányok és fiúk szobája között – és a reggeli torna is a táborunk házirendjéhez tartozott.

A második nap kalandos volt. Vonattal utaztunk a nádasvilág egy védett helyére, a Dinnyés-Fertő csodálatos madárrezervátumához, ahonnan hosszú túrát tettünk a tó szélét övező nádrengeteg mellett. Sétánk során vízi madarak sokaságát és ragadozó madaraink közül a vörös vércsét és a réti barna héját is láthattuk közelről, vadászata közben. Gyalogutunk célja a Chernell István ornitológusról elnevezett Madárvárta (azaz megfigyelő központ), mely az ország első vízi madár megfigyelő helye volt. Kovács András ornitológus ismeretterjesztő, érdekes előadást tartott a vízparton, nádasokban élő és fészkelő 35 madárfajról, a csaknem 300 vonuló madárfajról és a Velencei hegység emlős állatfajainak életmódjáról, felismerhetőségükről. A magaslesről elénk táruló tájban gyönyörködve, csendben hallgattuk a különböző madárhangokat, melyek „tulajdonosait” beazonosítva már a gyerekek is felismerték. A táborba visszatérve vetélkedőt és feladatlapos csapatjátékot rendeztünk, melyen megfigyelő és emlékező képességüket csillogtathatták az aznap hallottakról.

 

velence_tabor_480_01

 

Harmadik napon kulturális programot is szerveztünk, Gárdonyba utaztunk. Az íróról elnevezett hosszú sétányon jutottunk el a Gárdonyi Géza szülőházából kialakított emlékházba, a Velence-tavi Galériába és Rönkvárba. Mindegyik tartalmas és sok ismeretet adó programot kínált. Az író életéről, az Egri csillagok történetéig hallhattak a gyerekek, és magát az Egri vár rönkből felépített kicsinyített mását is „bevehették”. Katakombáiban fel és le, bujkáltak a védősisakos kis „törökök”, akik nagyon élvezték az előadáshoz tartozó versenyfeladatokat is: betűk keresését különböző helyszíneken, melyből török katonai elnevezéseket rakhattak ki; célba dobást rúdra szalmakarikával, és még sok más ügyességi játékon próbálhatták ki magukat.

A nap még nem ért véget, mert a gárdonyi hajókikötőben várt ránk az a kishajó, mellyel vízre szállva gyönyörködhettünk a még nem látott, vadregényes vízi világban. Ezüstsirályok sokasága kísérte utunkat, törpegémek, kócsagok szelték a levegőt, gólyatöcs, búbos vöcsök, szárcsa kereste ebédjét a vízben. Látványosságként úszó nádszigeteket is láthattunk egy-egy öbölben. Az ember jelenlétéhez hozzászokott szárnyas seregletet nem zavarta a sétahajó zaja. A kapitány a természet felfedezéséről, annak megóvásáról, a tó kialakulásáról, a jelenlegi képének emberi kéz gondoskodását és védelmét igénylő tógazdálkodásáról mesélt a kis hallgatóságnak. A lecsapolási tervektől a tudományosan bebizonyított tényig, hogy 104 évente kiszáradt a tó, melyet mára megoldottak: csatornarendszerrel tudják pótolni a tó vízkészletét.

Utunk során láthattuk a hely egyik méltán híres települését, Pákozdot, ahol az 1848–49-es szabadságharc sikeres csatája zajlott, a fiatal magyar honvédség térdre kényszerítette Jellasics seregét. Az 1848/1849-es hősöknek állított emlékmű nem csak a szárazfölről parancsol tiszteletet, de vízi utunkon is jól látható volt.

A napunk kézműves foglalkozással zárult, melyen a gyerekek gyurmából megformázhatták azt a madarat, mocsári teknőst, hajót, medált Velencei-tó felirattal vagy bármi számukra fontosat, amit érdekesnek találtak, ami tetszett a napi látottak és hallottakból. Természetesen a számháború és a „rókavadászat”, mint kedvelt esti program is szerepelt, melyet kiegészítettünk a közelben lévő játszópark felfedezésével. Naplónk bejegyzései is sokasodtak az élmények jegyzetelésével.

Csütörtökön „tóismereti” környezetvetélkedőt és rajzversenyt tartottunk. Mindenki egy rövid ismeretterjesztő leírást olvasott fel társainak a Velencei-tóról, keletkezéséről, növény- és állatvilágáról, melynek végén kérdésekre kellett válaszolni. Majd a játék végén mindenki lerajzolta azokat az élőlényeket, melyeket látott, vagy amelyekről hallott a tábor ideje alatt. Szebbnél szebb alkotások születtek. A délutánt a tóparton töltöttük, mert az időjárás nem volt alkalmas a strandoláshoz. Helyette elnéztük a vízisíelőket, vitorlázókat a tavon, elsétáltunk a csónakkikötőbe, vadkacsákat (tőkés récéket) lestünk meg. Megfigyeltük, hogyan őrködik a kacsamama a kiskacsákon, horgászokat, ahogy kifogják a vacsorának valót, és jókat beszélgettünk, játszottunk együtt. A táborba visszatérve festettünk az élményeinkről, nyakláncot készítettünk és vasalható gyöngyből képet készítettünk emlékbe, ki-ki ajándéknak szánva. Estére képeslapot írtunk az otthoniak megnyugtatására.

Pénteken délelőtt sportversenyt rendeztünk, ahol mindenki felmérhette gyorsaságát, ügyességét, célba találó érzékét. A két kis „csipet csapat” igazán jól érezte magát a majd két órán át tartó aktív mozgásnak köszönhetően, melyet a fiúk még egy focimeccsel zártak a táborban nyaraló váci középiskolásokkal. Délutánunkat megint a tó közelében, a strandon töltöttük, a bátrabbak vízbe is merészkedtek rövid időre. Este két ok miatt is szerveztünk „táborzáró bulit”. A tábor értékelését, élmények megosztását, a verseny eredmények kihirdetését mindenki lelkesen várta, jutalmuk sem maradt el: sok-sok finomság került a pocakokba. A másik ok, amiért játékos bulit szerveztünk, az az volt, hogy az egyik kislány szülinapját is megünnepeltük. Így vidáman és élményekkel telve pihentük ki a nap fáradalmait.

Szombaton játék, játék, játék! – ez volt a jelszó, melyet együtt, párban és egyesével is játszhattunk. Pingpong, csocsó, tollas, foci és társasjáték, kártyajátékok kavalkádját csak egy kis gofrievés zavarta meg. Néhány szülő és családtag előbbre hozta a találkozást gyermekével és családi programként kirándulhatott el hozzánk, oda, ahol mi egy izgalmas hetet tölthettünk. De nincs tábor tábortűz nélkül – ami előző este, a szemerkélő eső miatt elmaradt, az most ebéd előtt lobogott és parazsánál nyársaltuk ebédünket. A délutánt a javuló időjárásnak köszönhetően a strandon töltöttük, most már bátrabban próbáltuk leküzdeni a hideg víz miatti borzongásunkat. Kellően elfáradva sétáltunk a táborunkba, ahol már várt ránk a buszunk. A bepakolás izgalma és az eltelt hét lelket gazdagító élményei után még egy utolsó pillantást vetettünk a Velencei-tóra. Szép volt, tanulságos és hasznos! Sofőrünk gondoskodott róla, hogy álomba ringasson hazáig egy kis csapatot, akit otthon már nagyon vártak, és akiknek élménybeszámolóit napokig hallgathatták. Mi pedagógusok reméljük, hogy ez a tábor és programjai során a természet felfedezése, kincsei, annak értéke és megóvása a gyerekek nevelését szolgálta, szemléletüket formálta, és felnőttként is vigyázni fognak környezetükre. Bízunk benne, hogy a sok új élménytől gazdagodva, a tanult ismereteiket később is használják természetünk megóvására.

„Zöld táborunk” programjainak megvalósítását a Kalocsáért Közhasznú Alapítvány, Kalocsa Város Önkormányzata és az Atlasz Busz Kft. segítette. A gyerekek, szüleik és a szervező pedagógusok nevében is köszönjük anyagi támogatásukat.

Korsósné András Marianna és Vajda Henrietta

szervező pedagógusok


A környék hírei

A szegregált terület integrációja

" A szegregált terület integrációja A roma társadalom Kalocsa életében A Kalocsai...

Pályázatból parkosított templomkert és új kerítés Ordason

Átvette a református egyház a Visszatérés Háza kulcsaitNagy ünnepre gyűltek össze az ordasiak elmúlt...

Kalocsai szerző sikere az irodalmi pályázaton

Október 14-én, pénteken este Budapesten kihírdették a Világháló Alapítvány ésa Blinken OSA Archívum...

Lélekemelő kórushangverseny a kalocsai főszékesegyházban – Három kiváló egyházi kórus több, mint 100 tagja énekelt

Kalocsa gyönyörű barokk templomában, a Nagyboldogasszony Főszékesegyházban október 15-én,...

Az aradi vértanúkra emlékezett Kalocsa – A koszorúzáson Balogi József mondott beszédet

Kalocsa város hagyományai szerint az első felelős magyar kormány szoborcsoportjánál tartották meg a...

Új fasorok, fák díszítik Kalocsát

 „A legjobb időpont a faültetésre 20 éve volt, a második legjobb ma van!” – tartja...

Az integráció fontos szerepe a roma társadalomban

Antidiszkriminációs programok Kalocsa  város életébenA Kalocsai Önkormányzat, a Szociális Központ és...

In memoriam Szallár Károly (1951-2021)

Futótűzként járta be a várost, hogy elhunyt Szallár Károly, Kalocsa idegenforgalmának egyik jeles...

Közlekedésbiztonsági napra készül a rendőrség

Októberben kezdődött és december elejéig tart a Kalocsai Rendőrkapitányság illetékességi területén...

ARCHÍVUM

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás