Az én Kalocsám...
A Gödrök
2008.12.18 13:36
Visszaemlékezések egy letűnőben lévő kisvárosi világról. Remélem sokan magukra ismernek. Az persze megeshet, hogy az emlékező pontatlanul emlékezik, de nem tudományos értékű a mű, csupán egy kis nosztalgiázás.
Ma mindössze egy utcanév őrzi emlékét, a talajfelszín egészen sima, az igazi gödröket már rég feltöltötték, betemették. Pedig volt belőlük jónéhány, a Petőfi Sándor-Hősök útja saroktól Negyvenszállás felé, vagy hajdani megközelítésben a Vernóthék sarkától Malomszögig, a malomszögi legelőig, a paskumig. Mert a legelő igazi neve a paskum volt. Ki gondolná, hogy ez nem is népi elnevezés, hanem a rét, legelő latin neve.
A Gödrök közepén haladt a Petőfi Sándor utca, nyáron bokáig porosan, tavaszi, őszi esőben tengelyig érő sárban, de mindkét állapotnak megvolt a maga romantikája. (Sovány vigasz volt, hogy akadtak jóval sárosabb utcák is, mert a gödrökbe lefolyt a víz egy része.)
Az út bal oldalán voltak a nagyobb gödrök, valamivel mélyebbek is, úgy 3-4 méteresek (a volt tűzoltó gyakorló pályáról van szó). Ezekben az év nagy részében víz is volt, a maga sajátos világával, leginkább békákkal, nem akármilyen koncerteket produkálva esténként, éjszakánként. Szemetet akkortájt nem dobáltak a vízbe, pedig kínálta a lehetőségét. Ez a víz a házikacsák paradicsoma volt, mert itt jutottak hozzá kedvenc csemegéjükhöz, a békalencséhez, tavasztól őszig. Ez egy apró, a közismert lencséhez kísértetiesen hasonló, a víz felszínén lévő, zöldessárga színű növényzet volt. Annyira népszerű volt, hogy házi készítésű speciális merítő szákokkal kijártunk lehalászni, és vödrökben hordtuk haza, hogy aztán a kacsák ezt nyeljék nokedli helyett – nyelték is. Gyakorta megesett, hogy a kacsákat egyszerűen lehajtottuk a gödröki vizekre, ahol egész nap jól éltek. Egy-egy csapat együtt maradt, kiszolgálták magukat, saját elhatározásból kimentek szárítkozni, melegedni, majd folytatták a vízi életet. Estefelé elmentünk értük, ez a gyerekek számára testhez álló feladat volt. Valamilyen ismertető jele volt minden csapatnak, sose fordult elő, hogy összekevertük volna őket, sőt közéjük sem tévedt idegen. Mindig tudtuk, hány darabnak kell lenni, ezért leszámoltuk őket, kevesebbel nem is szabadott hazamenni. Nem is volt rá ok, mert a tulajdont tiszteletben tartották, nem loptak el abból egyet sem.
Volt egy kis utcasor 4-5 házacskával, kis töltésen a gödör közepén, és lényeges, hogy istállóval. Itt éltek szerényen, velünk békességben, barátságban a Sztojka Lajosék, a Kárpáti Jancsiék és családjaik. (Vajon élnek-e az utódjaik közül valakik Kalocsán?)
A Gödrök másik fele az út jobb oldalán, a szőlőkbeli utcák végén terült el. (Így hívtuk a Remete, Pásztor, Kökény utcákat.) Ezek általában vízmentesek voltak, de egy kiadós nyári zápor után annyi víz lefolyt az utcákból, hogy egy-egy mosóteknővel még csónakázni is lehetett. (Persze csak annak, aki ki tudta csempészni a teknőt otthonról.) A gyerekek számára az igazi élet a gödrökben a hó leesésekor kezdődött, és kezdetét vehette legkedvesebb szórakozásunk, a szánkózás. Mert legfeljebb az érsekkerti domb vehette fel a versenyt a mi szánkózó helyeinkkel. A szőlőkbe kimenő járdáról kiválóan lehetett „leeresz-kedni” 2-3 méter mély völgybe. Azt hiszem, az ereszkedés is a kalocsai gyerekek egyedi megfogalmazása, melyet mindenki értett. A hó akkoriban olyan természetes volt télen egy-két hónapig, mint a napkelte meg a napnyugta.
A mi ereszkedésünknek megvoltak a maga íratlan szabályai. A járdán sorban kellett állni, lesiklottunk, a pálya mellett felsétáltunk magunk után húzva a szánkót, és minden kezdődött elölről sötétedésig, vagy egy kicsit tovább. Bőven elég volt az a fény, amelyet a villanykarón pislákoló százas égő adott. A gödörben a szánkó még akár 15-20 métert is megtett, külön pikantériája volt a dolognak, ha jég is volt benne. Szabálytalankodni is szokás volt. Az éppen lefelé induló szánkó hátsó sarkát kellett csak egy icipicit megbillenteni, és az máris szanaszét ment tovább, nemegyszer leborult róla az édes teher. Az áldozatok leginkább az ártatlan lányok voltak.
Ha az egyik pálya elhasználódott, odébb mentünk néhány méterrel vagy néhány gödörrel. Az első helyszínünk mindig a Bimbó utcánál volt. (A temető hátsó bejáratának utcácskája.) Itt ugyanis egy kis partot is felhasználhattunk, ez volt a híres ugrató. Itt nem nagyon szerettek bennünket, mert a híres Hajasbaba kocsma tulajdonosának és a vendégeknek bizony akadoztunk. A kocsma neve állítólag onnan eredt, hogy a kocsmárosné igen szép lányának még szebb hosszú haja volt.
Ahogy haladtunk Malomszög felé, akár 8-10 pályát is készítettünk, a legjobb, legkedveltebb a mai vásártér, korábban disznópiac helyén volt. Itt ugyanis tíz méteres is volt a gödör, itt aztán repesztett a szánkó, meg a ródli. Ródli volt a neve a ma ismeretes szánkónak, melynek lényege a talpán lévő acélcsík volt, amely kifényesedve bírta a sebességet. A Gödrök megmarad egy utcanév, egy ideig talán még egy városrész is. Az emlékezés talán közelebb hoz egy generációt a régi világhoz.
Emlékezett:
Pécsi László
Kultúra
Versenyeztek az ország fúvószene tanárai
A dombóvári Apáczai Oktatási Központ Alapfokú Művészetoktatási Intézményegysége versenyt hirdetett...
Gyűjteményéből két alkotást felajánlott jótékonysági célra
Még márciusban tudósítottunk arról, hogy Miskén, az óvodában Czár János magángyűjteményéből...
Szerelmes szavakkal díszített színes szalagok táncoltak a gyönyörű nyári napsütésben az Érsekkertben...
Kalocsai és a régió képzőművészeinek alkotásaiból nyílt meg a Városi Galériában április 27-én,...
Ezrek előtt léptek fel a törökországi gyermekhéten
Szerencsésen ért haza 10 napos, a törökországi Izmirben töltött programjáról a Bokréta Népművészeti...
A kalocsai Piros Rózsa a hétvégén Kúlában tündökölt
Egy kúlai kulturális fesztivál díszvendége volt április utolsó előtti hétvégéjén Kalocsa és a...
Vitaminbombák és ehető virágok
A Bem Apó utcai Tagóvodában előző héten az egészséggé volt a főszerep. Április 20-án délelőtt az...
Búzaszentelés Kalocsa-Negyvenszálláson
A kereszténység búzaszentelő szertartásának első, hitelesnek tekinthető nyomai a IX. századból...
„Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.” (Máté 5,7)Megfigyeltük-e,...
Színielőadás – A holdbéli csónakos
A Szent István Gimnázium színjátszó köre 2012. május 12-én szombaton 18 órai kezdettel a Kalocsai...
A Kalocsai Színház hivatalosan utolsó premierjét láthattuk április 14-én, szombaton, ahol a...
Érettségi tétel lesz a Varajti Gizella Színjátszó Kör
A Varajti Gizella Színjátszó Kört sokan ismerik a városban és a környékbeli településeken, hiszen...
A 247 éves Szent István Gimnázium idén is megrendezte hagyományos, kétnapos rendezvénysorozatát. Az...
Kulka János, a Malek család és a Quimby is rábólintott a Kék Madárra!
Végleges a XX. Kék Madár Fesztivál programja. A főszervező és az alapítvány kuratóriuma már csak a...
Rendhagyó óra a Költészet Napján
A Költészet Napját – József Attila születésnapján, április 11-én – 1964 óta ünnepeljük....
A kalocsai Viski Károly Múzeum és a Kalocsai Múzeumbarátok Köre múlt héten szerdán mutatta be...
Mint arról már korábban is beszámoltunk a Mattis-Teutsch Waldemar műveiből nyílt kiállítás kapcsán,...
A Kertvárosi Tagiskolában egy hétig anyanyelvünké volt a főszerep. A nyelvi hét rengeteg színes...
„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én...
… a Kalocsai Alkotók Köre című rendezvénysorozat keretében emlékeztek meg a Tomori Pál Városi...
Egy élet a szent zene szolgálatában
A nemzetközi hírnevű Leányfalusi Vilmos orgonaművész-karnagy hétfőn ünnepelte 75. születésnapját....
A Kalocsai Gerillakertész Mozgalom ismét rendbe tette örökbefogadott városrészét, az Ecetgyár utcai...
IX. Kamarakoncert a Pataji Múzeumban
A Vettermann Péter karnagy által inspirált és vezetett, változó tagokkal működő hartai zenekar...
A Kecskeméti Fotókör kiállítása
Nem a helyesírási tudásunkban keletkezett űr, nem is a technika ördöge tréfált meg: a Kecskeméti...
Kalocsai sikerek a megyei szavalóversenyen
Ismét Kiskunhalason rendezték meg az általános iskolások megyei szavalóversenyét a Szűts József...
A Nagyasszonyunk tanulója nyerte a Mezzofantit
Amint arról lapunk is beszámolt, a Nagyasszonyunk Katolikus Intézmény 2012-ben is megrendezte a...
Megvalósulhat a múzeumpedagógiai program
A városi képviselő-testület április 2-i ülésén bebizonyosodott: a fenntartó váltás nem befolyásolja...
A húsvéti történet – a szeretet vezérfonalára fűzve
Általában vasárnap van gyerekklub, de most, az ünnepre készülődve úgy gondoltuk, kihasználjuk a...
„A családomtól kapott polgári értékrend meghatározta az egész életemet”
A Tomori Pál VFK Kalocsáról származó tudósok, művészek életét feldolgozó sorozatának ötödik részére...
A Dózsa szakközépiskola Martinovics utcai könyvtára harmadik alkalommal telt meg érdeklődőkkel a...
Régen várt album került a nagyközönség elé a múlt héten: Tamás László Kalocsa Vadvirága című könyve,...
Mezzofanti Országos Nyelvi Verseny 2012
A Mezzofanti Országos Nyelvi Versenynek tavaly is nagy sikere volt, így az idén is megrendeztük,...
Március 31-én szombaton délután ismét megrendezte a kalocsai művelődési központ a havonta esedékes...
Hajósmúzeum és képtár nyílt Hartán
Több okból is örülhettem, amikor a hartai Hajósmúzeum és képtár megnyitójára Hartára, a Templom utca...
„Akkora öröm számomra, hogy azt el sem mondhatom”
A tojás, bár mindennapi életünkhöz, ételünkhöz tartozik, mégis őriz magában valami titokzatosságot....
A Dózsa György középiskola könyvtárában a húsvét közeledtére hangolták a diákokat. Farkas Sándorné...
Igazi „forróvérű” teltházas koncert
Dolhai Attila már többször tartott telt ház előtt nagysikerű musicalestet városunkban kitűnő...
Több évszázados hagyományt elevenítenek fel Dunapatajon kereken tíz éve, Kopasz Gáborné vezetésével...
Házi kedvenc Golden retriever kutyapárunk már 5 éve minden tavasszal megajándékoz minket kölykeivel,...
A Liszt Ferenc AMI tanárai és növendékei hagyományos tavaszköszöntő műsora megfelelt a...
A Kalocsai Hagyományőrző Népi Együttes, a Kalocsa Népművészetéért Alapítvány és a Városi...
Folytatódott a Dózsa György szakközépiskola könyvtára által indított Bibliatörténeti előadássorozat,...
A Szülőföld Akadémia utolsó előtti programja Gerjen bemutatkozása volt. A Duna túlsó partján álló...
Félévzáró a Hétszínvirág népzene-néptánc tanszakán
A Hétszínvirág Alapfokú Művészetoktatási Intézmény a Városi Színházban tartotta meg a...
Mondok valakinek újat azzal, ha megállapítom: elég kinézni az ablakon, és annyi rosszkedvű embert...
A legfontosabb mustrán bizonyítottak a Liszt AMI „bokrétásai”
Rangos (a műfaj legrangosabb) rendezvényén mutatkozhattak be a kalocsai Liszt Ferenc Alapfokú...
Állandó tárlattal nyitott új helyén a Magyar Fűszerpaprika Múzeum
Ideiglenesen új helyre költözött a kalocsai Magyar Fűszerpaprika Múzeum, mely költözését egy állandó...
Történelmi vetélkedő 1848 jegyében
A Kertvárosi Iskolában hosszú évek óta vetélkedő keretében emlékeznek meg a tanulók az...
Bemutatkozott Horváth Nándor, a lovagkor szerelmese
A Dózsa György Gazdasági, Műszaki Szakközépiskola és szakiskola autószerelőként végzett egykori...
Boldogok, akik éheznek és szomjaznak
„Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek.” (Máté...
Kiállítás, mely a szeretetről szól
Miskén, a Kisközben lévő óvodában a múlt héten egy nagyon különleges kiállításra várták az...
Kiss István és Dávid Attila mutatkozott be a városi könyvtárban
A Tomori Pál Városi és Főiskolai Könyvtár „Alkotók Köre” című sorozatában legutóbb Kiss...
